A zöldenergia a magyar gazdaság jövője, így lesz finanszírozható a teljes átállás - Interjú Palkovics Lászlóval

Tavaly év végén 21 közéleti és szakmai személyiség részvételével megalapította az Energia21-et. Mi volt a célja a kezdeményezéssel?

Elsősorban az, hogy támogassuk és felgyorsítsuk Magyarország zöldenergiára való átállását. Tavaly decemberben úgy gondoltuk, hogy annyi minden történik az energetikai átalakulásunk során- sorban jelennek meg új technológiák- hogy szükség lenne ezekről időről időre józan véleményt megjeleníteni.

A médiában gyakran összevissza irogatnak ezekről, és egyes technológiák politikai csatározások kereszttüzébe kerültek.

A zöldenergia a magyar gazdaság jövője, a mi szerepünk ebben a kaotikus helyzetben az, hogy a zöldátálláshoz szükséges előállítást és felhasználást előmozdítsuk.

A rendszer átalakulásnak különböző aspektusait akarjuk megvilágítani, finanszírozási, pénzügyi kérdésekkel foglalkozni, átfogó képet adni a gyártásról, és az aktuális kutatásokról.  Az Energia21 nem egy szövetség, nem egy szervezet, nincs elnöke, titkára, nincsen alapszabálya. Havonta egyszer összejövünk és bizonyos témákat végigbeszélünk  szakmai igényességgel, az eredményt pedig közkinccsé tesszük.

Mire jutottak, finanszírozható lesz Magyarországon a zöld átállás?

Én azt gondolom, hogy ebben van egy szükségszerűség, de egyúttal egy lehetőség is. Alapvetően arról van szó, hogy az energetikai rendszert elektromos alapúra kell átalakítani úgy, hogy Magyarország a tengeri útvonalaktól el van zárva Európa közepén, nincsenek olyan energiaforrásaink, amiket olcsón, és folyamatosan elérhető módon meg tudnánk szerezni.

Világos, hogy az átállás nem alapulhat a gázerőműveken, legfeljebb kiegyenlítő energiaként számolhatunk ezekkel. Az atomenergia, amikor bele kell invesztálni, akkor sokba kerül, viszont az elérhetősége és az ára miatt egy jó befektetés.

Jönnek fel az időjárásfüggő megújuló energetikai megoldások, a nap és szélenergia, de a nem időjárásfüggők is, a geotermikus energia és a biogáz. Ezek komoly összegbe kerülnek.

Az átállás finanszírozhatóságáról volt egy külön workshopunk, ahol felkértük az OTP, és az MBH Bank energetikai ügyekkel foglalkozó vezetőit, illetve a Magyar Nemzeti Bank alelnökét, hogy fejtsék ki erről a véleményüket. Ebből az derült ki, hogy igen, ez finanszírozható, és tulajdonképpen ezek jó befektetések.

Említette a geotermikus energiát. Sokszor elhangzott az elmúlt évtizedben, hogy Magyarország jó terep erre, ideálisak a körülmények, illetve hogy a földhő hasznosítása már ott van a berobbanás kapujában, csak valahogy eddig nem sikerült átlépni rajta.

Ennek vannak szabályozási és technológiai kérdései. Nem mindegy, hogy melyik földhőtartományt, milyen hőmérsékletű vizet használunk. Ha felhúzzuk a 100 fok alatti vizet, majd elengedjük, nem sajtoljuk vissza, az káros. Ha viszont visszasajtoljuk, annak energetikai és megtérülési kérdései lesznek. Bízom benne, hogy a mi javaslatainkat is figyelembe veszik a döntéshozók.

Ezen a területen is invesztálni kell a fejlesztésekbe, tény hogy ez egy rizikós üzletág. Annak idején, amikor a minisztériumot vezettem, létrehoztunk egy alapot, ami ezt a kockázatot kívánta csökkenteni.

Most is azt gondolom, hogy ha a fúrás nem az elvárt eredményt hozta, nem találtak megfelelő hőmérsékletű vizet, akkor ennek a rizikójába szálljon be valamilyen formában az állam is, részben vállalját a fúrás költségét, főleg a kőzetrepesztéses technológiák esetében, amibe a leginkább kockázatos belevágni.

Ha már a magyar ipar zöld átalakulásáról beszélünk,  milyen állomásai lesznek a közeljövőben?

Elsősorban energetikai típusú átalakulás, technológiaváltás lesz. Első lépésként azt a célt tűztük ki, hogy 2050-ben már csak minimálisan használjunk olyan energiahordozókat, amelyek külföldről, csővezetéken érkeznek.

Ha megépül Paks 2, és meghosszabbítjuk Paks 1 üzemidejét, emellett az összes megújuló forrást kihasználjuk, akkor a mostani 11 milliárd köbméteres gázfogyasztásunk másfél milliárdra csökkenthető, ennyit már itthon is elő tudunk állítani.

Ehhez meg kell oldanunk olyan problémákat, mint az energiatárolás, ami szintén nem triviális feladat. A kormány  vizsgálja, hol tudunk ehhez megfelelő tárolókat építeni.

Ez egy tisztán technológiai kérdés akárcsak az akkumulátorgyárak, amiből sajnálatos módon sikerült politikai kérdést csinálni. Ha Németországba épül, akkor jó akkumulátorgyár, ha nálunk akkor rossz. Pedig mindez nemcsak az autóipar belügye, az egész életünket befolyásolja.

Ezekkel képességet hozunk létre, amelyek ott épülnek fel, ahol ehhez megfelelő az ökoszisztéma, megvan hozzá a tudás és az infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés, megvannak a beszállítók. Magyarország szerencsés ütemérzékkel pont akkor kapcsolódott be az akkumulátorgyártásba, amikor az megkezdődött, így az elsők között vagyunk.

Visszakanyarodva az időjárásfüggő megújulókhoz, felmerül a kérdés, hogy meddig bírja el a hazai villamoshálózat a növekvő termelést?

A magyar hálózatot mindenképpen fejleszteni kell, egyszerűen azért mert időjárás alapú megújuló rendszereknek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy ha nem süt a nap, nem fúj a szél, akkor nem termelnek.

Új hálózatirányítási megoldások kellenek, és tárolókapacitások, mindez szerepel is a kormány tervei között. Ha megnézzük azt az energia mennyiséget, amit  2050-ben az elektromos hálózaton keresztül akarunk közvetíteni, méghozzá úgy, hogy mindig legyen áram és ne jöjjenek blackoutok, ahhoz komoly fejlesztésekre lesz szükség, persze azt sem árt hozzátenni, hogy ez nemcsak nálunk, hanem világ minden országában így van.

Lehetetlen küldetésnek tűnik, főleg annak tükrében, hogy a technológia fejlődésével arányosan nő az energiaigény is…

A modellszámításaink alapján a helyzet jóval kedvezőbb, mert bár csakugyan növekszik  az energiafelhasználásunk,  van egy másik tendencia ami ezt a növekedést gátolja az az energia hatékonyság kérdése.

Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímatervben célul tűzte ki, hogy végsőenergia-felhasználása 2030-ban ne haladja meg a 2005-ös 785 PJ értéket, ennek érdekében pedig 2021-ben bevezette az energiahatékonysági kötelezettségi rendszert, amely arra ösztönzi az energiakereskedőket, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy  a felhasználóik kevesebb energiát használjanak fel,

és nem azért, mert mondjuk kevesebbet fognak főzni az elektromos főzőlapon, vagy nem használnak annyi energiát másterületeken, hanem hatékonyabban használják azt fel. Ezért azt gondolom, hogy a magyar összenergia fogyasztás  mai és 2050-es értékei között nem lesz kiugró eltérés.

Sok szó esik a hidrogéngazdaságról is, milyen perspektívákat lát Magyarországon ezen a területen?

Ez a technológiai átalakulás már most is zajlik. Az autóipar nagy kérdése, hogy milyen legyen a jövő meghajtása, a kormány is arra figyelmeztetett, hogy nem lehet csak egyetlen technológiára támaszkodni.

Jelenleg úgy tűnik, hogy  kizárólag az EV-kkel nem fogjuk tudni teljesíteni a kitűzött célokat. Felmerül tehát az ötlet, hogy kerüljön az autóba egy belső égésű motor is, amely áramot termel. A kérdés már csak az, hogy mivel hajtsuk ezt a motort. Fosszilis energiával biztosan nem mert akkor megszűnik az emissziómentesség.

A hidrogén viszont jó megoldás lehet, ezt el lehet égetni úgy, hogy abból víz, és nitrogénoxid keletkezik, amivel tudunk mit kezdeni, ráadásul a hidrogén előállítása sem bonyolult.

Ami ma még nincs megoldva,  arra jó eséllyel a következő öt évben a tudósok meg fogják találni a válaszokat, de az, hogy szükség lesz a hidrogénre, már most látszik.