Nyolcvan évvel ezelőtt menekült meg végleg hazánk aranykészlete

Az Aranyvonat útnak indul

Már évekkel a II. világháború kitörése előtt megkezdte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az általa kezelt nemzeti értékek védelmének megszervezését. Ennek érdekében Budapesten és Veszprémben is földalatti bunkereket építettek, hogy szükség esetén itt helyezzék biztonságba a jegybank kincseit. Amikor 1944-ben a front megközelítette majd elérte Magyarországot és a kiépített búvóhelyek túlságosan kockázatossá váltak, megkezdődött annak a veszélyes vállalkozásnak az előkészítése, melyet ma csak az Aranyvonat történeteként ismerünk.

Ez a vonat nemcsak az MNB - azaz a magyar állam – teljes, 33 tonnás aranytartalékát szállította, hanem pótolhatatlan nemzeti értékeinket: Mátyás corvináit, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteményét, az ezüsttartalékokat és a teljes pengő bankjegykészletet is. A felbecsülhetetlen jelentőségű szállítmányt – 1944 decemberében, Veszprémből indulva – a jegybank több száz munkatársa és családtagja kísérte. Vagonokban éltek a tél és a háború viszontagságainak kitéve: mínusz 10-20 fokos hidegben, kevés fűtéssel és élelemmel. Sokan elkeseredtek, néhányan már menetközben a visszafordulást fontolgatták. A gyerekek az aranyat rejtő ládák fölött aludtak, az asszonyok lepedőkkel elválasztott "mosdókban" próbálták megőrizni a minimális intimitást. Olyan kevés volt az élelem, hogy többen az őszről a fák alatt maradt lehullott almákat is megették.

Titkosított levél

Hat hét veszteglés után, 1945 januárjának végén indulhatott csak tovább a szerelvény, miután az értékek elhelyezéséről sikerült megállapodni a németekkel és nem kellett azt a birodalmi Reichsbank számára átadni. A vonat az ausztriai Spital am Pyhrnbe érkezett meg, ahol egy bencés kolostor kriptájában helyezték el az aranyat, a bankjegyeket és a dokumentumokat. A sok megpróbáltatás után ugyan fellélegezhettek az alkalmazottak és családjaik egy kicsit, ám az értékek megmentése még korántsem volt biztos. A háború utolsó napjaiban a vezetők az aranykészlet nyugatra szállítását szerették volna elérni, melyről meg is kezdődtek a tárgyalások. Azonban a német hatóság csak az értékek elszállítására adott engedélyt és a jegybanki dolgozók közül csupán 30 ember kísérhette volna a Spitalban őrzött kincseket.

Tarnay Frigyes, az MNB igazgató-helyettese

A németek türelmetlensége és közvetlen közelbe érő szovjet front egyre növekvő fenyegetése a mentőakcióban résztvevőket kétségbeesett lépésre sarkallta. 1945. május 2-án Tarnay Frigyes, a jegybank igazgató-helyettese és kollégája, Tuboly József főellenőr titkosított levelet vitt az amerikai hadsereghez Salzburgba, német ellenőrző pontokon átkelve, saját életüket is kockára téve. A kalandos és kockázatos küldetés sikerült, méghozzá úgy, hogy közben a két banktisztviselő élete mindössze egy hajszálon múlott.

május 7-én, az európai háború utolsó napján egy német csapat még megpróbálta saját magának megszerezni az aranytartalékot, ekkor azonban amerikai tankok jelentek meg Spitalban. Az amerikai katonák három teherautóra pakolták az aranyat és két tank kíséretében Frankfurt am Mainba szállították, ahol a német jegybank pincéjében helyezték biztonságba. Ez a nap – 1945. május 7-e – volt a magyar pénzügyi szuverenitás egyik legfontosabb fordulópontja, amikor az arany végleg biztonságba került. Cottely István, a bank egykori vezérigazgatója így emlékszik vissza az amerikaiak megjelenésére Spitalban:

„Kiléptem a szobámból, hogy valakivel elküldjem tiltakozásunkat a kormányzóhoz, amikor meghallottam kintről az első tankok dübörgését. Az ablakhoz futottam. A tankokon fehérek voltak a csillagok. Megmenekültem.”

Hazatérés és újrakezdés – A forint születése

A nemzeti aranytartalék végül 1946 augusztusában amerikai őrök kíséretében érkezett meg Budapestre, egyetlen gramm sem hiányzott a készletből. A jegybank munkatársai által megmentett stratégiai készletnek köszönhetően jöhetett létre a pengő elértéktelenedése és a hiperinfláció után az új valuta, ez képezte az 1946. augusztus 1-jén bevezetett magyar forint aranyalapját.

Tordai Lajos, egykori MNB-s dolgozó visszaemlékezéseiben így ír a kincs visszatéréséről:

„Az arany szállítása teljes biztonsági szervezéssel történt. A 2 vagon aranyat leplombálták és amint a vagonok pesti felnyitásánál kiderült, 1-1 amerikai tábori csendőr ült, géppisztollyal a vagonokban. Így az arany biztonságosan eljutott Pestre…”

Bár az arany biztonságban hazaért és a forint azóta is hazánk fizetőeszköze, az Aranyvonat hőseinek megpróbáltatási nem értek véget. Azok, akik ezért életüket tették kockára, nem ünneplésben részesültek, hanem a történelem perifériájára szorultak. Sokakat B-listáztak, megfosztották munkájuktól, sőt, közülük többen emigrálni kényszerültek. Az első hivatalos elismerésre 60 évet kellett várni: 2005-ben a Járai Zsigmond vezette Magyar Nemzeti Bank mondott először köszönetet a szolgálatukért.

„Az arany Frankfurtba szállítása után még sokáig Spital am Pyhrn-be maradtunk. 1946. augusztusában már B -listázásokról érkeztek a hírek hazulról, így többen nem is gondoltak a visszatérésre. A többség azonban vállalva a meghurcoltatásokat hazatért. Spital am Pyhrn-i tartózkodásunk 40 évig tabunak számított. Ideje végre beszámolni róla - írja egy másik szemtanú, Kümmerle István.

Ma, 80 évvel később, a májusi évfordulón rájuk emlékezünk, akik nem csupán az aranyat, de a nemzet becsületét és jövőjét is őrizték.