Átrendeződött a globális nagyvárosok rangsora
HírekA városok új rangsora: Szingapúr, Sencsen, Tokió, London, New York, Párizs, Szöul, Sanghaj és Peking. A legjelentősebb globális nagyvárosok felemelkedéséről Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány kuratóriuma elnöke közölt elemzést.
Ha a világ öt legjelentősebb globális városa egy államot alkotna, az USA és Kína után ez lenne a világ harmadik legnagyobb gazdasága - olvasható az origo.hu-n megjelent elemzésben. Az új típusú városi versenyképességi tényezők sorában egyre fontosabbá válik az összekapcsoltság, a tudás, a technológia, az innováció, a globális kereskedelembe való bekapcsolódás, a jóléti tényezők, a biztonság, az élhetőség, a fenntarthatóság. Ezek alapján a városok új rangsora: Szingapúr, Sencsen, Tokió, London, New York, Párizs, Szöul, Sanghaj és Peking.
Amíg 200 évvel ezelőtt a világ lakosságának csupán 3%-a lakott városokban, addig ez a szám ma már meghaladja az 55%-ot, és 30 év múlva 67,7% lesz, több mint 6,3 milliárd városlakóval.
Hatvan évvel ezelőtt összesen 83 olyan város létezett a világon, amelynek népessége meghaladta az egymillió főt, ma a számuk 577-re nőtt. Közülük 28 pedig több mint tízmillió fős népességgel rendelkezik. Mára nemcsak a nemzetgazdaságok, hanem a nagyvárosok is versenyben állnak egymással.
Richard Florida, a Torontói Egyetem professzora, óriási adatbázissal bizonyítja, hogy életünk legfontosabb tényezője, hogy hol élünk. A globális gazdaságot már nem csupán néhány pénzügyi központ irányítja, hanem a városok széles körű, összetett hálózata vesz részt a javak, szolgáltatások, a munkaerő és a tőke nemzetközi áramlásában, jelentősen hozzájárulva a globális növekedéshez.
Az élhetőség, a sokszínűség, a kulturális adottságok, a nemzetközi összekapcsoltság, a pénzügyi és tudományos életben betöltött szerepkörei – lásd a startup és okos városok, a világ legjobb egyetemeivel – új funkciókat jelölnek ki.
Az új funkciók összekapcsolásával új fúziók alakulnak ki: a globális városok, azaz az új "fúziópoliszok" összesen 64 globális és térségi erőközpontot alkotnak.
A globális városi versenyképesség új sorrendet eredményez.
A népességszám, a gazdasági mutatók, a technológiai, pénzügyi és kulturális szerepkör, az elérhetőség, a globális gazdaságba való bekapcsolódás, az infrastruktúra, valamint az olyan új mutatók, mint a zöld területek nagysága, a digitális nomád munkahelyek száma, a fenntartható városi közlekedés, család- és gyerekbarát volta, a kulturális központok és a startup vállalkozások száma, az egyetemek és a high-tech vállalkozások kapcsolata, a sportlehetőségek, az élhetőség és a fenntarthatósági kritériumok is egyre fontosabb szerepet kapnak a városok versenyképességében.
A „fúziópoliszok" versenyében az elsők között – helyezési sorrendben – van Szingapúr, Hongkong–Sencsen–Kanton (a kínai Gyöngy-folyó deltája), Tokió, London, New York, Párizs, Szöul, Sydney, Amsterdam–Rotterdam, Torontó, Sanghaj, Los Angeles és Peking.
A városok globális rendszere állandó változásban van. Új vezető városok emelkednek ki, és ez folyamatában újraértelmezi a városok közötti versenyt. Húsz évvel ezelőtt London, New York, Tokió váltak a pénz, az emberek és a gondolatok globális áramlásának csomópontjaivá. Időközben újabb olyan városok emelkedtek ki, mint Sanghaj, Sencsen, Szingapúr, Szöul, Abu Dhabi.
A világjárvány átformálja a globalizációt, és ezáltal a globális gazdaság csomópontjait, megmutatja a városok sebezhetőségét. Ugyanakkor a történelem során a városok már számos járványt, gazdasági összeomlást, háborút és természeti katasztrófát, hurrikánokat, földrengéseket túléltek, egyik sem vetette vissza tartósan a növekedésüket.
A koronavírus-járvány elhozta a távoli munkavégzés forradalmát, amelynek egyik következménye lehet a kis- és közepes városok felemelkedése – a megavárosok további túlburjánzása helyett. A digitális platformok lehetővé teszik a távoli szakmai kapcsolatteremtést, például Európában és az Egyesült Államokban a munkakörök egyharmadát el lehet látni távolról is
A helyi gazdaságban pedig egy magasan képzett munkaerő öt alacsonyabb képzettséget igénylő munkahelyet teremt, minden ott élő számára emelve az életszínvonalat. A tudásalapú munkahelyek a technológiai és pénzügyi központokban sűrűsödnek, így az a város, ahol ilyen munkaerő nagyobb koncentrációban rendelkezésre áll, versenyképesebb.
Vagy a másik példa a változásra: a 14. században a bubópestis következtében a fiatalok átköltöztek vidéki területekre – ahogy Boccaccio műveiben is olvastuk –, ez akkor hosszú távú változásokat okozott. Később, amikor Velence elérte gazdaságának a csúcsát, Genova átvette tőle a vezető szerepet, majd a 16. század végén a kereskedelmi útvonalak megváltozása miatt jelentős hanyatlást szenvedett. Ahogy ma is az új városversenyt már nem az angolszász világ fővárosai, hanem a délkelet-ázsiai régió nagyvárosai vezetik.
A mai napon mutatják be magyar nyelven Edward Glaeser, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszorának „A város diadala" című világhírű könyvét, amelyet a Pallas Athéné Könyvkiadó jelentetett meg. Egyik fő megállapítása, hogy a városok azok a terek, amelyek a leginkább képesek támogatni az emberek gyors és hatékony együttműködését, a tudás közös megteremtését, valamint a tanulás és az új információk folyamatos és gyors áramlását. A teljes elemzés az origo.hu portálon olvasható.
