Méltán világhírű serpa az 52 éves Kami Rita. A nepáli férfi 24 évesen mászta meg először a Mount Everestet, idén májusban 28. alkalommal érte el a csúcsot, amely világrekord. A felelősségről, a Himalája iránti alázatról és az utánpótlásról is beszélt a növekedés.hu-nak adott interjúban a tibetiek bölcsességével, alázatával és büszkeségével. Természetesen Suhajda Szilárd halála is szóba került.
Azzal, hogy májustól világcsúcstartó, a munkája során érez-e különbséget, még nagyobb felelősséget?
Először is a mérhetetlen mennyiségű gratulációt, a szeretetet említem. Ez a legnagyobb különbség és elismerés. Természetesen vannak változások az életemben, de ezek folyamatosak, akárcsak a felelősség kérdése, hiszen ez ugyanolyan munka, mint a többi. Csak veszélyesebb. Amikor most, május végén 28. alkalommal jutottam fel sherpaként a csúcsra, természetesen megsokszorozódott a hegymászók megkereséseinek száma, noha korábban sem voltam ismeretlen. Sőt.
Tippekre, trükkökre, módszerekre kíváncsiak.
Érzem azt, ha valakiben aggály, netán félelem van: ilyenkor különösen figyelek arra, hogy olyan tanácsot adjak, amely építő jellegű számára és jó útmutatást tartalmaz. Nem könnyű feladat, mint mondtam óriási felelőssége egy serpának.
A legutóbbi, azaz a 28. siker a csúcson
Most, hogy Guiness rekorder, sok állásajánlatot kap?
Valóban így van, mondhatom azt, hogy folyamatosan. De nem említek neveket természetesen, miután egy kereskedelmi cég, a Seven Summit Treks alkalmazásában állok. Ám azt azért ne feledje, nem volt könnyű út eljutni idáig, tehát nem üres hangzat, hogy sokan megkeresnek, mert sikeres vagyok.
Tehát aki ezt olvassa, az ne irigykedjen.
Most 52 éves vagyok, 24 voltam, amikor először másztam meg a Mount Everestet. Első alkalommal mégsem jutottam fel a csúcsra. Pár évvel később sikerült. Az első próbálkozás nem szegte kedvem, azóta bebizonyosodott: jó sherpa vagyok. És ez büszkeséggel tölt el, utamon segít az ima.
Meddig lehet ezt csinálni?
Nem tudom napra pontosan megmondani. Addig csinálom, addig mászom, addig viszek sportolót, amíg a testem és a lelkem alkalmas rá. Egyelőre teszem a dolgom. Ha csak a rekordállítás érdekelne, akkor higyje el, hogy mehetnék többször.
Segítek az ügyfeleimnek elérni, hogy a világ tetejére eljussanak.
Ha már nem mászom mi lesz, azt most nem tudom.
Egyre több ügyfél, egyre kevesebb serpa
Utánpótlás?
Jó kérdés. Szomorú kérdés és a válasz is az. A fiam már egyetemista, a többi fiatal sem ezt akarja csinálni. Márpedig ránk itt szükség van. Meg az imára. Meg a bocsánatra.
A fiatalok inkább kihagyják? Több mint 100 kiló a háton
Kevés a fiatal serpa, ráadásul a szülők, akik ebben az ágazatban dolgoznak, nem mindenáron azt akarják, hogy a gyermekeik ilyen kockázatos munkát vállaljanak és az ő útjukat kövessék.
Összeomló gazdaság: ha kiöregszenek a serpák, miből lesz a településeknek bevétele? Ki vezeti a túrákat?
Sőt: a fiatalok ma már sok más karrier közül választhatnak.
A világrekorder és az elismerések
Mi a helyzet a technológia fejlődésével? Ez sem segít az utánpótlásnál?
Sok változás van a múltból származó hegymászás módjában, az eszközök fejlődésében. A technológiai változás a fejlesztéseknek köszönhetően folyamatos. De mindez mit sem ér, ha vissza kell fordulni valami miatt.
Tapasztalat kell az időjárással szembeni kűzdelemhez. Egyedül nekivágni... Hát...
Sokszor előfordul?
Igen. Legyen az halál, vagy időjárás-változás, vagy segítség másokon. Sok oka lehet. A többi serpa is hasonlóan gondolkodik.
Apropó gondolkodás: hogy látja, jól jártak el kollégái a magyar Suhajda Szilárd-ügyében?
Igen.
Helyesen cselekedett mindenki. Sajnos a halál is velünk lebeg az út során.
Annyi azért megjegyeznék, hogy a magyar sportoló halálához az is hozzájárulhatott, hogy Sherpa vezetése nélkül, és oxigénpalack nélkül vágott neki a halálzónának. Ez elmondhatatlan nagy kockázatot jelent.
A hegymászók, a csúcstámadók, akik kifizetik, akik ki tudják fizetni a díjakat, nem gondolja, hogy felelőtlenek?
Nem gondolom, hogy felelőtlenek. Aki idáig eljut, nem kis teljesítmény van mögötte.
De vannak olyan ügyfelek, akik makacsok és nem hallgatnak a vezetőjükre. Pedig nem ártana.
Ez pedig balesethez vezethet.
Elgyötört arc: amikor a mosolynak már nyoma sincs
Miként lehet a halált kezelni? Mit tehetnek a serpák?
A cégek, illetve a serpák ha lehetséges, akkor lehozzák a holttestet. De ha nehéz, megközelíthetetlen helyen van, akkor azt kell megérteni, hogy a mentés sikertelen. Aki mászik, az tudatában van a kockázattal. Így vállalta, így vágott neki a Halálzónának. Azt vallom, hogy minden lépéssel felemelkedem, és legördítem a magamban lévő hegyet. Ugyanis azt is meghódítom, leküzdöm, nem csak a valósat.