Egykori olasz NATO tengerésztiszt: nagy hiba az oroszok egészének kirekesztése

Mi lehet a megoldás a háborúban? 

Igazán még nem látom. Én sem hittem, hogy Vlagyimir Putyin oroszországi államfő meglépi az elképzelhetetlent és rátámad Ukrajnára. Annyi biztos, hogy olyasmiben kellene gondolkodni, amely egyik félnek, sem Zelenszkíj ukrán elnöknek, sem Putyinnak nem jelent arcvesztést. Ha bármelyik oldalt a bosszú vezérli, az csak a háború elhúzódását jelenti.

A háborúnak nem lett volna szabad megtörténnie. Viszont a mai helyzetben egy közvetlen megoldást látok:

azonnal abba kell hagyni a harci cselekményeket.

Emellett mindkét oldalról az idegen zsoldoskatonáknak, külföldi tanácsadónak – azaz minden külföldinek - haza kellene utaznia.

Nemzetközi konferenciát, afféle Helsinki-2-t kellene összehívni.

Ennek keretében a többi között intézményesen biztosítanák a nemzeti kisebbségek normális életfeltételeit, jogait, beleértve mindkét szemben álló oldal kisebbségét.

Nézze, erre Nyugat-Európában számtalan példa van. Szűkebb hazámban, Olaszországban ilyen a megoldott dél-tiroli kérdés, azaz az ott élő német ajkú kisebbség sorsa.

Továbbá fontos szempontnak tartom a kisebbségek kulturális örökségének, jogainak tiszteletben tartását is. Ami a globális összefüggéseket illeti, talán a legfontosabb a nukleáris fegyverkezési hajsza leállítása.

Talán a leginkább megdöbbentett, hogy milyen nagy mindkét oldalon a propaganda mértéke. Ide sorolnám például az ukrán elnök katonai ruházatát (illetve az ez által sugallt üzenetet).

Zelenszkíj játszik ezekkel a katonai jelképekkel. Elvárja, hogy az Ukrajnába látogató külföldiek viseljenek valamilyen katonai jellegű öltözék-kelléket.

Ha az információs hadviselésnél tartunk, nagy problémának tartom a megbízható információkhoz való jutás nehézségeit.

Példaként megemlíthetem a Fekete-tengeren a Moszkva rakétacirkáló elsüllyesztését. (Említsük meg, hogy a Moszkva rakétacirkáló rendelkezett a legerősebb védőrendszerrel Oroszország fekete-tengeri flottájában. A hajó hat darab, egyenként hatcsövű, 30 milliméteres, Gatling-rendszerű gépágyúja lövegenként, percenként akár 10 ezer gránátot – azaz egy másodperc alatt 166 lövedéket - ki tudott lőni, maximális, öt kilométeres hatásos lőtávolsággal és teljesen automatizált radarirányítással.)

Mint volt katonának, feltűnt nekem, hogy az ukrán erőket tulajdonképpen a szovjet rendszerre képezték ki. A légierőt példaként véve: évekbe telik egy pilóta kiképzése.

Noha tudunk róla, hogy a brit különleges erők (SAS) kiképzői Ukrajnában vannak, mégis, nem győzik a munkát. Az ukránok például kénytelenek „kiguglizni” a FIM-92 Stinger légvédelmi rakéták használati utasítását. 

Had tegyek hozzá még egy dolgot, mint volt olasz haditengerész-tiszt, aki részt vett az első Öböl-háborúban: az információ-átadás kulcsfontosságú.

Amikor a Sivatagi Vihar (Desert Storm) hadművelet 1991 januárjában elindult Kuvait felszabadításáért, az amerikai légierő mérte az első csapást az iraki hadseregre, a radarállomásokra. A második hullámban elindított szövetségi légierő pilótái viszont nem kaptak tájékoztatást Washingtontól arról, hogy az iraki radarrendszer, légvédelem már ki van iktatva. Emiatt komoly nehézségeik támadtak, hiszen olyan eszközöket (szétrombolt légvédelmi rakéta-állásokat, radarokat) kellett megkerülniük, kijátszaniuk, leküzdeniük, amelyek már harcképtelenné lettek téve.

Visszatérve Ukrajnára:

nem tudjuk, valójában mi is történik a terepen. A háborús helyzetkép mindkét oldalon hazugságokra épül.

Ezek közzétételében az internet kulcsszerepet játszik, mint a dezinformáció eszköze. „Előre gyártott” politikai prekoncepciókat továbbítanak. Ilyen mostanában a közelítő hidegek láttán az ukrán hadsereg által terjesztett propaganda-tézis, hogy az oroszországiakat a tél súlyos problémák elé állítja, amelyek miatt majd le kell állniuk. 

Mit gondol az ukrán hadsereg felszereléséről?

Elsősorban azt, hogy nagyon tarkabarka. Sokféle fegyverrendszer, sokféle kaliber, lőszerek. Persze ezt a témát sem kerülte el a propaganda. Már a háború első napjaiban terjesztették, hogy gondok vannak a lőszer-ellátással. Ezt a vegytiszta propagandát a sajtó benyalta, miközben nagy jóindulattal is csak annyit mondhatunk, hogy az egész csak részlegesen igaz.

Visszatérve a propagandára, annak egyik legnagyobb veszélye, hogy terjesztése ellenőrizhetetlenné válik. És minthogy a folyamatban a sajtó, mint olyan kulcsfontosságú, meg kell említeni a média szerepe körüli erős kérdőjeleket is. Ha nem írsz úgy, ahogy a szerkesztőd akarja, véged van.

Végül Európa nagy hibájának tartom az oroszok sommás megítélését.

Szerintem az oroszországiak többsége áldozat, nem pedig Putyin-báb. És nagy hibának tartom az oroszok egészének kirekesztését Európából. 

Csak egy történelmi példa: az olaszországi antifasiszták - például Palmiro Togliatti az olasz kommunista párt vezetője, később miniszterelnök-helyettes - annak idején Moszkvában, a Lux szállóban állították fel főhadiszállásukat. Emlékeztetőül: itt élt mások mellett Rákosi Mátyás magyar diktátor és az 1958-ban felakasztott Nagy Imre is.