A katonák miként ünneplik a karácsonyt? Egy katolikus tábori püspökkel beszéltünk

A szomszédban háború van, a Közel-Kelet forrong, mintha egyre rosszabb hely lenne a világ. Nehezebb ilyenkor a karácsony üzenetét átadni az embereknek?

Ez a világ sajnos sokszor volt már rossz helyzetben, mielőtt még elfogna minket a világvége-hangulat, ezt ne felejtsük el. Az egyik nagy különbség ezúttal az, hogy számos dolgot, információt, hírt sokkal gyorsabban és intenzívebben tudunk meg, mint korábban.

Talán a gyorsaság az, ami megváltoztatta mostani világot, és ami miatt úgy érezzük, zúdulnak ránk a bajok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van, nagyon sok mindent meg kellene fontolnia az emberiségnek, elsősorban azoknak, akik befolyással bírnak a világunk sorsára.

Ugyanakkor háborús időkben is működik a gondviselés, Isten a történelemnek is az ura.

Egy tábori lelkész dolga alighanem nehezebb most civil társainál, hiszen olyan közegben is szolgálnak, mint a misszióban lévő kontingensek. Mit lehet mondani ebben a helyzetben a katonáknak, akik a családjuktól több száz kilométerre töltik a szentestét?

A katonák nagyon sokszor vannak a komfortzónájukból kizökkentve, gyakran veszélyes környezetben kell szolgálniuk. Nyilván különösen nehéz ez ebben az időszakban, hiszen a karácsony mára rendkívül családközpontú ünnepé vált, amikor mindenki a meghittség békéjében együtt akar lenni a szeretteivel. Hozzáteszem, ez nem mindig volt így.

A karácsony nem a család vagy béke és a szeretet ünnepe, amivel teletűzdeltük az utóbbi időben. Persze, mindez benne van, de hiba lenne kizárólag erre kiélezni a karácsonyt, hiszen ez alapvetően Jézus Krisztus evilágba jöttének, földi születésének az ünnepe. És éppen a misszióban szolgáló katonák azok, akik számára az ünnep egészen sajátságos módon valósul meg a maga egyszerűségében, puritánságában, távol az otthontól, családtól.

De nem éppen ezt élte át egykor Mária és József Betlehemben, idegenek között, akik ráadásul nem segítettek rajtuk, ezért kellett az Isten Fiának egy barlangistállóban, a városon kívül megszületnie?

A katonalelkészek jelenléte ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy az istentiszteletekben, liturgiákban megjelenítsék: bármennyire nélkülözi valaki a szerettei jelenlétét, átélheti azt, hogy az Isten megajándékozta az emberiséget a Fiával, és ezt ők ott, abban a bajtársias együttlétben valamiképpen meg tudják együtt élni,

talán még azt is, hogy az emberiség tulajdonképpen egy nagy család. Ettől persze még nem lesz könnyebb az élet, de olyan távlatot tud adni, amiben az ember meg tudja találni a maga szerepét.

Mennyire mutatkozik igény az Önök szolgálatára a katonák körében?

Bizonytalan, gyorsan változó világban élünk, természetes hát, hogy a biztonság iránti igény hangsúlyosabb lett. Ebben a környezetben az ember személyiségének, szellemiségének a szokásosnál is nagyobb szüksége van kapaszkodóra.

A biztonságról beszélhetünk a maga kézzelfogható valójában, mondhatjuk, hogy kell a honvédelem, szükség van az új technikákra, de a lélek valódi biztonságát csak olyan kapaszkodó tudja megadni, ami kívül áll ezen a világon, fölötte van ennek a világnak és teljes valójában fel sem tudunk fogni. Ha nincs fölöttünk valamilyen érték, amelyhez viszonyítani tudjuk az életünket, akkor minden egyfajta sajátságos relativizmusba megy át.

A kereszténységben ez a viszony pont nem valami, hanem Valaki, az Isten. Pontosan ezért jelentős a szolgálatunk a katonák között, hiszen sokakban van nyitottság egy fölöttönk álló valóságra. 

Mennyiben más a katonák között végzett munka, mint egy civil gyülekezetben közösségben?

Nem tér el nagyban a megszokott lelkipásztori munkától, viszont kevésbé látványos, mint egy plébánián szolgálni. A katonai világban leginkább az egyéni találkozásokban mutatkozik meg az egyik legfontosabb feladatunk a lelki beszélgetésekben, ahol a katonák és a honvédelemben szolgálatot teljesítők egyéni helyzeteiket tárják fel, problémákat, nehézségeket, de örömeiket, sikereiket is. Ezek többnyire az úgynevezett bizalmi fórum biztosításának értékes alkalmai tudnak lenni.

Visszatérve a közelgő ünnephez, elárulja nekünk, hogy mi a legkedvesebb hagyománya, és hogy mit jelent személyesen Önnek a karácsony?

Kedves élmény a betlehemállítás. Ezt hagyományosan december 13-án, Luca napkor kell elkezdeni, majd szép lassan építgetni: először az istállóbarlangot, majd jöhet a jászol, széna, szalma és így tovább, végül december 24-re készül el teljesen a Gyermekjézus jászolba helyezésével.

Nagyon szép hagyomány ez, sajnos ma már kevesen gyakorolják, pedig a kisgyerekek számára nagy élmény lehetne. Hogy mit jelent a karácsony számomra? Ezt röviden nagyon nehéz megfogalmazni, különösen ha el akarunk vonatkoztatni a szokásos címkézéstől. Szerintem a lényegét a János szerinti evangélium fogalmazza meg: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.