Lemondott a brit miniszterelnök!

Elvitte a balhét

Theresa May körül elfogyott a levegő, és miután már saját pártja és kormánya felől is erőteljes nyomás nehezedett rá, nem tehetett mást, mint hogy visszavonul, és másnak engedi át helyét. Országának súlyos problémája, hogy mit kezdjen az EU-kilépéssel, ezzel persze nem lesz megoldva, és egy következő miniszterelnök helyzete sem lesz sokkal könnyebb.

Szélmalomharc

Theresa May hatalomra kerülésének kezdetétől szélmalomharcot vívott: egy olyan drámai kérdésbe, mint az Egyesült Királyság kiléptetése az Európai Unióból, egedül próbálkozott a megoldáskereséssel, nem konzultált sem az ellenzékkel, sem egész pártjával, így eleve kétségessé vált, hogy megoldást találhat, amikor bizonyossá vált, hogy a parlamentnek jóvá kell hagynia a döntést.

May azonban magabiztos volt, tavaly ősszel alá is írta a megállapodást az Unióval, csakhogy akkor kiderült, hogy nincs meg a parlamenti támogatottság. Innen már hibát hibára halmozott: erőltette a a parlamenti szavazást egymás után háromszor is, miközben látszott, hogy nem fog összejönni a jóváhagyás. Most negyedszer is meg akarta próbálni ugyanezt, de olyan haraggal találta szembe magát minden oldalról, hogy nem maradt más választása, mint a távozás. Hivatala előtt, a Downing Streeten jelentette be lemondását könnyek között, kiemelve, mennyire sajnálja, hogy nem sikerült levezényelnie országa kilépését az EU-ból.

Utódlási folyamat

Formálisan nem a miniszterelnökségről, hanem a pártelnöki posztról mondott le június 7-i hatállyal, de mivel a Konzervatív Párt szabályzata szerint a két pozíció meg kell, hogy egyezzen, az új jelölt megválasztásakor adja át helyét, addig a gyakorlatban ügyvezető miniszterelnökként működik. Az új vezető megválasztása pontosan úgy zajlik, mint ahogy az övé zajlott David Cameron lemondása után: a párt jelölteket állít, és hosszas szavazási procedúra kezdődik, hacsak vissza nem lépnek a jelöltek a legesélyesebb javára, hogy felgyorsuljon a folyamat.

Nem lesz könnyebb

A következő miniszterelnök, bárki is lesz, alapesetben nem lesz könnyű helyzetben. Eleve kisebbségben van a párt a parlamentben, így akármiben szeretnének dönteni, szükség van más párt támogatására, ez eddig a szélsőségesen brit érzelmű északír DUP volt. A legfőbb kérdés persze továbbra is a Brexit lesz. Az új vezetés lehetőségei: elfogadtatja azt a szerződést, amit Maynek nem sikerült (szinte kizárt), megpróbál új tárgyalást elérni Brüsszelben (erre sincs sok esély), kilépteti az országát megállapodás nélkül (ha Boris Johnson lesz a miniszterelnök, van rá esély).

Emellett az új vezető dönthet úgy is, hogy előrehozott parlamenti választásokat ír ki, persze csak akkor, ha úgy érzi, jócskán meg tudja növelni a párt parlamenti helyeinek számát. Erre most nem sok esély mutatkozik, bár ha Johnson helyett egy hamar népszerűvé váló, szimpatikus személyt találnak, már lehet realitása a dolognak. Végül megteheti az új vezető, hogy mégis kiírnak egy új népszavazást.

Egyben marad az ország?

A menetrend igazából nagyon bizonytalan, ha nem döntenek a megállapodás nélküli kilépés mellett, jó eséllyel újabb hosszabbítást kell kérnie Brüsszelben az új miniszterelnöknek, az Uniónak pedig illik ezt megadnia, esélyt adva neki. Az új vezetőnek egyúttal meg kell küzdenie egy másik problémával is, szoros összefüggésben a Brexittel: az ország egyben tartásával. Ha Észak-Írországot újra határ választaná el az Ír Köztársaságtól, fellángolhatna a szeparatizmus, ha pedig egy megállapodás nélküli kilépés következik, jó eséllyel a skótok dönthetnek úgy, hogy ezúttal kilépnek a 300 éve Angliával fennálló unióból, és az Európai Unió felé orientálódnak inkább.