Nem igaz, hogy az oroszok hadifelszerelése elavult, ezzel szemben a svéd és finn haderő együttesen sem kerülne be a legjobb húsz hadseregbe. Hogy milyen következménye lehet az orosz-ukrán konfliktusban annak, ha Finnország és Svédország csatlakozik az Észak-atlanti Szövetséghez, arról beszélgettünk Erbszt Adrienn geopolitikai elemzővel. A helyzetet tovább bonyolítja, ha az ukránok és a grúzok is felvételt nyernének a NATO-ba, hiszen területi vitáik vannak az oroszokkal. A finnek és svédek felvételével tovább növekszik a szakadék a Nyugat és Oroszország között.
Ha a katonai feszültség fokmérője 10, akkor most a mutató hol áll az orosz-ukrán háborúban?
Éppen középre állítanám a fokmérőt. Mindez azt is jelenti, hogy innen bármelyik irányba fordulhat a helyzet, akár fokozódhat, akár enyhülhet. Ellenben szeretném leszögezni, hogy az orosz és amerikai vezetés között a háború kitöréséig rendszeresek voltak a különböző szintű, főként zártajtós egyeztetések, az utóbbi pár hétben is felvették újra a kapcsolatokat, elsősorban a katonai vezetés szintjén.
Mindez az olvasatomban azt jelenti, hogy feltételezhetünk a színfalak mögött olyan alkukat, amelyek befolyásolják egyik-másik oldal döntéseit, vagyis a cselekmények kibontakozását.
Nem először osztják fel Európát ezek a hatalmak a történelemben.
Erbszt Adrienn: A finnek és svédek felvételével tovább növekszik
a szakadék a Nyugat és Oroszország között.
Az oroszok céljai közül mit tart a leglényegesebbnek?
Orosz szempontból nézve a minimum cél valószínűleg Donyeck és Luganszk régiók teljes elfoglalása, ezzel párhuzamosan a Krím-félsziget szárazföldi kapcsolatának biztosítása Oroszországgal. Ez a cél már majdhogynem kipipálva. Emellett szintén cél az ukrajnai katonai infrastruktúra megsemmisítése, a megmaradt ország olyan mértékű megtörése – gazdasági, politikai, pénzügyi, biztonsági síkokon – hogy hosszú időre búcsút mondjanak neki nyugati partnerei.
Magyarul: a minden szinten tapasztalható káosszal megakadályozni az ország NATO és EU csatlakozását minimum középtávon.
Ahogy mondtam, ez a minimum cél, azonban reális lehet még Ukrajna megcsonkítása földrajzi, energetikai, gazdasági és biztonsági szinteken.
Hogyan lehetne ezeket elérni?
Például a fekete-tengeri partszakasz ellenőrzésének megszerzésével. Továbbá így összekapcsolódnának az egyre nagyobb nyomás alatt álló, orosz katonai bázisként is szolgáló Dnyeszter Menti Köztársasággal. Az így elfoglalt területekkel Ukrajna elvesztené földgázban, szénben, fémekben és termőföldekben gazdag területeit, továbbá az utánpótlás szállítására is alkalmas tengeri kijáratát.
A NATO-belépésekkel mennyit erősödhet egy-egy ország a szövetségi háttérrel, illetve milyen gyorsan? Milyen következménnyel bírhat az orosz-ukrán konfliktusban az, ha Finnország és Svédország csatlakozna az Észak-atlanti Szövetséghez?
A NATO szövetségi háttér világos, hogy jelentős védőburkot von a tagországok köré, nem véletlenül okoz ennek lehetősége akár az ukrajnaihoz hasonló háborús helyzetet. A szövetség alapokmányában benne van, hogyha egy tagállamot támadás ér, akkor azt megvédik. Ez elég nyomatékos védelmet kell jelentsen.
Ám mindez a tagjelöltekre nem vonatkozik, vagyis sem Ukrajnára és Grúziára, sem Svédországra és Finnországra!
Fontos szót ejteni arról is, hogy a bővítés bizonyos esetekben nem feltétlenül jelenti a szövetség erősödését, a felvett tagállamok minden esetben az egységet kell erősítsék, továbbá a katonai potenciált.
Tapasztalnánk e kettő hiányát?
Abszolút. Mégpedig jelentősen, azaz Grúzia és Ukrajna felvétele esetén a két ország történelmi, földrajzi, gazdasági és katonai állapota, továbbá politikai kultúrája jelentős nehézséget okozna az integrációs folyamatok során. Nem véletlenül sem sikerült Tbiliszit több mint tíz éve felvenni.
Bár a svédek és finnek esetleges felvételének gyorsasága teljesen érthető.
Sokkal inkább közelednek minden téren a nyugati szövetségi rendszer normáihoz, elvárásaihoz. Azonban az ukránok és a grúzok szempontjából ez igencsak kényes kérdés, hiszen ők már hosszú évek óta nem jutottak előrébb az ígért szavaknál. Ha még nem is sérelmezték ezt, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan szóbahozzák, ez pedig növeli a bizalmatlanságot az Egyesült Államokkal szemben. Lényegesnek tartom, hogy a svédeknek, finneknek nincsenek területi vitái, mint Ukrajnának, vagy Grúziának Oroszországgal, ez is hozzájárul a könnyített felvételi folyamatokhoz.
A korábbi háborúk ellenére most összeborulnának?
A NATO csatlakozás kapcsán azt se feledjük, hogy Finnországot hosszú szárazföldi határ választja el Oroszországtól, Svédország pedig a Balti tengeren keresztül határos egyes orosz régiókkal, tehát az amerikai-orosz feszültség gócpontjában állnak.
A történelem során a két ország többször is háborúzott Oroszországgal, például a mai Ukrajna területén harcoltak a svédek az oroszokkal.
Akkor, Poltavanál Oroszország győzött, ma is a harcok középpontjában helyezkedik el ez az ukrán város. Történelmi érdekesség az is, hogy Finnország 1809-1917-ig az orosz birodalom része volt, az októberi nagy forradalom után maguk az oroszok ismerték el függetlenedésüket, később több kisebb háború zajlott még a határmenti területekért, ám 1945-ben az oroszok – pedig végül is megtehették volna – nem szállták meg Finnországot. Azóta Finnország és Svédország szép lassan a Nyugat részeivé váltak, EU tagállamok lettek, a NATO csatlakozást pedig eddig csak a történelmi semlegességük feladása miatt nem kérték.
Svédország feladná a történelmi semlegességét?
Szintén visszanyúlva a történelemben, ezzel a döntéssel valóban föladná. Ezzel a döntéssel valóban föladja azt a történelmi semlegességét, amit még a II. Világháborúban is meg tudott őrizni, Hitler agresszív hódító törekvései közepette. Ma a katonai helyzet nem tűnik fokozottabbnak, így a csatlakozás inkább politikai döntésnek tűnik.
Egy szó, mint száz, a finnek és svédek felvételével tovább növekszik a szakadék a Nyugat és Oroszország között.
Ez a lépés erősíti a NATO jelenlétét Oroszország északi határai mentén, ezzel egyfelől szorítja a hurkot Moszkva körül, azonban másfelől a katonai szövetség kötelességet vállal Svédország és Finnország megvédésére.
Meg tudja-e vétózni Moszkva a svédek és a finnek belépését a NATO-ba? Lenne értelme?
Vétójoga csak tagállamoknak van, a háttérben vannak zsaroló potenciáljai: gondolhatunk az energetikára.
Svédország ugyan kevéssé, de a finnek erőteljesen függnek még az orosz energiahordozóktól.
A korlátozó eszközök bevetésétől láthatóan nem riadnak vissza az oroszok, ahogyan az Európai Unió sem, még ha ez sokszor fordítva is sül el.
"Az, hogy Svédország, és Finnország biztonsága nem erősödik meg a döntés következtében, számunkra teljesen nyilvánvaló" - jelentette ki a napokban Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes. Ezt megerősíti ön is, netán másként látja?
Jogilag a NATO köteles lesz kiállni Svédország és Finnország mellett, ha azokat felveszi köreibe, tehát ez garanciákat mindenképpen jelent a két állam számára. Az orosz politikus elsősorban arra gondolt a kijelentésével, hogy a NATO tagsággal a térségben jócskán feszültebb lesz a katonai légkör. Idézem, amit még mondott: „A katonai feszültség általános szintje nőni fog, a kiszámíthatóság e téren csökkenni fog!” Rjabkov azt is jelezte, hogy az orosz válaszreakciók attól függnek majd, hogy a NATO miként és mennyire kíván jelen lenni katonailag a két országban.
Amennyiben a svédek, finnek csatlakoznak, hogyan változhat a NATO szerepének egyensúlya, milyen lehet az új leosztás?
A NATO, ahogy eddig is továbbra is az amerikai hadsereg vállán nyugszik, s az euroatlanti szövetségen alapszik. A legerősebb hadsereg a világon még mindig az amerikai, ez egyelőre nem változott, és a finnek és svédek csatlakozása is ezt a leosztást erősítené.
Mit léphet Putyin? Mit léphetnek az ukránok?
Ez a két ország annyira közel van Oroszországhoz, hogy már eddig is komoly védelemmel látták el területeiket a nyugati határaikon. A Balti-tenger közössége, a szárazföldi határok hosszúsága Finnországgal, a stratégiailag jelentősebb észak-nyugati városok, Szentpétervár és Murmanszk közelsége, s a természeti erőforrásokban, nyersanyagokban gazdag Arktika miatt Moszkva komoly hangsúlyt fektetett eddig is a régió védelmére.
Svédország és Finnország eddig is beleesett az orosz rakéták hatótávolságába.
Mindazonáltal a jövőben – a finn és svéd csatlakozással – még inkább fokozni fogják katonai jelenlétüket.
Az oroszok felszereltsége mennyire elavult? Finn, svéd katonaság erőssége milyen?
Egyáltalán nem elavult. Ugyan Ukrajnában valóban számos elavult fegyverzetet használnak, de itt azért jegyezzük meg azt is, hogy számos esetben erőltetett felderítési hadművelet gyanánt alkalmazzák a kevésbé új tankokat, hiszen a kilövésekből például meg lehet állapítani azt, hogy honnan, milyen fegyverrel lőnek rájuk az ukránok.
Az oroszok hadereje az egyik legmodernebb, legerősebb a világon, a legtöbb ranglista alapján az USA után a második helyen vannak összesített haderőt, katonai képességeket tekintve.
Mindez azt is jelenti, hogy sok területen – hiperszonikus rakéták, műhold megsemmisítő fegyverzet – akár meg is előzhetik az Egyesült Államokat. Ehhez képest a svéd és finn haderő együttesen sem kerülne be a legjobb húsz hadseregbe. Természetesen a NATO segíthet jobban felfegyverezni őket, elsősorban ez veszélyezteti Moszkvát, nem a két állam saját katonai lehetőségei.
Mi áll a háttérben, hogy a törökök ellenzik a svédek, finnek belépését?
Számos okot hozhatnánk, így a hivatalost is, miszerint a két NATO-várományos támogatja a török kormány által terroristáknak minősített Kurdisztáni Munkáspártot azzal, hogy számos aktivistájának biztosítanak menedéket.
Ezen felül nyilvánvaló, hogy újabb kiváló alku pozícióként is felhasználhatják a csatlakozási tárgyalások egyezkedéseit.
Akár az EU csatlakozás, akár gazdasági, pénzügyi kérdésekben. Az oroszokkal is meglehetősen igyekeznek egyensúlyozni, nem véletlen, hiszen számos területen függnek az oroszok döntéseitől: Szíria, energiaellátás, vagy éppen a turizmus. Kicsit ide is, kicsit oda is próbálnak kedvezni, ez a háború kitörése óta jól látható.
