Elképesztő mesékkel csalnak ki pénzt az illegális „befektetők”

Miről és hogyan ismerhető fel, hogy nem legális pénzügyi szolgáltatóval, hanem egy csalóval állunk szemben?

Azonnal kezdjünk gyanakodni, ha egy „hihetetlen, de igaz, csak Önnek, csak most” típusú pénzügyi ajánlatot kapunk. Az egyik, tavaly megbírságolt jogosulatlan cég,

az Atlantic GAM például minden közgazdasági racionalitást nélkülözve heti 4-6 százalékos (!) hozamot ígért, mégis voltak ügyfelek, akik bíztak bennük.

Egy másik, az MNB látókörébe került társaság, a Safis-EVO Zrt. – többek között – olyan csodatalálmányok finanszírozására gyűjtött pénzt, mint például a zéróponti víz, tűzálló fa, Rubik-kocka méretű kazán. Mindezt úgy reklámozva, hogy a befektetők magyar találmányokat karolhatnak fel, hazai induló startupokba fektethetnek be.

E cégek mesés ajánlatukhoz szinte mindig tőke- és hozamgaranciát is ígérnek, állításuk szerint ma divatos pénzügyi eszközökbe – kriptovaluták, ICO-k, bináris opciók, CFD-k – fektetnek, biztonságosnak állítva be ezeket az elképesztő kockázatú befektetéseket. A sztorihoz sok esetben csillogó-villogó irodák, jól öltözött fiatal munkatársak, lehengerlő modor kapcsolódik.

A valóság az, hogy az ügyletek jelentős részénél az ügyfelek pénzét e cégek vezetői sehová sem fektetik be, csak szimplán átutalják a magánszámláikra. Az MNB honlapján megtalálhatók a legális piaci szereplők, de van egy „feketelistánk”, figyelmeztetések menüpontunk is az engedély nélküli szolgáltatókról.

Találtak kifejezetten kisvállalkozókra „specializálódott” jogosulatlan szolgáltatókat is?

Igen, például az egyik, idén januárban 30 millió forintos bírsággal lezárt két cég ügye volt ilyen. Ők a tőkepiaci törvényt megsértve, jogsértő módon értékesítették a GAUDIUM Invest Zrt. részvényeit kis cégeknek, amelyek minimális előleg megfizetésével társtulajdonosai lettek a társaságnak. Azt követően, hogy

a részvényeket a névértékük 10 százalékáért megszerezték a „befektetők”, azokat önerő igazolásaként vagy fedezetként különböző ügyletekhez, például pályázatokhoz tudták felhasználni a részvények valós névértékén.

Talán érezhető, hogy ez az ügy a befektetővédelmi garanciák megsértésén túlmutató kockázatokat hordozott magában, ezért a lehető legkorábbi időpontban költségvetési csalás gyanújával tettünk feljelentést az ügyben.

Tavaly az MNB közel 400 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki és 25 határozatot hozott a jegybanki engedély, bejelentés nélkül pénzügyi/befektetési szolgáltatást kínáló cégekre, magánszemélyekre. Sok ez vagy kevés?

Egyetlen zughitelező vagy jogosulatlanul betétet gyűjtő szereplő is több a kelleténél, mert ezek a szereplők a pénzügyi piacok biztonságába vetett hitet erodálják és a törvénysértő működésükből származó versenyelőnyt kihasználva a legálisan, az MNB engedélyével és a jogszabályokat betartva működő piaci szereplők elől szívják el a levegőt.

Ehhez képest a körülbelül havi két „találat” mindenképpen soknak mondható. Az üzleti megbízhatóság és a fogyasztóvédelem mellett nem véletlenül az ő kiszűrésük adja az MNB felügyelési tevékenységének 3. pillérét.

Miért marad a „radar alatt”, és derül ki csak később az esetek egy része?

Ez azért van így, mert amíg a „rendszer” működik, addig igazából az irreális kamatot kapó, vagy legalábbis a magas kamat ígéretével szédített befektetőknek sem feltétlenül érdeke a jogosulatlan szolgáltató bejelentése. Ezzel együtt is

az ismertté vált, illegálisan működő pénzügyi társaságok, magánszemélyek száma a korábbi évekhez képest 2018-ban nem nőtt, sőt némi visszaesést látunk.

Ez annak ellenére igaz, hogy a kamatszint Európa-szerte és itthon is történelmi mélyponton van, ami a korábbi tapasztalatok szerint kedvez a „tilosban halászni akaróknak”. A kedvező tendencia két dolognak köszönhető: a tevékenységgel – főképp az elkövető magánszemélyekkel – szemben keményebbé vált szabályozói környezetnek, illetve az elrettentő MNB-s szankcióknak.

Miben szigorodtak a jogszabályok az elmúlt években?

Korábban csak az engedély nélküli vagy bejelentés hiányában tevékenységet végző társaságra vagy magánszemélyre lehetett büntetést kiszabni. Ez egy minimális tőkéjű cég esetében keveset ért. Az MNB kezdeményezésére viszont mára a vállalkozás tevékenységében érdemben közreműködő – tehát

a működést kezdeményező, szervező, irányító – magánszemélyre is akár 100 millió forint piacfelügyeleti bírság szabható ki.

Ha valaki akadályozni próbálná az eljárásunkat – például a helyszíni ellenőrzésünk során megpróbálná gyorsan törölni a számítógépe tartalmát, vagy bizonyítékokat elrejteni, manipulálni, esetleg elvinni – 10 millió forint összegű eljárási bírságot is kaphat. Amennyiben pedig valaki hamis tanúvallomást tenne a munkatársaimnak az ügyről, büntetőeljárást kezdeményezünk, mely kapcsán az érintett személyt akár egy évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti.

De az ügyfelek átverésében sokszor a közvetítők legalább annyira vétkesek, mint maguk a szervezők…

A jogosulatlan szolgáltatók jellemzően valóban közvetítői hálózat kiépítésével működnek, és a befektetők közvetlenül az ügynökökkel találkoznak. Ténylegesen ők azok, akik mesés hozamokat ígérve rábeszélik az embereket a befektetésre. Szintén jegybanki javaslat nyomán elfogadott jogszabály-módosítás alapján

2018-tól ezért már a jogosulatlan közvetítők is több éves szabadságvesztéssel néznek szembe.

Ha a jogosulatlan tevékenység ennyire veszélyes, nem tűnik kevésnek a tavaly kiszabott 400 millió forintnyi bírság?

Személy szerint annak örülnék igazán, ha hosszú távon a „megelőző üzemmódban” működő jegybanknak még ennél is kevesebb bírságot kellene kiszabnia.

Az MNB a kiszabott piacfelügyeleti bírság összegét elsődlegesen – amennyiben ez lehetséges – a jogsértéssel elérhető profithoz méri. A bírság célja, hogy olyan mértékben megdrágítsa a jogsértő cselekményt, hogy azt ne érje meg elkövetni, s a hasonló jogsértésre készülők ugyanilyen szigorra számíthassanak. Az illegális szereplők ugyanis az esetleges lebukás következményeit is „beárazzák”, és ha a jogsértés az MNB gyakorlatából kikövetkeztethető bírság összegével együtt is megfelelő profitot ígér, a kiszabott büntetésnek nincs visszatartó ereje.

A bírsággal ezért az MNB minden, a jogsértéssel összefüggésben szerzett profitot törekszik elvonni, világossá téve: jogszabályszegéssel nem lehet nyereségre szert tenni!

Ha hosszabb távon kisebb a bírságok összege, ez azt is jelenti, hogy korábban tártuk fel az adott ügyeket és annál több potenciális károsultat védtünk meg. E szempontból kifejezetten örömteli, hogy – főleg a korábbi évek összesítve akár több milliárd forintos bírságai után – a tavalyi összesített bírságösszeg „csak” 400 millió forint volt.

Az egy ügyben egy ügyféllel szemben alkalmazható bírságkeretünk viszont 2 milliárd forintos,

tehát egy évben elég csak egyetlen nagyobb ügy és a kellő mértékű elrettentés érdekében akár egyetlen nap alatt a tavalyi teljes bírságösszeg többszörösét kell kiszabnunk. Mindenesetre szeretném, ha ezekből tanulva minden jogosulatlan szolgáltató fejében a nap minden percében ott motoszkálna a nyomasztó gondolat: „bármikor lecsaphat rám az MNB, bármelyik ügyfelem lehet a jegybank fedett munkatársa, lebukás esetén 2 milliárd forintos bírságot és több éves letöltendő szabadságvesztést kockáztatok azzal, amit csinálok, biztosan megéri?”

Mit ér a kiszabott bírság, ha az eset már megtörtént?

Mi is így látjuk, ezért elsősorban nem utólag bírságolni, hanem megakadályozni igyekszünk a jogsértéseket. Ezért jellemzően már a piacfelügyeleti eljárás közben feljelentést teszünk, ideiglenes eltiltó végzésben akadályozzuk meg az adott szereplő további tevékenységét és ha lehet, zároljuk a gyanús piaci szereplők bankszámláit.

A lehető legkorábban figyelmeztetések, sajtóközlemények révén „meghúzzuk a vészharangot”, tájékoztatjuk a közvéleményt, megadva a vizsgált cégek, személyek nevét és a feltételezhető jogosulatlan tevékenység főbb jellemzőit.

A piacfelügyeleti eljárásoknál az eltiltás, bírság mellett tavaly 16 ügyben feljelentést is tettek. Egyedül nem győzik a felderítést?

Az eljárásaink során feltárt jogsértések fölött akkor sem hunyunk szemet, ha nekünk magunknak nincs hatáskörünk intézkedni. Ha kell, fegyelmi eljárást kezdeményezünk az ügyvédi kamaránál, pénzmosás gyanúja esetén bejelentést teszünk a Pénzmosás Elleni Információs Irodánál, társasági jogi jogsértés esetén a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását kezdeményezzük, de például adatvédelmi jogsértések gyanúja miatt éppen a napokban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak is küldtünk jelzést.

Egyébként – még ha az ügyfelek pénze végül nem is tűnik el – a tevékenység kiemelten kockázatos volta miatt önmagában már a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás nyújtása bűncselekmény. Ezekben az ügyekben tehát a jegybank minden esetben feljelentést is tesz. Sokszor azonban a Büntető Törvénykönyv által szankcionált további bűncselekmények – csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés stb. – gyanúja is felmerül. Ennek felderítése viszont már az illetékes nyomozó hatóságok feladata, már csak azért is, mert az ő eszköztáruk a büntetőeljárásban nagyságrendekkel szélesebb, elég csak a bírói engedélyhez kötött leplezett felderítési eszközök alkalmazásának lehetőségére gondolni. A nyomozó hatóságok számára minden rendelkezésünkre álló bizonyítékot átadunk az adott ügyről és folyamatosan tájékoztatjuk őket saját ügyeink helyzetéről, utóéletéről.

Hogyan kell elképzelni az MNB egy piacfelügyeleti vizsgálatát?

Folyamatosan monitorozzuk a piacot, de sokszor lakossági bejelentések vagy éppen piaci szereplők, társhatóságok jelzése alapján derül fény egy gyanús tevékenységre. A vizsgált szolgáltató jellemzően „meglepetésként” értesül az eljárásról.

Az MNB munkatársai első körben „álruhában” próbaügyletkötést végeznek, abból a célból, hogy megismerjék a szolgáltatás valódi részleteit.

Az ügylet „megkötése” után a helyszínen személyazonosságukat felfedve és megbízólevelüket átadva igazolják, hogy joguk van vizsgálódni.

S pontosan mire van joguk, hatáskörük?

A helyszíni ellenőrzés során az MNB – hivatalos személynek minősülő – munkatársai az összes helyiségbe beléphetnek, iratokat, dokumentumokat vizsgálhatnak át. A szükséges bizonyítékokat zár alá vehetik, az ott tartózkodóktól információt kérhetnek, tanúkat hallgathatnak meg, s ehhez nem kell megvárniuk a vizsgált cég vezetőjének vagy jogászának a megérkezését sem. Előzetes bírói engedély birtokában akár lezárt helyiségeket is felnyithatunk.

Lehetőségünk van arra, hogy az informatikai eszközökről tükörmásolatot készítsünk, sőt több éve már a felhőszolgáltatók tárhelyeiből is hozzáférhetünk adatokhoz, de szakértőink akár a törölt adatokat is vissza tudják állítani.

Hozzáférhetünk a földhivatali adatokhoz, bank- és értékpapírtitkokat vagy éppen híváslistákat ismerhetünk meg. Fontos garanciális szabály viszont, hogy kollégáim értelemszerűen minden esetben a rájuk vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi és titoktartási szabályok figyelembevételével, szükség esetén előzetes ügyészi vagy bírói engedély birtokában végzik a tevékenységüket.

Melyek voltak 2018-ban a legjellemzőbb jogsértések, hogyan próbálták átverni az ügyfeleket?

Tavaly a jogosulatlan betétgyűjtésre, illetve engedély nélküli – hitelintézeti vagy tőkepiaci jellegű – közvetítésre irányuló tevékenységek voltak a leginkább jellemzők. Utóbbiak kapcsán néhány évvel ezelőtt az MNB szívós munkával törölte az engedélyét, regisztrációját azoknak a magyarországi közvetítőknek, amelyeknek itthon nem volt élő legális pénz- vagy tőkepiaci megbízó intézményük, mégis szerepeltek a felügyelt intézményeink között.

Magyarul a feketepiacon dolgoztak, visszaélve korábbi legális engedélyükkel, regisztrációjukkal. Figyelemre méltó tendencia, hogy tavaly több társaság is az elmarasztaló határozatunkat követően is próbált tovább halászni a zavarosban. Ezek nyilván még súlyosabb bírságokra, szigorúbb büntetőjogi elmarasztalásra számíthatnak. Jelenleg is folynak eljárásaink ilyen ügyekben.

És mik a jellemző trükkök a közvetítőknél?

Tavaly is több olyan esetet láttunk, amikor teljesen illegális közvetítők esetleg regisztrált, itthon határon átnyúló pénzügyi szolgáltatókhoz próbáltak kapcsolódni. Évről-évre találkozunk olyan, kifejezetten rosszhiszemű ügyeskedőkkel, akik szerepelnek az MNB például biztosításközvetítőkről vezetett nyilvántartásában, aztán erre hivatkozva másféle, mondjuk portfóliókezelési tevékenységet folytatnak.

Jó tanács tehát, hogy szerződéskötés – pénzek kifizetése – előtt pontosan azonosítsuk ne csak a szolgáltatót, hanem a konkrét szolgáltatást, terméket is!

Az MNB ügyfélszolgálata, a megyeszékhelyeken elérhető Pénzügyi Navigátor tanácsadó irodái is tudnak segíteni ebben. Fontos továbbá, hogy amennyiben olyan társasággal találkozik egy befektető, amelyről feltételezi, hogy engedély, vagy bejelentés hiányában dolgozik, azt jelezze az MNB felé.

Magyarországon a pénzügyi, befektetési stb. tevékenységek döntő része prudenciális, üzleti megbízhatósági, illetve befektetővédelmi okokból kifejezetten az MNB engedélyéhez kötött, vagy a jegybankhoz történő bejelentést követően végezhető. Ezek engedély nélkül vagy bejelentés hiányában (azaz jogosulatlanul) történő végzése értelemszerűen tilos. A jogosulatlan tevékenység különösen veszélyes, mert e társaságoknál a hazai betét- vagy befektetővédelmi garanciarendszer nem érvényesül, és az engedély megszerzésének előfeltételét jelentő szigorú személyi, tárgyi, informatikai, vagy éppen a tőkére vonatkozó követelményeknek sem felelnek meg.