Louvre-rablás - mostantól egyetlen múzeum sincs biztonságban?

A francia belügyminisztérium és szemtanúk beszámolói szerint a bűnözői csoport vasárnap 9.30 körül érkezett a helyszínre. A négy rabló sárga láthatósági mellényben úgy tett, mintha építőmunkások lennének.

Az egyikük által vezetett teherautóra szerelt felvonóval feljutottak a Szajna felőli ablakhoz, amely egy felújítás miatt amúgy is le volt zárva. Akkus láncfűrésszel kifűrészelték az ablakot, majd két páncélüveget is átvágtak. A rablás alatt nem használtak lőfegyvert. A rablók alig midössze pár perc leforgása alatt kilenc ékszert lovasítottak meg, ebből nyolcat sikeresen el is vittek; a kilencedik, Eugénia császárné koronája az ereszkedés közben leesett, és sérülten, de a múzeum területén megkerült. A társaság ezután robogókkal menekült el, hátrahagyva a munkaeszközök egy részét.

A rablókról egyelőre kevés konkrétum ismert. A nyomozásért felelős párizsi ügyészség szerint négy tettes vett részt az akcióban; ketten bementek az épületbe, míg a többiek a járműveken maradtak.

Laurent Nuñez belügyminiszter szerint nyilvánvalóan korábban felderítették az épületet: a rablás annyira gördülékeny volt, hogy egyértelműen ismerhették a Louvre alaprajzát, a biztonsági személyzet rutinjait és a felújítási munkák miatt gyengített pontokat. Rachida Dati kulturális miniszter a TF1 televíziónak elmondta, hogy szervezett bűnözők, profik voltak, a tettesek valószínűleg megrendelésre dolgoztak egy gyűjtőnek, de az sem elképzelhetetlen, hogy a drágakövek szétszerelését tervezték, hogy azok nyomon követhetetlenek legyenek - azaz semmi sem biztos.

A bűncselekmény ügyében mindenesetre most egy speciális rendőri egység nyomoz, amely korábban nagy sikerrel oldott meg hasonló rablásokat.

Hogyan történhetett meg mindez egy jól őrzött múzeumban?

A Louvre a világ leglátogatottabb múzeuma, évente 8–9 millió látogatóval; mégis a rablók úgy jutottak be, mintha az elvileg kiemelten fontos épület őrizetlen lenne.

A gondok régóta ismertek: a múzeumi dolgozók munkaerőhiányra és túlzsúfoltságra panaszkodnak, idén júniusban sztrájkot is tartottak, amiért nincs elég személyzet a biztonsági feladatok ellátására.

A Francia számvevőszék előzetes jelentése szerint a Denon‑szárnyban – ahol a Galerie d’Apollon és a Mona Lisa is található – a termek harmadában nincs megfigyelő kamera, a Richelieu‑szárnyban pedig a termek háromnegyedében nincs videómegfigyelés.. A jelentés azzal vádolja a múzeum vezetését, hogy az éves 323 millió eurós költségvetés ellenére a biztonsági beruházások „költségvetési kiigazítási tétellé” váltak.

A rablás idején a Louvre éppen a „New Renaissance” nevű, tízéves, 700 millió eurós modernizációs programjára készült.

A terv új generációs kamerarendszert, külső behatolás-érzékelőket és modern biztonsági központot ígért, valamint azt, hogy 2031-re a Mona Lisának saját, kevésbé zsúfolt galériája legyen. Ezek a fejlesztések azonban részben még csak tervezés alatt álltak, amikor a rablók lecsaptak. Rachida Dati elismerte, hogy évtizedek óta nem fordítottak kellő figyelmet a múzeumok biztonságára, és most a szervezett bűnözés új típusú fenyegetést jelent - írja a Reuters.. Gérald Darmanin igazságügyi miniszter pedig beismerte, hogy a rablók „pillanatok alatt parkoltak le egy emelőkosaras kocsival a világ egyik legforgalmasabb múzeuma előtt”, ami súlyos kudarc.

Megtörténhet-e ilyen más múzeumokban is?

Az eset rávilágít arra, hogy még a legismertebb múzeumok sem sebezhetetlenek. Franciaországban az elmúlt években több lopás is történt: a párizsi Természettudományi Múzeumból aranymintákat fűrészeltek ki, a limoges-i Sébastien-Micquel Múzeumból kínai porcelánt vitt el egy banda, sőt a közelmúltban a Cognacq-Jay Múzeumban is betörtek. Európában is vannak hasonló példák: 2019‑ben a drezdai Zöld Boltozatból (Grünes Gewölbe) több mint 4 300 gyémántot tartalmazó műkincseket loptak el, becsült értékük meghaladta a 113 millió eurót.

Az ilyen akciók többnyire ugyanazzal a forgatókönyvvel zajlanak: szervezett bűnözői csoportok alapos terepfelmérést végeznek, tudják, hol vannak a kameravakfoltok, és néhány perc alatt lecsapnak. A Louvre‑rablás sikeressége tehát figyelmeztetés a múzeumoknak. A Cour des comptes jelentése szerint a Louvre kamerákkal nem felügyelt termeinek aránya alapján máshol is nagy lehet a sebezhetőség. 

Profik voltak vagy a múzeum hibázott?

A két állítás nem zárja ki egymást. A rablók gyorsasága és nyugalma arra utal, hogy képzett, összeszokott csapat voltak: kevesebb mint hét perc alatt hatoltak be, kiválasztották a célpontokat, bezsákolták az ékszereket és olajra léptek. Tudatosan nem vittek el olyan ékszereket, amelyek több tízmillió dollárt érnek, ami arra utalhat, hogy pontos listájuk volt a megrendelt tárgyakról. Az akció során nem történt személyi sérülés, és a páncélüveggel védett tárgyakat is percek alatt kinyitották.

Mindeközben a múzeum láthatóan alulbecsülte a kockázatot. A felújítás miatt a rablók egy olyan külső liftet használhattak, amelynek elhelyezését senki sem ellenőrizte, és a sérülékeny ablakot sem biztosították kellően.

A riasztók ugyan megszólaltak, de mire az őrök reagáltak, a tettesek már menekülőben voltak. A dolgozói létszám és a felügyeleti rendszer hiányosságai ismét bebizonyosodtak. A rablás utáni kormányzati reakció – Macron elnök ígérete a műkincsek visszaszerzésére és a tettesek kézre kerítésére – nem változtat azon, hogy a Louvre‑ban és más múzeumokban sürgősen növelni kell a biztonsági beruházásokat.