Barry Eichengreen: Nem értem, mire vár az IMF, miért nem hitelez többet

Véleménye szerint mennyire veszélyezteti a koronavírus és a perifériás államok egyensúlyhiánya az euróövezet integritását?

A koronavírus miatti GDP visszaesés és az államadósság emelkedése több euróövezeti ország számára kihívást jelent.

Mindaddig viszont, amíg az Európai Központi Bank (EKB) fenntartja az eszközvásárlási programját (PEPP), nem indokolt komolyan aggódni az euróövezet integritása miatt. A fenti kérdések akkor kerülhetnek ismét fókuszba, amikor majd az EKB elkezdi mérsékelni az eszközvásárlások ütemét.

A jelenlegi helyzet tükrében azonban azt gyanítom, hogy a vásárlások jóval az év vége után is folytatódni fognak. Korábban még sokan úgy vélték, hogy az EKB 2020 végén kivezeti a programot.

Ha valóban tartósan fenntartja az Európai Központi Bank a kötvényvásárlásokat, abban az esetben fennáll a lehetősége, hogy német Alkotmánybíróság vagy más politikai erők megkérdőjelezzék a program létjogosultságát. Egyelőre senki nem tudja, hogy mi történne ilyen esetben.

Mit gondol az Európai Központi Bank függetlenségéről és az euró jövőjéről?

A közgazdászok által alkalmazott kritériumok szerint az EKB a világ leginkább független központi bankja. Nem hiszem, hogy ez a jövőben megváltozik.

Régóta azt gondolom, hogy az euróövezeti tagság örökké tart. Kaliforniai származásúként rendszeresen idézek az Eagles együttes Hotel California című dalának szövegéből: „egy hely, ahova be tud jelentkezni, de sosem lehet kijelentkezni onnan”.

A Covid-19 járvány újabb jele annak, hogy a történelem kerekét nem lehet visszatekerni. Az euró a jövőben is velünk marad. Meggyőződésem, hogy jóval nagyobbak lettek volna az európai pénzpiacokon a kilengések, ha az euró nem létezik. A jól informált európaiak is hasonló következtetést vonhattak le.

Mennyire tartja hatékonynak az eddigi fiskális és monetáris politikai intézkedéseket az Európai Unióban?

Az EKB megakadályozta a likviditási problémákat és a pénzpiacok túlzott volatilitását, kilengését. A nemzeti kormányok másfelől megakadályozták a szükségtelen elbocsátásokat és vállalati csődöket.

Az Európai Uniónak most a fiskális politika segítségével támogatnia kell a válság által leginkább sújtott tagállamokat. Az Európai Bizottság már benyújtott egy meglehetősen érzékeny javaslatot, amit néhány észak-európai ország ellenez.

A Bizottság javaslata mentén valamilyen megoldásra azonban mindenképpen szükség lesz. Attól függően, hogy milyen megállapodás születik, lehet majd végül megítélni, mennyire hatékony az európai fiskális politika.

Véleménye szerint milyenek most az eurózóna rövid és középtávú GDP növekedési kilátásai?

Rövidtávon minden attól függ, hogy lesz-e második vagy harmadik hulláma a koronavírusnak. Ezt a kérdést tehát inkább egy epidemiológusnak lehetne feltenni, mint egy közgazdásznak.

Hosszabb távon az európai gazdaságoknak szerkezeti átalakulásra lesz szükségük ahhoz, hogy sikeresen növekedhessenek. A GDP növekedési kilátások szempontjából pozitívum, hogy Európa felismerte a klímaváltozás fontosságát és rendelkezik zöld növekedési tervekkel. Az Egyesült Államokban ilyen tervek egyelőre nincsenek.

A növekedési pálya szempontjából ugyanakkor negatívum, hogy a kormányok foglalkoztatáspolitikájukkal megpróbálják megőrizni a meglévő munkahelyeket. A valóságban viszont számos munkavállalónak más szektorban és más pozícióban kellene elhelyezkednie.

A szállodaiparban, a vendéglátásban, az éttermi és az utazási ágazatokban tartósan kevesebb munkavállalóra lesz szükség. Közülük sokaknak az egészségügyben kellene elhelyezkedni, de az idősek vagy a gyerekek gondozására is nagy az igény.

Egy ilyen átrendeződés támogatná a foglalkoztatottság emelkedését és a gazdaság bővülését. Több európai országban a politikai döntéshozók lelassították és a jövőben is lassítani fogják ezt a folyamatot.

Mit gondol az IMF és a Világbank szerepéről? Meglátása szerint elegendő segítséget nyújtanak ezen intézmények?

Nem. Ezek az intézmények nem töltöttek be vezető szerepet az alacsony és közepes jövedelmű országok adósságának magánbefektetőkkel szembeni átstrukturálásában. Ehelyett a felelősséget a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) irányába delegálták.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) eddig a pénzügyi kapacitásainak mindössze negyedét használta fel. Miért nem hitelez többet az IMF? Mire várnak?

Az Európai Unióban a háztartások mérlegében túl alacsony a részvények aránya a kötvényekhez képest. Milyenek az amerikai tapasztalatok?

Az Egyesült Államok lakosságának változatlanul csupán kis része rendelkezik részvényekkel. A két gazdasági blokk közötti különbség tehát ilyen szempontból nem jelentős.