Könyvajánló: Sam van Schaik: A ZEN szellemisége

Sam van Schaik a zen buddhizmust egyszerre közelíti meg gyakorlati és tudományos oldalról.

A zen szellemisége hiánypótlónak tekinthető, hiszen a zen buddhizmust egyszerre közelíti meg gyakorlati és tudományos oldalról, ezzel pedig a zen buddhizmushoz felületes kíváncsisággal közelítők mellett a hagyományt jól ismerők számára is újdonsággal szolgálhat.

E kettőst célt a könyv szerkezete is jól érzékelteti: az első részét a szerző a zen bemutatásának szenteli: rövid betekintést ad annak gyakorlatába, a Nyugattal való kapcsolatába és történetébe. Ezt követően tér ki a 20. század elején felfedezett „buddhista holt-tengeri tekercsek” néven is emlegetett kéziratok történetének bemutatására. A könyv második részében Sam van Schaik az egyik ősi szöveg, a Lanka mesterei fordítását és magyarázatát prezentálja.

Könyvében különös hangsúlyt fektet az egyik legrégebbi zen szövegemlék és a zen évszázados, napjainkig tartó gyakorlata között átívelő folytonosság vizsgálatára. A vallások hagyományokon alapuló bemutatása a változatlan igazságokat emeli ki, míg a tudósok sokszor az eltérések és az ellentmondások feltárását vélik követendő útnak – írja a szerző, aki saját bevallása szerint ebben is a középutat kereste.

Bemutatja a zent – a különböző korokban és kulturális közegekben – alakító változásokat, ugyanakkor a folytonosságnak azt a fonalát is igyekszik követni, amely miatt egyáltalán szókincsünk részévé válhat a „zen hagyomány” kifejezés.

A világ áramlását olyan kategóriákba akarjuk fagyasztani, melyeket fel tudunk fogni. Ezen minták felismerése és a velük való foglalkozás az út, a megszüntetésük pedig a megvilágosodás. A zenben az út, amely során valaki a megdermedt világállapotból (szamszára) indulva megvilágosodott (buddha) lesz, nem két pont között vezet, hanem a fokozatos felismerése annak, hogy ez a valami rejtve ugyan, de folyamatosan jelen van a mindennapi tudatosságban.

Saját elménkben mindent megtalálunk, amire a felébredéshez szükségünk lehet. Saját elménk eredendően tiszta, de a bennünk uralkodó zűrzavar elhomályosítja valódi természetét úgy, ahogyan a piszkos víz a benne lévő gyöngyszemet. A meditáció gyakorlása, ami minden zen hagyomány kulcseleme, vezethet el a kavargó gondolatokból és érzelmekből álló szennyeződés leülepedéséhez és a víz kitisztulásához. A zen hagyományokban a meditáció kulcsfontosságú az elme szabadon eresztésében, megnyugtatva a kavargó gondolatokat és érzelmeket.

Maga a „zen” szó is meditációt jelent, így nem meglepő, ha a könyv tetemes része is a meditációról szól.

A zen a mahájána buddhizmus része, melynek célja, hogy a zent gyakorlók (bódhiszattvák) megszabadítsanak a szenvedés körforgásából mindent, ami él. Ennek érdekében a bódhiszattva igyekszik buddhává válni, azaz megtapasztalni a megvilágosodást. A buddhává válás ugyanakkor azt jelenti, hogy olyasvalakivé lényegülünk át, aki teljes mértékben meghaladta saját önérdekeit, azaz elengedte a szenvedés körforgásába záró érzelmi és tudatbéli törekvéseit. Ez emelkedett cél, és valójában kevesen remélik, hogy buddhává válnak ebben az életben, az eszmény azonban végig kíséri a teljes bejárt utat: a lényeg maga a törekvés.

Sam van Schaik a tibeti buddhizmus elismert szakértője. A Manchesteri Egyetem Vallások és Teológia Tanszékén szerzett vallási tanulmányok PhD fokozatot 2000-ben. 1999 óta a londoni British Library munkatársa, ahol jelenleg a Nemzetközi Dunhuang Projekt kutatási menedzsere. Korábban foglalkozott a tibeti zennel, tibeti és kínai paleográfiával és tibeti tantrikus kéziratokkal. Előadásokat tart a Londoni Egyetemen működő Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolájában. Több buddhizmus, tibeti zen, illetve paleográfia témájú könyv és tanulmány szerzője.