Domokos László: Magyarország felkészült, de a neheze még előttünk van
InterjúCélzott eszközökkel kell fellépni a gazdasági krízis kezelése érdekében: rugalmassá kell tenni az állami rendszereket és munkaerőpiacot, valamint költségvetési és lakossági szinten is nagy hangsúlyt kell helyezni a tartalékolásra – nyilatkozta lapunknak Domokos László a gazdasági évkezdésen elhangzottak kapcsán. Az Állami Számvevőszék elnöke a koronavírussal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy Magyarország felkészült, de a neheze csak most jön.
A koronavírus-járvány milyen hatással lehet a gazdaságra? Mikorra várható a krízis, s vajon milyen horderejű lehet?
Komoly és véleményem szerint elhúzódó krízissel kell számolni, ami már itt van. Ez alapvetően a gazdasági folyamatok ciklikusságából következő természetesen jelenség. A koronavírus-járvány, illetve a kibontakozó olajár-háború csak felgyorsítja, és nyilvánvalóan mélyíti az elmúlt mintegy másfél-két évben megindult negatív világgazdasági folyamatokat. Magyarország számára tehát nem az a kérdés, hogy mikor kezdődik a visszaesés, hanem az, hogy mennyire vagyunk felkészültek. Az elmúlt évek költségvetési gazdálkodása jó alapot teremt.
A lényeg az, hogy olyan helyzetben kell lennie az államháztartásnak és a gazdaságnak, hogy a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek legyen megfelelő mozgástere, ha be kell avatkoznia a folyamatokba a maga eszközeivel.
Előállhat a 2008-ashoz hasonló helyzet?
Láttuk és tapasztaltuk, hogy Magyarországot 2008-ban teljesen felkészületlenül érte a válság, az akkori kormány semmilyen módon nem tudta befolyásolni a folyamatokat. Sodródtunk az örvényben. Emlékezetes, hogy az államcsőd csak külföldi beavatkozással volt elkerülhető, aminek súlyos ára volt. Elveszítettük az önrendelkezésünket, gyakorlatilag gyámság alá kerültünk. A lakosság jelentős része el volt adósodva, mégpedig devizában, ami – mint tudjuk – drasztikus következményekkel járt. Egészen másként alakult volna a helyzet, ha lett volna megfelelő állami tartalék és nem lett volt 10 százalék körül az államháztartási hiány. Ha az akkori kormány cselekvőképes lett volna, és különféle szabályozó eszközök segítségével érdemben bele tudott volna szólni a dolgok alakulásába.
A 2008-as példa is arra intette a jelenlegi kormányzatot, hogy a felkészülés rendkívül lényeges, így ma teljesen más helyzetben az ország.
A 2010-ben hivatalba lépett új kormány tanult az elődei hibáiból.
Említette a tartalékolást. Ez lehet a mentőöv egy ilyen helyzetben?
Az Állami Számvevőszék minden évben véleményezi a következő évre vonatkozó költségvetési tervezetet, és évek óta arra hívjuk fel a figyelmet, hogy megfelelő nagyságú tartalékot kell beépíteni a költségvetésbe.
Örvendetes, hogy kormány megfogadta az ÁSZ, illetve a Költségvetési Tanács javaslatait, felvetéseit és a jelenlegi költségvetés is rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyeket a kormány,
de a nyereséges vállalkozások és a lakosság egyaránt mozgósítani tud mind a járvány, mind az előrelátható gazdasági következmények kezelése érdekében. Látjuk, hogy a kormány első körben 8 milliárd forintot csoportosított át a felmerülő feladatokra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a megfelelő tartalékolás képes egyidejűleg biztosítani a költségvetési gazdálkodás kiszámíthatóságát és rugalmasságát is.
Hogyan lehetséges gazdaságpolitikai eszközökkel enyhíteni a gazdasági károkat?
Az első és legfontosabb javaslatom, hogy a kormány – az elmúlt évekhez hasonlóan – már az Országgyűlés tavaszi ülésszakára készítse elő a következő, 2021-es évi költségvetését. Nem szabad késlekedni, bérmennyire is úgy látszik, hogy napi teendők fontosabbak.
Akár egy rossz terv is jobb, mint egy tervnélküli állapot. Egy elfogadott költségvetés biztonságot jelent, tervszerűbbé teszi az életünket és minimalizálja a veszteségeket.
Ráadásul az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyértelműen jó döntés volt, hogy a kormány már tavasszal a Parlament elé terjesztette a következő évi költségvetést.
A kétkedők viszont azt mondják, nem lehet előre látni mi fog történni holnap, ezért jobb kivárni ilyenkor.
Finoman szólva sem osztom ezt az álláspontot. A kivárás sodródást jelent, ami tudjuk hová vezet. Úgy vélem a munkaerőpiac rugalmassága alapvető jelentőségű. Eljött az ideje, hogy a foglalkoztatáspolitika kilépjen eddig megszokott keretei közül, és több toleranciát tanúsítson a munkavállalók iránt a jelen helyzetben. Meggyőződésem, hogy új, más munkakultúra fog megjelenni és elterjedni világszerte, így Magyarországon is. Olyan megoldások kellenek, amelyek alkalmasak arra, hogy tovább foglalkoztassák a cégek az embereket. Úgy vélem speciális foglalkoztatási módszerek széles tárháza fog megjelenni, de az biztos, hogy nagyobb teret kap majd a távmunka, részmunkaidő és az otthoni munkavégzés is, vagyis az új szemlélet új megoldásokat és persze új technológiák gyorsuló bevonását jelenti a mindennapi munkában.
Nem véletlen, hogy 2019-ben az Állami Számvevőszék több elemzése is a munkahelyteremtéssel foglalkozott, illetve a foglalkoztatás további lehetőségeit járta körül. Az ÁSZ elemzői arra hívták fel a figyelmet, hogy célzott intézkedésekkel és az eddig alacsonyabb aktivitású társadalmi csoportok bevonásával növelhető tovább az aktivitási ráta a foglalkoztatásban. Ennek most különösen nagy jelentősége van. Egy másik elemzésben arra világították rá az ÁSZ elemzői, hogy a munkaerőpiac helyzete már nem indokolja az egyedi munkahelyteremtés közpénzből való további ösztönzését, helyette a – növekedési célokat szolgáló – tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró ipari és szolgáltatási területek, valamint az alternatív foglalkoztatási formák támogatása a célszerű.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Soha nem látott módon értékelődik fel a digitalizáció szerepe. Gépesítéssel, robotizációval egyszerűsödhetnek bizonyos munkafolyamatok, ami például egy járvány okozta krízishelyzetben is biztosítani tudja a termelést, a folyamatos munkavégzést vagy éppen az otthoni munkavégzés kap erős támogatást. A kormány biztosan nem cselekszik tévesen, ha a gépesítést, a robotizációt, a digitalizációt, illetve a hagyományostól eltérő foglalkoztatási formákat támogatja, illetve ösztönzi. Úgy vélem, hogy – a rugalmasságot szem előtt tartva – most leginkább olyan szabályokra van szükség, amelyek gyorsan megalkothatók és egyszerűen módosíthatók, finomhangolhatók.
Kiemelt szerepet és széles teret kaphat a felnőtt képzés és továbbképzés e-learning alapon, amely egyúttal a jövőbe való befektetés.
A foglalkoztatást alapvetően befolyásolják a beruházások, amelyek egy krízisben általában visszaesnek. Hogyan kezelhető ez a helyzet?
Aktív és cselekvőképes államra van szükség ezen a téren is. Egyrészt ösztönözi kell a növekedési célokat szolgáló tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró ipari és szolgáltatási területek beruházási hajlandóságát.
Másrészt ilyenkor kell elővenni a jól előkészített állami projekteket, amelyekkel leköthetőek például az építőipari kapacitások.
A 2008-as válság másik negatív tapasztalata volt, hogy nemcsak a befektetők beruházásai estek vissza drasztikus mértékben, hanem az állam beruházási tevékenysége is gyakorlatilag lenullázódott. Emiatt leépültek az építőipari kapacitások, sokan külföldön kerestek munkát. Ennek még ma is érezhető negatív hatása van. Egy krízis esetén az állam akkor jár el helyesen, ha különböző anticiklikus eszközöket alkalmaz, és például erősíti a beruházási tevékenységét. Ez adhat lendületet a válságból való kilábaláshoz, vagy éppen a gazdasági növekedési tartományban tartáshoz.
