"Biztos, hogy lesz atlétikai vb Budapesten" - Interjú Gyulai Mártonnal

Interjú2020. feb. 10.Harle Tamás

Tárgyalt Orbánnal és Karácsonnyal is, nem tart a Kukaholdingtól, és biztos benne, hogy lesz atlétikai vébé Budapesten. Gyulai Mártonnal, a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság pályázati bizottságának ügyvezetőjével beszégettünk. Szóba kerül a stadion, az esemény ára és az a valóban milliárdos kártérítés is, amelyet Magyarországnak kellett volna fizetnie, ha meghiúsul a rendezés. Sőt, az is kiderül, hogy a barátságos kapcsolat ellenére mi az, amiben soha nem tud egyezségre jutni Sebastian Coe-val, a nemzetközi szövetség első emberével.

Ezt jól a nyakába kapta!

Mire gondol?

A Kukaholdingra. Gondolta volna valaha is, hogy végül azon múlik majd a világbajnokság megrendezésének sorsa, hogy egy állami cég fizet-e Budapestnek vagy sem?

Ja, vagy úgy… Én nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan problémát okozna, nem aggódom.

Tehát lesz vébé Budapesten?

Lesz!

Az elmúlt időszak harcaiban hol van Gyulai Márton helye és szerepe?

Semmiképpen sem a politikai csatározásokban. Mi a sporthoz értünk és ahhoz, hogy hogyan kell megrendezni egy eseményt.

Nem is vett részt a tárgyalásokban? Nehéz elképzelni.

Még egyszer mondom, nekünk kizárólag az a feladatunk, hogy a történet sportszakmai részével foglalkozzunk.

Nem tárgyalt Orbán Viktorral?

A legelején, tehát amikor pályáztunk, akkor volt szerencsém Orbán Viktorral többször is beszélgetni, de vele azóta nem találkoztam.

Meglep.

De miért is kellene? Ez a normális. Az, hogy mi politikai érdekcsoportokhoz csatlakozzunk, politikai érdekeknek megfeleljünk, nem tartozik ránk. A kormánynak megvan a megfelelő embere, aki a pályázattal kapcsolatosan eljár, ez pedig Fürjes Balázs.

De Karácsony Gergellyel csak egyeztetett…

Budapest korábbi főpolgármesterével is többször beszélgettem, az újjal pedig a megválasztása után leültünk. Nagyszerű és közvetlen beszélgetés volt. Nemcsak korban állunk közel egymáshoz, de mindketten tudtuk, hogy mit akarunk és ezt azonnal tisztáztuk is.

És mit akarnak?

Hogy legyen atlétikai világbajnokság Budapesten.

Mintha kibújna a kérdés lényege elől. Azért az ön fejében és a főpolgármester papírjaiban, gondolom, eltérő szándékok is sorakoztak. Az új városvezetés feltételei, egyebek.

Nem akarok kibújni. A feltételek soha nem az atlétikai szövetségnek szóltak. Ezekkel kapcsolatosan a megállapodás a kormányzattal létrejött, de azokon a tárgyalásokon nekem szerencsére nem kellett részt vennem.

Térjünk át a számokra. A rendezésről háromoldalú megállapodás született, a hazai és a nemzetközi szövetség, valamint a magyar kormány között. Tartalmaz-e ez a szerződés olyan összegeket, amelyek elárulhatók. Fizetünk-e azért, hogy nálunk legyen, mint például a Forma 1-ért?

Nincs ilyen!

Esetleg mi kapunk pénzt a nemzetközi szövetségtől?

Az atlétika nem így működik. Nincsenek benne jogdíjak.

Hanem?

Szerepelnek természetesen olyan összegek, amelyek a szervezéssel összefüggnek. Ez egy publikus szám, egyáltalán nem titok. Harmincegy milliárd forint.

A stadionon felül?

Természetesen. Ez a rendezés, az esemény teljes költségvetése. Ne feledjük, a stadion nem a világbajnokságra épül!

Ez utóbbi meglepő kijelentés…

Egy olyan létesítmény épül majd meg, ami a magyar atlétika mindennapi működéséhez elengedhetetlen. Nemcsak az irodák lesznek ott, de az atlétikán kívül is számos sportágat szolgálhat majd. Sőt, legalább ennyire fontos, hogy az amatőr sportolókat, a hobbi kocogókat, tehát a civileket is várja majd. Ilyen ma nincs Magyarországon.

Még egy kérdés a stadionról, ami elől Fürjes Balázs mindig kitér. Ön tudja, mennyibe kerül majd?

Ez aztán tényleg nem a mi asztalunk. Mi nem stadionokat építünk, hanem versenyt rendezünk.

Térjünk akkor vissza a rendezés harmincegy milliárdhoz. Ez az összeg szerepel a szerződésben?

Igen, erre a kormány garanciát vállalt.

Hámozzuk ki ezt egy kicsit. Mi alapján éppen ennyi?

A nemzetközi szövetség, a korábbi nagy világesemények rendezésének tapasztalatai alapján. A piaci árak, a szállások, az étkezési költségek, az utaztatások és minden egyéb, konkrétan a rendezéshez kapcsolódó teendők beárazásának összege ez. És két évvel ezelőtt, vagyis a szerződés aláírásakor olyan biztonsággal kellett tervezni, hogy a költségek a mai viszonyok között, egészen 2023-ig is megállják a helyüket.

Ezúttal is egy non-profit kft. jön majd létre a rendezés menedzselésére?

Hogy milyen cégforma, azt még nem tudom, de mindenképpen egy projektcég, amelynek az a dolga, hogy ezt a világbajnokságot megrendezze.

Azért piszkálgatom ezt, mert a világ harmadik legnagyobb sporteseményének adunk otthont 2023-ban. Márpedig a legutóbbi hasonló léptékű verseny a vizes vébé volt, elúszó költségekkel. A Bp2017 Nonprofit Kft. egykori gazdasági igazgatója ellen éppen nemzetközi elfogatási parancs van érvényben. Szóval, nem kis teher, akárki is veszi majd a vállára.

Az, hogy az úszó vébé költségei miért, hogyan és mennyivel lépték túl a tervezettet, azt nem tudom. Jómagam azon az eseményen nettó befizetőként vettem részt, azaz magamnak és a családomnak vásároltam sok-sok jegyet. Természetesen bejuthattam volna mindenféle akkreditációval, de szerettem volna látni, hogy néz ki a civil szurkoló szemével ez az egész. Ahogy eljut, ahogy bejut, ahogy ott kiszolgálják, ahogy ott átéli a verseny hangulatát. És szenzációs élmény volt! Hihetetlenül jól éreztük magunkat. Hogy a vizes vébén anyagilag mi történt, nem érint bennünket. Amit viszont tudok, az az, hogy 2004-től kezdve, tehát amióta én tevőlegesen benne vagyok a nagy hazai rendezésű atlétikai versenyekben, azóta mindig, mindenhol tartani tudtuk az előzetes költségvetést. Pedig ebben benne volt fedett pályás világbajnokság, utcai futóvébé, szabadtéri Európa-bajnokság, rengeteg verseny, és ide sorolom a Gyulai Memorialokat is. Értem én, hogy ezeknek a költségvetése egy vagy két nullával eltér attól, amiről most szó van, de soha nem volt pénzügyi probléma. Tehát, szögezzük le, hogy amikor az elmúlt húsz évben bármilyen léptékű atlétikai versenyt is rendeztünk Magyarországon, azokon a költségvetés mindig tartotta önmagát az előzetesen tervezettekhez.

Van még egy érdekes összeg, ami felmerült, mégpedig, hogy ötven milliárd forintot kellett volna fizetnünk abban az esetben, ha visszamondjuk a vébét.

Én ötvenről nem hallottam.

Pedig röpködött ilyen összeg is…

Harmincról hallottam, igen… Azt el kell tudni fogadni, hogy a nemzetközi szövetség mindennemű kárát érvényesítheti. Ez egyrészt a tényleges, anyagi kár, az új rendező keresése, a többletköltségek satöbbi, de legalább ennyire fontos a nemzetközi szövetség hírnevén esett csorba.

Ön az édesapja révén szinte beleszületett az atlétikába, hiszen Gyulai István nemcsak a hetvenes-nyolcvanas évek legendás magyar televíziós riportere, de sokáig az IAAF főtitkára is volt. Gondolom, ez egy egészen más alapokra helyezi a kapcsolatait a nemzetközi atlétikában. Mennyire baráti a viszony Sebastian Coe-val, az egykori olimpiai bajnok középtávfutóval, az IAAF jelenlegi vezetőjével?

Seb-bel remek a kapcsolatunk! Kevesen tudják, de őt még édesapám noszogatta, hogy érdemes lenne sportdiplomáciai pályára lépnie a pályafutása végeztével. Seb igen nagy becsben tartja az atlétika iránti elkötelezettséget és a Gyulai család ennek azért megfelelt. A személyes viszonyunk átlagon felüli, azonban van egy pont, ami állandó konfliktust jelent közöttünk.

Nocsak…

Sebastian ugyanis a Chelsea labdarúgóklub igazgatótanácsának a tagja, én viszont pici gyermekkoromtól fogva Arsenal szurkoló vagyok. Az elmúlt tizenöt évben neki jobb, azóta hülyére vernek bennünket a kékek, előtte viszont nekünk volt jobb.

Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Amikor testvérével, Gyulai Miklóssal, akivel immár több mint egy évtizede együtt vezetik a hazai atlétikai életet, egy nehéz döntés előtt állnak, eszükbe jut, hogy az édesapjuk vajon ebben vagy abban a helyzetben hogyan döntött volna?

Nem nagyon van olyan fontos döntés, ami előtt ne töprengenék el, hogy az Öreg vajon mit gondolna, mit csinálna. Nem mondom, hogy mindig e szerint cselekszem, tehát nincs bennem ilyen megfelelni vágyás, hiszen én nem ő vagyok. De a fejünkben ott van ez. Édesapám tanárember volt, annak idején az ELTE angoltanári szakán végzett. A pedagógia a vérében volt és elképesztő türelemmel tudott mindenkivel bánni, még olyankor is, ha nem értettek egyet. Ő volt az az ember, aki úgy tudott valakit elküldeni melegebb éghajlatra, hogy az illető érezte megtiszteltetésnek. És a nap végén annyi történt, hogy javult a teljesítmény. Nem bántott és megalázott, hanem rávezetett. Szóval, van honnan merítenünk, és Miklóssal tényleg gyakran feltesszük a kérdést, hogy te, figyelj, apa most mit mondana… És sajnos, nem mindig tudjuk a választ.

Erről jut eszembe, van már neve a Csepelen felépülő új stadionnak?

Budapesti Atlétikai Stadion.

Nem lesz valakiről elnevezve?

Ez a kérdés fel sem merült.