Peter Praet: Az euróövezet intézményi gyengeségeit sürgősen orvosolni kell

Interjú2020. jan 24.Harsányi Péter

Az Európai Központi Bank korábbi vezető közgazdásza és igazgatósági tagja a növekedés.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy a maastrichti kritériumok ugyan hasznosak, de nem garantálják az euróövezet fenntarthatóságát. Peter Praet szerint - aki a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza - a pénzügyi stabilitási szabályok fontosságát a kezdetektől fogva alábecsülték.

Ebben az évben ünnepeljük a közös európai valuta 20. évfordulóját. Melyek azok a legfontosabb sikerek, melyekkel az „alapító atyák” is elégedettek lennének?

Véleményem szerint figyelemre méltó, hogy az eurót a lakosság meghatározó többsége támogatja. Hasonló a helyzet a régi tagállamokban, de még Németországban is, ahol az elmúlt években sok kritikával illették a monetáris politikát. A társadalom nagy része úgy gondolja, hogy az euró bevezetése végleges és egyúttal visszafordíthatatlan. Egy döntéshozó sem veszi komolyan fontolóra a nemzeti valutájának visszaállítását.

Az egyik legnagyobb eredmény tehát az euró magas szintű elfogadottsága, ami figyelemre méltó az euróövezet korábbi adósság- és bankválsága után. Az euróövezet intézményi gyengeségeit ugyanakkor sürgősen orvosolni kell.

A fenntartható konvergencia nem csak azon országok számára fontos, amelyek nagy valószínűséggel csatlakozni fognak az euróövezethez, hanem az euróövezet már meglévő tagjai számára is, amelyek esetében szintén nagyobb mértékű gazdasági különbségek figyelhetők meg.

Néhány célkitűzés részben teljesült e két évtized alatt. Melyek azok a fő területek, ahol az euró nem váltotta be az elképzeléseket?

Sajnálatos módon az eurózóna egy nagyon súlyos egzisztenciális válságot élt át. Ezen idő alatt néhány ország mély recesszióba süllyed, amivel párhuzamosan jelentős kiigazításokra volt szükség. A pénzügyi stabilitási szabályok fontosságát - a monetáris unió fenntarthatósága szempontjából – a kezdetektől fogva alábecsülték.

A bankok számára nem volt egységes felügyelet, valamint nem volt válságkezelő mechanizmus szuverén adósságválság esetére. A pénzügyi krízis ugyan az intézményi rendszer jelentős fejlesztéséhez vezetett, ám ezt a válság előtt kellett volna véghezvinni.

Gondot okoz az is, hogy a reformokat még nem fejezték be, így a szabályrendszert még ki kell egészíteni. A hiányos reformok számottevő kockázatot jelentenek az euróövezet számára. E tekintetben elsősorban a bankunió és a tőkepiaci unió befejezetlenségére gondolok.

Végezetül az is problémát jelent, hogy az euróövezet egyes tagországai időről időre az eurót hibáztatják a gyengébb gazdasági teljesítményük miatt. Olaszországban például már jóval az euróövezethez való csatlakozás előtt, a 90-es évek közepén megállt a termelékenység növekedése. Az euró bevezetése nem változtatta meg számottevően Olaszország növekedési pályáját.

Ön az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagja volt. Véleménye szerint hogyan támogathatja az EKB az euróövezet növekedését?

Aggasztónak tartom, hogy az utóbbi években túl sokat várnak el a központi banktól. Az EKB mandátuma egyértelmű, nevezetesen az árstabilitás biztosítása. Az árstabilitás megvalósulásának érdekében a központi bank a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottság bővülését támogató intézkedéseket hozhat.

Egy jó monetáris politika támogatja a növekedést azáltal, hogy csökkenti a jövőbeni inflációval kapcsolatos bizonytalanságot, lehorgonyozza az inflációs várakozásokat, és csökkenti az inflációs vagy deflációs sokkok valószínűségét. Az értékteremtés alapvető forrása azonban nem a központi bank.

A társadalmi jólét megteremtésének a felelőssége a nemzeti hatóságok vállán nyugszik. Ha egy ország javítani szeretné a termelékenységet, akkor erőfeszítéseket kell tennie az oktatás területén, növelnie kell a foglalkoztatottságot a munkaerőpiacon és egyúttal hatékonyabbá kell tennie azt, illetőleg szükséges egy vállalkozásbarát jogi keretrendszer létrehozása.

Hogyan mérsékelheti az Európai Központi Bank az euróövezet országai közötti különbségeket?

Az euróövezet számára egy monetáris politika létezik. Az országok közötti különbségeket más politikai intézkedésekkel kell kezelni. Az Európai Központi Banknak ellenben biztosítania kell a monetáris politika megfelelő transzmisszióját a tagállamokban. Utóbbi az elmúlt évek egyik legfontosabb kérdése volt, amire az EKB sikeresen válaszolt.

A központi bank befolyásolhatja a hitelezési feltételeket, de felelőssége általában itt véget ér. A fennmaradó rész a tagállamok által végrehajtott strukturális reformoktól függ.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal járna a közép-európai országok - úgymint Magyarország - számára, ha csatlakoznának az euróövezethez?

Az euró bevezetését nem lehet visszafordítani, ezért az érintett országoknak gondosan fel kell mérniük az euróövezethez való csatlakozás lehetséges költségeit és előnyeit. Emellett az is kiemelten fontos, hogy egy potenciális tagállam képes legyen fenntartható módon teljesíteni a maastrichti kritériumokat.

Az árfolyam-mechanizmusba és később a monetáris unióba történő belépés előtt, az adott országnak meg kell erősítenie az együttműködést az Egységes Felügyeleti Mechanizmussal (SSM), és biztosítania kell, hogy kellően erős bankrendszerrel rendelkezzen. Egy stabil eurózóna előnyeiből minden euróövezeti és euróövezeten kívüli ország részesül.

Véleményem szerint a tagjelölt országnak jól fel kell készülnie, és egy erős pozícióból érdemes belépnie az euróövezetbe. Nem célszerű abban reménykedni, hogy az euró bevezetése valamennyi strukturális problémát megoldja.

A monetáris unió létrehozásakor az alapelképzelés az volt, hogy a tagállamok rákényszerülnek majd a strukturális reformok végrehajtására és az intézményi környezet javítására. Ez a gyakorlatban sajnos nem mindig így alakult.

Sok közgazdász úgy véli, hogy a maastrichti szabályrendszert felül kell vizsgálni az euróövezeti országok kihívásainak fényében. Egyetért a konvergenciakritériumokkal kapcsolatos kritikákkal?

A maastrichti kritériumok ugyan hasznosak, de nem garantálják a monetáris unió fenntarthatóságát. Meglátásom szerint valóban jogos a maastrichti kritériumokkal szemben megfogalmazott kritikák egy része. A klasszikus konvergenciakritériumokat tiszteletben kell tartani, de fontos, hogy figyelembe vegyünk további releváns tényezőket is.

Ezzel kapcsolatban meg lehet említeni a megfelelő kormányzást és intézményi környezetet, az átláthatóságot, az alacsony korrupciót, a hatékony munkaerőpiacot, és így tovább. A makrogazdasági egyensúlytalanságok azonosítása jóval meghaladja a klasszikus maastrichti kritériumokat, ami másrészről rendkívül fontos a fenntarthatóság szempontjából.

Az euróövezetbeli és az euróövezeten kívüli országoknak a klasszikus maastrichti kritériumoktól függetlenül arra kell törekedniük, hogy fenntarthatóvá tegyék az adósságpályájukat.

Fontos kiemelni, hogy a tagsággal nem rendelkező országok a valutaövezethez történő csatlakozás előtt, egy jobban működő monetáris uniót szeretnének látni. Ennek tükrében mindkét oldalnak erőfeszítéseket kell tennie. Magától értetődő, ha az euróövezet nem oldja meg a problémáit, a monetáris unión kívüli tagországok is szenvedni fognak az esetleges átgyűrűző hatásoktól.

A maastrichti kritériumok megreformálásához az Alapszerződés módosítása szükséges. A legfontosabb kérdés, hogy a jelenlegi szabályrendszer mennyire képes garantálni a fenntarthatóságot, ami az euróövezet stabilitása miatt minden ország alapvető érdeke.