Mennyire exportképes a hazai szolgáltató szektor?

Hírek2020. feb 13.Növekedés.hu

A magyarországi kis- és közepes vállalkozások a szolgáltatásokon keresztül tudnának kilépni az exportpiacra. Ehhez azonban technológiai fejlesztésre és innovációra volna szükségük, hiszen a digitalizáció hatására a szolgáltatások piaca a jövőben várhatóan markánsan kettéválik: a magas hozzáadott értéket képviselő, jól jövedelmezőre és a hagyományosabb, de alacsonyabb jövedelmezőségű szolgáltatásokra. A kettő közötti teret várhatóan programok és robotok töltik majd be, de a két véglet kiegészítheti, illetve erősítheti egymást - olvasható az OTP Bank közleményében.

A szolgáltató szektor számai, általában, jól mutatják egy ország vagy egy régió fejlettségét.

Magyarországon a teljes GDP-termelés közel kétharmadát adja a szolgáltató szektor, ami uniós összevetésben a középmezőnynek felel meg. 

Az elmúlt évtizedben a szolgáltatások súlyának emelkedését az is erősítette, hogy jelentős szerkezeti átalakulás ment végbe a szektorban: a termelőszektor és a szolgáltatások közötti határ jelentősen elmosódott, hiszen a termelés már nemcsak azt jelenti, hogy lejön valami a gyártósorról, és a szolgáltatások palettája is jóval szélesebb, mint korábban. A termékek egy része komplex csomaggá alakult, vagyis az adott tárgy birtoklása mellett ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat is vásárolunk, legyen az szoftver, karbantartás vagy bármi más. Ugyanígy több szolgáltatáshoz is kapcsolódik már valamilyen eszköz is.

Magyarországon a KSH adatai alapján a válságot követően, azaz 2009 óta a teljes szolgáltató szektor kibocsátása 62 százalékponttal bővült: 2018-ra 60,8 ezer milliárd forintot tett ki. Ágazatok szerinti bontásban a kereskedelem messze kiemelkedik a többi közül, csaknem kétszer annyi kibocsátást ért el tavaly, mint a második legerősebb szállítási és raktározási ágazat. Utóbbit a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek, az információs és kommunikációs szolgáltatások, illetve a pénzügyi és biztosítási ágazat követi.

Egészen más azonban a sorrend akkor, ha azt vizsgáljuk, mennyivel növekedett az egyes ágazatokban a kibocsátás az elmúlt 10 évben. Ebben az összehasonlításban ugyanis egyértelműen az adminisztratív szolgáltatást támogató tevékenység – amelyet például a call centerek végeznek – és a művészet, szórakoztatóipar viszi a prímet. Mindkét ágazatban az látszik, hogy 2009-hez képest majdnem duplájára bővült a szektor kibocsátása. Ez az adminisztratív ügyletek esetében azt jelenti, hogy sok multinacionális vállalat telepítette Magyarországra szolgáltató központját. Az IT-szektor meglepő módon nem volt képes robbanásszerű bővülésre az elmúlt 10 évben. Mindössze 30 százalékkal nőtt az ágazat kibocsátása ez idő alatt, amire csak részben ad magyarázatot, hogy a szektorban több tízezer üres álláshely van.

A fejlett országokban az egyre összetettebb és egyre nagyobb hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások hajtják a GDP-t, ám Magyarországon ez egyelőre csak részben tud megvalósulni. Jelentős volumennövekedés az állami támogatásnak és a viszonylag alacsonyabb hozzáadott értékkel bíró szolgáltató központok terjedésének köszönhető. Az IT szektort és szakmai, tudományos tevékenységet leszámítva rendkívül alacsony a kutatás-fejlesztésre szánt forrás.

Pedig az innováció rendkívül fontos lenne, hogy a szolgáltatások be tudjanak kapcsolódni a globális értékesítési láncokba. Az ipari termelést támogató szolgáltatások, így a logisztika, a szállítás, javítás és egyéb üzleti szolgáltatások számára lehet ez a legkönnyebb, de mivel egyre több területen érhető el az internet, így a kereskedelem, az adminisztratív vagy az IT-szolgáltatások is könnyebben eladhatók. A termelési láncokban ma a magyar vállalkozásoknak relatíve alacsony az értékteremtő képességük, leginkább azért, mert az export 80 százaléka a feldolgozóipart érinti, a jellemzően magas értékteremtő képességgel bíró szolgáltatások pedig egyelőre meglehetősen alacsony arányt képviselnek.

A nemzetközi viszonylatban tőkeszegény kkv-szektor leginkább a szolgáltatásokon keresztül lenne képes arra, hogy kilépjen az exportpiacra.

Ez különösen kedvező a vállalkozásoknak, mert az MNB Növekedési jelentése szerint egy áruexportáló kkv Magyarországon közel kétszer magasabb munkatermelékenységgel rendelkezik, mint egy nem exportáló. Ezen belül egy szolgáltatást exportáló több, mint háromszor termelékenyebb egy nem exportáló kkv-nál. A lokális piacról kilépni azonban csak technológiai fejlesztéssel és innovációval lehet.

A legtöbb cég számára tehát ma már nem csak lehetőség szolgáltatások fejlesztése, hanem egyre inkább kényszer, hiszen csak így őrizheti meg versenyképességét a piacon. Az OTP Business szakértői szerint komoly segítséget jelent a társaságoknak, hogy jelenleg is igen kedvező feltételekkel juthatnak forráshoz beruházásaik megvalósításához, ám először át kell gondolniuk, hogy pontosan milyen irányba fejlesztenék a vállalkozást, hiszen ez a képzéstől, az eszközbeszerzésen át a digitalizáción keresztül számos módon végrehajtható. A sikerhez mindenképp szükség lehet a piac felmérésére, a megfelelő stratégia elkészítésére és a finanszírozási igények felmérésére.

A digitalizációnak köszönhetően a szolgáltatások előreláthatólag két jól elkülönült csoportba rendeződhetnek: az egyik a magas hozzáadott értéket képviselő, rendkívül jövedelmező szektor – tipikusan ide tartozik a tudományos, mérnöki, vagy fejlesztői munka –, a másik pedig a nagy munkaigényű, de alacsonyabb jövedelmezőségű szolgáltatások köre – mint például a fodrászat, a kozmetika, a masszázs, de ide sorolható több vendéglátó-ipari szolgáltatás is. Sok olyan szolgáltatás van azonban, amelyhez a jövőben a technikai fejlődés új megoldásai révén már jóval kevesebb emberi erőforrásra lesz szükség, például a személy- és áruszállítás, illetve az irodai adminisztráció terén. Az érintett vállalkozásoknak ennek figyelembe vételével érdemes belevágniuk hosszú távú fejlesztéseikbe.