Félteni kell a forintot? Mi lesz az inflációval? Az MBH szakértőjét kérdeztük a kilátásokról

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemrég úgy nyilatkozott, azt mondta, hogy az inflációval már nem, de a gazdasági növekedéssel adódhatnak gondok, 3 százalék körüli növekedés lehet reális idén. Az Önök becslése szerint, most miképp nézne ki az idei növekedési előrejelzés, illetve az infláció hogyan alakulhat éves szinten?

A növekedési kilátások felülvizsgálatával én is egyet értek. A kezdettől fogva túlzottan optimistának láttam a 4 százalékot. Én inkább, hasonlóan az OECD előrejelzéséhez, 3 százalék alatti növekedést várok az idén. Az inflációt illetően is inkább az 5 százalék alatti tartományt jelöltem meg, de ezek a mutatók tulajdonképpen kéz a kézben járnak. Ahogy a miniszter úr is hivatkozott rá, a külpiaci tendenciák most nem igazán kedveznek.Az Európai Unió egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb gazdaságának, Németországnak a feldolgozóipara voltaképpen több negyedév óta recesszióban van, ami nyilvánvalóan rosszul hat a magyar ipar-, és exporttevékenységre, ez pedig korlátja a növekedésnek. A másik probléma az, hogy a pénzpiaci kamatok, amik az elmúlt évben ugyan lejjebb ereszkedtek, de még mindig számottevő mértékűek, negatívan befolyásolják a fogyasztást és a beruházási aktivitást, az utóbbi például még a kormányzati hitelprogramok dacára sem tudott felpörögni.

Noha lehet abban bízni, hogy a lakossági fogyasztás a reálbéremelkedésnek köszönhetően fellendül az év előrehaladtával, de ennek egyelőre nem látszik a pozitív hozadéka, ráadásul a mértéke is eléggé kétséges.

Ennek a kettőnek az eredője arra enged következtetni, hogy az idei gazdasági kilátások valójában nem olyan kedvezőek, mint azt korábban a kormányzat gondolta. Nyilván ennek következményeit a központi költségvetés is megérzi, hiszen könnyű belátni, hogy a lanyhább fogyasztás alacsonyabb adóbevételeket fog eredményezni, miközben a kiadási oldal többé kevésbé kötött.

Pont erre mondta a gazdaságfejlesztési miniszter, hogy valószínűleg alaposan át kell majd fésülni a költségvetés kiadási fejezeteit, de azt is hozzátette, hogy nem lesz szükség megszorításra. Ehhez kapcsolódóan az önök inflációs előrejelzése hogyan alakul? A pénzromlás éves üteme legutóbb 3,7 százalékra lassult részben a magas bázishatás és a kereslet csökkenése miatt, de az év második felében már lábra kaphat a kereslet, és ha így lesz, önök szerint ez mennyire fogja megdobni az inflációt, vagyis ebben az esetben is tartható lesz-e éves szinten az 5 százalék alatti inflációs prognózis?

Visszatérve a miniszter úrnak a gondolatához, szigorításokra nem lesz szükség, de a deficit riasztóan magas most az első két hónap adatai alapján.

A kérdés az, hogy meddig akarják engedni anélkül, hogy hozzányúlnának az előirányozott kiadásokhoz, tekintve, hogy a bevételek nem a tervezetteknek megfelelően alakulhatnak.

Ez egy döntési helyzet lesz, de nyilvánvalóan a költségvetési hiány keletkezésének jelenlegi havi üteme fenntarthatatlan, még ha szezonális hatások torzítják is az első két havi számokat. Az pedig, hogy az inflációs pálya hogyan fog alakulni az év során nagyban függ a fogyasztástól, és az importált (például magasabb világpiaci energiaárak begyűrűzéséén keresztüli) inflációtól is.

Az előbbit illetően, úgy tűnik, hogy túlvagyunk a mélyponton, és most már várható, hogy valamennyire élénkül a fogyasztás, míg az utóbbi esetében jelenleg nem érzékelhető jelentősebb nyomás az árakon, az energiaköltségek összességében lejjebb vannak, bár a hazai üzemanyagárak az olajár meglódulásával és a dollár erősödésével ismét fókuszba kerültek. 

A forintárfolyam ingatag, aminek a hatását a vállalkozások igyekeznek a fogyasztókra hárítani, továbbá a kereslet élénkülésével párhuzamosan meg fogják próbálni a magasabb árakat érvényesíteni, amelyek miatt végeredményében újra emelkedő hó/hó árindexeket fogunk látni.

Ezzel együtt a várakozásom az, hogy az éves átlagos infláció 5 százalék alatt marad. Ez persze függ attól is, hogy a gazdasági növekedés milyen mértékű lesz, mert ha a várhoz képest mégiscsak jobban felpörög a gazdaság, akkor nyilvánvalóan az infláció is magasabb lehet.

A forint árfolyama nemrég egy éves mélypontra került az euróval szemben. A gyengülés hátterében elsősorban EP és az Európai Bizottság közötti viták álnak, de az utóbbi hetekben ettől függetlenül is egyértelmű volt a gyengébb szint. Év végére milyen árfolyamra számítanak, illetve az alapkamat szintje hogyan változhat? 

Bizonyosan nem gyakorol jó hatást a forint árfolyamára, ha gyengül a külkereskedelmi pozíció, bár mondjuk, most a behozatal és a kivitel egyaránt lassul. Ha azonban az egyenleg tovább romlik – mert mondjuk Európa az év második félévben enyhébb recesszióba süllyed, vagy mert az EKB késve kezd el lazítani a monetáris kondíciókon -, akkor borítékolható, hogy a forint is tovább veszít erejéből.

Emellett, ha még az úgynevezett túlnyomásos gazdaságpolitika is folytatódik (itt munkaerőhiányos gazdaságban folytatódik a gazdasági növekedés élénkülését célzó költségvetési stimulus), az ugyancsak a forintgyengülés irányába hathat, miközben aggasztóan sok a zaj Brüsszel felől is. A nyilvánosság előtt zajló apró csörték a kormány és a jegybank között szintén nem szolgálják a forint érdekeit, úgyhogy ami engem illet,

a forintárfolyam alakulásával kapcsolatban inkább pesszimista vagyok, még ha időként napvilágot is látnak pozitívabb hírek, mint például legutóbb a jegybanki törvény módosításának elhalasztása és a jegybank óvatosabb kamatvágási tervei, és 400 Ft fölé várom a kurzust az év végére.

A kérdés nyilván az, hogy milyen ütemben folytatja a jegybank az alapkamat csökkentését, tekintettel a forint és a régiós vagy akár a fejlett piaci devizák közötti szűkülő kamatfelárra és az inflációs pálya várható enyhe emelkedésére, ami együtt nyilvánvalóan rontja a forint vonzerőjét. Személy szerint azt gondolom, hogy már csak prudenciális okokból is lassítani fog a kamatvágás ütemén a jegybank, továbbá azt sem hiszem, hogy leengedné annyira az alapkamatot, hogy később ezt bánja, főleg akkor, ha az infláció esetleg beragadna, és ezzel újra megnőne egy inverz kamatgörbe kialakulásának esélye.Összességében a csökkenő kamatkülönbözet és a gyengébb gazdasági teljesítmény együttesen abba az irányba hat, hogy a forint valamelyest gyengülni fog az év hátralévő időszakában, noha előfordulhatnak átmenetileg olyan időszakok is, amikor erősödik a hazai fizetőeszköz. A gond nem azzal van, hogy gyengül a forint, mert adott esetben, ha ez normális és rendezett körülmények között zajlik, akkor ehhez a gazdasági szereplők alkalmazkodni tudnak, ahogy ez a múltban is történt.

A probléma inkább az, hogyha ez sokk hatásként éri a gazdasági szereplőket és a lakosságot. Ekkor ugyanis könnyűszerrel elindulhat egy szélsőségekbe torkoló tendencia, amihez hasonlót láttuk 2021-22-ben, amikor a lakosság milliárdos nagyságrendben vásárolta az eurót.

A cserearányok szerencsés javulása és a beáramló működőtőke mellett, csak a nagyon magas hozamot ígérő forintos állampapírok és jegybanki betéti kamatok tudtak abban segítségül lenni, hogy ne gyengüljön rohamosan tovább a forintárfolyam, aminek az ára a költségvetés kamatkiadásainak ugrásszerű emelkedése lett.

A Budapesti Értéktőzsdétől nemrég az Év Részvényelemzője díjat kapta, azonban nem ez az első ilyen díj, amit nyert. Mi a megfontolt és óvatos elemzések titka?

Tulajdonképpen ez a díj nem feltétlenül a tavalyi évnek szólt. A tavalyi év teljesítményének elismerése közvetve inkább azzal honorálta a hazai szakmai közösség, hogy a Concorde Értékpapír elemzői csapatát, amelynek tavaly novemberig magam is tagja voltam évtizedeken át, választotta az Év Elemzői csapatának.

Tehát tulajdonképpen azt a díjat, azt a fajta elismerést, ami a tavalyi évi elemzési munkáért járt, a tőzsde a csapat teljesítmény elismerésével fejezte ki. A részvényelemzői különdíj inkább szólt az elmúlt 30 év összesített teljesítményének, és azon belül is annak, hogy a Richter Gedeon társaságnak a tőzsdei pályafutását azóta követem, mióta bevezették a Budapesti Értéktőzsdére 1994 novemberében. 

Azóta foglalkozom a társaságnak a pénzügyeivel és elemzésével. Ezt a hosszú időszakot együtt éltem meg a társasággal, ami valószínűleg párját ritkítja az elemzői szakmán belül. Hiszen egyáltalán nem mindennapos, hogy egy elemző ennyi éven keresztül kövesse negyedévről negyedévre ugyanannak a társaságnak a pénzügyi teljesítményét.

Az pedig külön pikantériája volt a díjátadónak, hogy ezt az elismerést attól a vezérigazgatótól vehettem át, akinek a regnálása alatt a Richter Gedeonból egy nemzetközi gyógyszeripari vállalattá tudott kinőni a rendszerváltást követően. Ő is visszavonult, míg én is feladtam a korábbi elemzői hivatásomat, hogy tavaly november óta, mint befektetési igazgató folytassam tovább a munkámat egy másik cégnél, az MBH Alapkezelőnél.

Ami a titkokat illeti, az egyik talán az, hogy ehhez a fajta munkához megfelelő alázattal kell viszonyulni, és természetesen szeretni kell. Anélkül nem megy. Főképp ennyi időn át. Ha valaki nem leli örömét az elemzéssel kapcsolatos munkavégzésben, akkor ugyebár logikailag kizárható, hogy ennyi évet eltöltsön ebben a szakmában, ugyanazzal a kitartással és lelkesedéssel végezze, magyarán a szakma szeretete mindenképpen fontos.

Az, hogy az ember teljesítményét szakmai díjakkal ismerik el, nyilván külön megtiszteltetés, de itt szeretném újfent kihangsúlyozni, hogy egy-egy díj nemcsak az egyéni munka elismerése, hanem sokkal inkább a csapatmunkáé és szakmai műhely tartósan kiváló teljesítményét mutatja.

A Concorde a 90-es évek eleje óta kiemelkedő szereplője a hazai értékpapír piacnak, és mindig ügyeltek arra, hogy olyan kollégák kerüljenek be a társasághoz, beleértve az elemzés területét is, akik a magas színvonalat képviselik, és csapatmunkára is képesek.

Sok kollega időről-időre egyénileg is kiemelkedő eredményeket ért el, viszont a csapatot, sőt az egész céget illetően ez meg inkább igaznak bizonyult. Attól függetlenül, hogy egyénileg többször voltam díjazva szakmai pályafutásom alatt a szakmai közösség által, kollegáimmal csapatban is nyertünk el díjakat több ízben is, ahogy például a tavalyi év után, bár való igaz, hogy ilyesfajta különdíjban, mint amiben most részesültem, még nem volt részem.

A szakmai sikerek másik titka tehát az, hogy évtizedeken át egy nagyon jól képzett szakemberekből álló gazdasági műhelyben és kooperatív közösségben dolgozhattam, amely konzekvensen, hosszú éveken át is jó teljesítményre képes.