Házimunka – Szakmák, ahol a munkavállalók több mint fele home office-ban dolgozik

A napokban hozták nyilvánosságra kutatásuk eredményét, amelynek során ezúttal a cégeket kérdezték meg arról, hogy hogyan viszonyulnak a home office-hoz. Publikációjukban az áll, hogy a magyar dolgozók 9 százaléka veszi igénybe a számára biztosított távmunka lehetőségét és a hazai cégek negyedénél ez már bevált gyakorlat. Ön ezt magas vagy alacsony aránynak tekinti nemzetközi összevetésben?

A térségi országokkal összehasonlítva nincs érdemi különbség a többiekhez mérten, de a nyugat-európai országokkal, különösen Hollandiával vagy Németországgal összehasonlítva már jelentős a különbség. Ezekben az országokban 20 százalék fölötti a távmunkások aránya.

A kicsik és a nagyok kedvelik

Lehetséges, hogy ez a gazdasági szerkezettel függ össze? Arra gondolok, hogy ezekben a gazdaságokban feltehetően több olyan munkakör van, amely esetén a távmunka lehetséges?

Feltétlenül összefügg a gazdaság szerkezetével, mert ezekben az országokban a szolgáltató szféra súlya lényegesen magasabb, mint Magyarországon. Idehaza pedig azt tapasztaljuk, hogy éppen ez a szféra az, amely a legnagyobb arányban alkalmazza a távmunkát. Az üzleti szolgáltatók 55 százaléka ad lehetőséget otthoni munkavégzésre. E szférán belül is különösen az IT-szektor, a műszaki tervezés, az elemzés és a kutatás fejlesztés az a terület, ahol lényegében a dolgozók nagy része számára adott ez a lehetőség. A fizikai jelenlétet igénylő ágazatokban, mint amilyen a mezőgazdaság, az oktatás, az egészségügy és sorolhatnám, értelemszerűen kevés az olyan munkakör, amelynél praktikus lehet a távmunka. De ugyanígy az összes fizikai munka, jelenlétet igénylő munkakör is kizárható, hiszen távmunka sem az ipari termelésben, sem az építőiparban, sem a vendéglátóiparban nem lehetséges.

Jól sejtem, hogy a távmunka kiadásának lehetőége azzal is összefügg, hogy adott munkakörök számítógéppel, internetes kapcsolattal végezhetők-e vagy sem? Ott célszerű ez a munkavégzés, ahol valójában nincs szükség fizikai jelenlétre, hiszen a kollégák akkor is számítógépes kapcsolatokon keresztül érintkezhetnek egymással, ha adott esetben egy szomszéd szobában ülnek…

Nyilván erős ez összefüggés. A széles sávú internet elterjedése alapfeltétel. A home office elterjedésének nagy lökést adott a pandémia, amikor a cégek – kényszer hatására – akinél lehetett, lehetővé tették ezt a típusú munkavégzést, miközben az újabb és újabb technológiák még rá is segítenek erre a folyamatra. A járvány tömegesítette és normalizálta azt, ami addig csak szűk körben létezett. A pandémia elmúlásával párhuzamosan csökkent az otthoni munkavégzés szerepe, de a hibrid modellek azóta is jelen vannak: a részben otthonról, részben irodai jelenlét mellett dolgozók száma Magyarországon jelenleg jóval magasabb, mint a járvány előtt volt. A KSH munkaerőfelmérésének adatai szerint a pandémia után a munkavállalók 8-10 százaléka dolgozott részben vagy egészben otthonról, szemben a 2020 előtti 3-4 százalékkal. A legfrissebb statisztikai adat szerint 2025 augusztusa és októbere között mintegy 392 ezer hazai munkavállaló végzett alkalmanként vagy rendszeresen távmunkát is. Ez a teljes foglalkoztatotti kör mintegy 9 százalékát tette ki. A kutatási eredményből az is kiolvasható, hogy a távmunka-végzés az egészen kicsi cégeknél és a nagy nemzetközi cégeknél a legelterjedtebb, utóbbiaknál a távmunka további terjedésére lehet számítani. Ezzel szemben a 10-100 alkalmazottat foglalkoztató közepes méretű cégeknél jóval kevésbé általános, itt inkább ellentétes folyamatok zajlanak.

Ajándék órák a családnak

Ennek mi a magyarázata?

A nagyvállalatok négyötödénél alkalmaznak bizonyos alkalmazotti körben távmunkát, ami kiugróan magas arány. Ennek elsősorban az az oka, hogy a nagyobb szervezetek strukturáltabbak, az egyes munkakörök élesen elhatárolódnak egymástól. Vannak olyan osztályok, divíziók, amelyek esetében adja magát az, hogy a távmunka egy lehetséges megoldás a hatékonyság növelésére, illetve a dolgozók jólétének a növelésére.

A dolgozók jólétét említi. Ez tehát alapvetően a dolgozóknak kedvező munkavállalási forma?

Ahol alkalmazzák a távmunkát, ott a cégek és a dolgozók profitálnak belőle. Átlagosan heti egy-, másfél nap telik home officeban a cégeknél, ami a dolgozók számára egy lazább időbeosztást jelent, mely által a munkaidő jobban alkalmazkodik a családi élet igényeihez. Mondhatjuk, hogy ez családbarát megoldás.

Nem szólva arról, hogy nagyon sokan nem a munkahelyük közelében laknak, ezért a napi munkába járás temérdek időt, energiát és pénzt rabol el a munkavállalótól.

Ezért is népszerű munkavállalási forma a fiatalok, a fiatal családosok körében. Rengeteg intéznivaló adódik, amelyeket csak munkaidőben lehetséges elvégezni. Aki home office-ban van, órákat nyer azzal, hogy adott napon nem kell munkahelyre utaznia, talán valamivel könnyebben meg tudja találni a munka és a családi teendők egyensúlyát.

Persze ez visszafelé is elsülhet, azt is lássuk be! Sok éve home office-ban dolgozó újságíróként gyakorta jön szembe az a mondat, hogy: te úgyis otthon vagy, intézd el légy szíves ezt is, meg azt is!

Ezeket a kihívásokat egyénileg kell a munkavállalónak kezelnie, meg kell értetnie a családtagokkal, hogy a munkaidő otthon is munkaidő. Ez a munkavállaló felelőssége.

Az arany középút a célravezető?

A menedzsment oldaláról nézve ez egy új vezető gondolkodásmód elterjedését is mutatja? A kilencvenes években még volt szerkesztőség, ahol blokkolóórát vezettek be, amit „teljesítménybérben” dolgozóként már akkoriban is kaffkai abszurdnak éreztünk. A mikromenedzselős, mindent és mindenkit ellenőrizni akaró vezetői stílus kikopott mára?

Sok vezető érzi úgy, hogy neki az a komfortos, ha mindig mindenki karnyújtásnyira van, mindenkire rálát. Szerintem viszont a cégeknek alkalmazkodniuk kell a munkaerőpiaci körülményekhez. A fiatalabb korosztályok nagyon is igénylik ezt a fajta szabadabb, önállóbb munkavégzést, elsősorban amiatt, mert nagyobb rugalmasságot biztosít. Azt gondolom, a cégvezetők jelentős része felismerte azt, hogy a munkaerő megtartásának fontos eszköze lehet a heti egy-két home office nap, ezért is alkalmazzák a távmunkát. A munkavállalói nézőpontot firtató korábbi felmérésünk azt az érdekes aspektusát tárta föl a távmunka-jelenségnek, hogy a 30 év alattiak körében ez sokkal népszerűbb forma, mint az idősebbeknél és az 50 év fölöttiek körében kifejezetten népszerűtlen.

Ennek lehet az oka valamiféle megszokás?

Részben megszokás, részben pedig az idősebb korosztályoknak erőteljesebb az igénye a szociális kapcsolatok iránt. Úgy vélem, ennek a szempontnak a felértékelődése lehet a háttérben. A munkahely egyben közösség és egy sor belső információ, a személyes kapcsolat informális utakon kapcsolja egymáshoz az embereket. A home office idővel elszigetelődést is jelenthet, ezért ebben is valahol az arany középút lehet a célravezető. Mert például egy új kolléga betanítása, beillesztése a vállalati kultúrába hogyan is lenne képzelhető másképp, mint a személyes jelenlét mellett. Az emberi kapcsolatok felépülése, a munkatársakkal való személyes viszony kialakulása csak valódi jelenlét, spontán interakciók közepette működik, ami nem függ sem életkortól, sem cégmérettől, sem a munkakör jellegétől.