Milyen kormány jöhet Ausztriában?

Győzött a Szabadságpárt a nyugati szomszédunkban tartott választásokon. A gyorsan kihirdetett végeredmény alapján

a Szabadságpárt a szavazatok 29,21 százalékát tudta behúzni, ami 58 képviselőt jelent az osztrák parlamentben. Nem sokkal lemaradva az Osztrák Néppárt (ÖVP) végzett a második helyen, amely 26,48 százalékot kapott, így 52 képviselője lesz.

A csalódott Szociáldemokratáknak (SPÖ) a harmadik hely jutott, a futottak még kategóriában bejutott még a parlamentbe a zöldek és a liberálisok (NEOS).

„A kezünk minden irányba kinyújtva”

Herbert Kickl a győztes Osztrák Szabadságpárt elnöke az első eredmények után Megköszönte a választóknak „optimizmusukat, bátorságukat és bizalmukat”. A választók „letették a voksukat”, ami azt jelenti, hogy pártjának nem kell változtatnia álláspontján - mondta, hozzátéve, hogy a koalíciót kizáró pártokat - mindenekelőtt az ÖVP-t és az SPÖ-t - meg kellene kérdezni, „mit gondolnak a demokráciáról”.

Hozzátette,  „a kezünket minden irányba kinyújtjuk”. Most az a fontos, hogy Alexander Van der Bellen szövetségi elnök mit tesz, és hogy tiszteletben tartja-e az „alkotmány szellemiségét” - derült ki vasárnap éjjel az  osztrák közszolgálati televízió és rádió választási műsorából. 

“Ha elsők leszünk, mi adjuk a kancellárt, ha másodikok, akkor is”

“A nagy veszteségek ellenére az ÖVP-ben nem rossz a hangulat, sőt pozitív. A vereség várható volt. Csalódottság van a második hely miatt, a véghajrában a Néppárt még reménykedett a győzelemben. „Fél szemmel sírva, fél szemmel nevetve állunk” - mondta Christian Stocker főtitkár, akit a Kronen Zeitung idézett. A lap megjegyzi, vegyes volt a hangulat a Lichtenfelsgasse-i pártközpont előtt tartott ünnepségen nagy számban megjelent funkcionáriusok, képviselők és kormánytagok között. Az ÖVP ugyan elvesztette az első helyet, de még mindig neki van a legtöbb lehetősége.

„A választás előtt azt mondtam: ha elsők leszünk, mi adjuk a kancellárt, ha másodikok, akkor is mi adjuk a kancellárt” - idézi a lap az egyik jelenlévőt, majd hozzáteszi, a táboron belül egyetértés van abban, hogy Alexander van der Bellen szövetségi elnöknek Herbert Kickl FPÖ-vezetőt kell megbíznia a kormányalakítással. 

Ernyedten szólt a Bella ciao

A megcélzott első hely egyértelműen elúszott. Most az SPÖ-nek el kell döntenie, hogy akar-e junior partner lenni egy koalícióban - értékel a Die Presse. A hírlap felidézi, reggel még arról beszélt Andreas Babler pártelnök, hogy az első hely is lehetséges, miközben leadta szavazatát. 

“Pontosan ezt remélte az a sok támogató is, aki a választási partira összegyűlt a Bécsi Néprajzi Múzeumban. Reményeik azonban gyorsan szertefoszlottak: az első előrejelzés szerint a cél elérhetetlen, a szociáldemokraták először esnek vissza a harmadik helyre, és talán történetük legrosszabb eredményét érik el” - írja a portál hozzátéve, a választási buli emiatt meglehetősen langyosra sikerült. A zenekar a „Bella ciao” című partizán harci dalt játszotta, de a hangulat egyáltalán nem volt harcias.

“Az SPÖ-nek most fel kell tennie magának egy alapvető kérdést: Akar-e junior partner lenni egy koalícióban? Az ÖVP egy opció lenne, az SPÖ a hatvanas évek óta először lenne junior partner egy nagykoalícióban (ami már nem lenne nagykoalíció)” - mutat rá a Die Presse, de azt sem rejti véka alá, hogy

a választási eredmény egyben szavazás is volt a Babler-kísérletről, amelyet az SPÖ másfél évvel ezelőtt indított el. A másfél évvel ezelőtti pártkongresszuson az egyértelmű outsiderként induló Bablernek egy lelkesítő beszéddel sikerült fordulatot hoznia. Mögötte sorakozott fel az SPÖ balszárnya, de a párt intézményrendszeréből csak kevesen.

A választási kampányban a Babler-féle SPÖ teljes mértékben a szociális kérdésekre és az újraelosztásra összpontosított: „A gazdagoknak”, vagyis a felső két százaléknak „méltányosan hozzá kell járulnia” az állam finanszírozásához - mondták. Márpedig a lap szerint az SPÖ nehezen fog partnereket találni a megvalósításhoz, a többi párt közül csak a Zöldek támogatják. Velük pedig ezúttal sem lesz lehetséges koalíció.

Mi jöhet most szóba?

“Vasárnap teljesen átrendeződött a többség az Osztrák Nemzeti Tanácsban. Márpedig egy kormánynak a parlamenti többséget is maga mögött kell tudni. Milyen koalíciós lehetőségek lehetségesek jöhetnek számításba matematikailag, és melyek azok, amelyek reálpolitikai szempontból is elképzelhetőek?” - teszi fel a kérdést a Der Standard.

Az osztrák napilap elemzése szerint Az FPÖ és az ÖVP rendelkezik a legegyértelműbb közös többséggel. A két párt együttműködése a választás győztesének és a második helyezettnek az együttműködése lenne - ez Ausztriában régóta bevett recept a koalíciókhoz, ezúttal azonban van néhány akadálya.

“A Szabadságpárt számára a választási győzelem akár hátrányos is lehet a koalíciókötés szempontjából. Az ÖVP-nek ugyanis érdeke lesz, hogy továbbra is a kancellárt adja. Amennyiben a Szabadságpárt nem hajlandó átadni a kancellárságot, az ÖVP számára minden más lehetőség vonzóbb, legalábbis ebből a szempontból: a konzervatívok logikusan igényt tarthatnak a kancellárságra” - írja a napilap megjegyezve,

az ÖVP kiváló tárgyalási pozícióban van. Míg az FPÖ reálisan csak az ÖVP-vel tudna koalíciót kötni, addig az ÖVP minden elképzelhető koalíciós változatban benne van - tehát a következő kormánynak is része lesz, ha az FPÖ és az SPÖ nem tud összefogni. A másik akadály az FPÖ vezetője, Kickl személye.

A választási kampány során a (még) kancellár és ÖVP-elnök Karl Nehammer úgy állította be őt, mint az állam ellenségét, akivel soha nem kötne koalíciót, miközben soha nem zárta ki az FPÖ-t mint pártot. Tehát vagy Kicklnek, vagy Nehammer-nek ténylegesen félre kellene állnia ahhoz, hogy lehetővé váljon a koalíció.

“Az ÖVP és az SPÖ egykor „nagykoalíciónak” nevezett együttműködésének nincs közös többsége a választások után. Jelenleg együttesen rendelkeznek egy ostyavékony többséggel. Ha csak egy-két képviselő beteg lenne a szavazás során, máris megszűnne a többség” - értékel az osztrák lap, amely szerint az ÖVP, az SPÖ és a NEOS koalíciója matematikailag lehetséges és politikailag is megvalósítható lenne,

csakhogy Ausztriát még soha nem kormányozta egyszerre három párt szövetségi szinten.

Az 1940-es évek óta nem volt hárompárti koalíció, és a pártoknak nincs tapasztalata. Ráadásul tartalmilag nagyon kevés az ÖVP, az SPÖ és a NEOS közötti kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy sok kompromisszumot kellene kötni.