Jászai Gellért: Kell magyar műhold, vagy lemaradunk a nemzetközi versenyben

Sokakat meglepetésként ért, hogy Magyarország 2024-ben saját műholdat kíván a világűrbe juttatni. Hogyan jutottunk saját műholdas pályához, amelynek a hasznosítására a 4iG, az Antenna Hungária, illetve a New Space Industries a múlt héten jelentette be a CarpathiaSat Zrt. megalapítását?

Az ENSZ alatt működő Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) jelöli ki a nemzetek által használható műholdas pályákat és rádiófrekvenciákat. Magyarország az ITU döntése alapján nagyjából három évtizede rendelkezik saját pályaszakasszal, amit 2004-ben a állam bérbe adott egy külföldi magáncégnek. A bérleti konstrukció 2024-ben jár le, ezt követően lesz lehetőségünk a pálya újbóli hasznosítására.

Milyen költségei vannak a műholdas pályaszakasz fenntartásának, mennyibe kerül ez a magyar államnak, vagy másképpen fogalmazva az adófizetőknek?

Semennyibe, ezeket a pályapozíciókat ugyanis nem lehet megvásárolni. Az ITU nemzetközi egyezmények alapján dönt az adott pályaszakaszok jogosultjairól egy meghatározott eljárásrend alapján.

Az igény bejelentését követően a nemzetek önálló rendelkezési jogot szereznek az ITU által kijelölt pálya felett. Magyarország is így jutott hozzá a 4W-es geostacionárius pályaszakasz feletti rendelkezési joghoz.

Miért fontos Magyarországnak űrprojektet szervezni, vagy saját távközlési műholdat pályára állítani?

Ez az évszázad egyértelműen a digitalizáció, illetve az adatkommunikáció robbanásszerű fejlődéséről szól. A televíziós és rádiós műsorszórás, a mobil- és internetes kommunikáció egy része, a bankautomaták működése, vagy egyszerűen csak az, hogy a mobiltelefonunkon egy gombnyomással megtudhatjuk, hogy milyen időjárás várható ma már mind elképzelhetetlen műholdak nélkül. Ezekre az eszközökre a kritikus infrastruktúra részeként tekintünk, amelyek esetleges összeomlása, vagy hiánya súlyos következményekkel járhat egy-egy ország számára.

Ebben az értelemben nemzeti szuverenitási kérdés, hogy a magyar állam rendelkezik- e műholdas technológiával.

Mennyire reálisak Magyarország elképzelései az űrprojekt terén?

Európában ma egy csendes, ugyanakkor nagyon komoly űrverseny zajlik többek között az imént említett technológiai igények kielégítésére. Mind a régiós országok, mind a nyugat-európai államok azon dolgoznak, hogy saját műholddal rendelkezzenek, vagy tovább bővítsék a már meglévő kapacitásaikat.

Stratégiai szempontból tehát nem igazán van választásunk. Ha 2024-től nem szállunk be a versenybe, akkor jelentős hátrányba kerülünk és továbbra is fenntartjuk Magyarország kitettségét.

Ha nincs saját eszközünk, akkor ugyanis nemzetközi cégek, vagy más nemzetek technológiáját kell használnunk a szükségleteink kielégítése érdekében. Mivel egy távközlési műhold több tízmilliárdos befektetést igényel és nagyjából 20 évig üzemképes, a most meghozott döntésekkel évtizedekre meghatározzuk Magyarország fejlődési pályáját ezen a területen.

Miért a három vállalat által alapított CarpathiaSat kapott lehetőséget az államtól a műhold, illetve a pályaszakasz üzemeltetésére?

A magyar műholdas pályaszakasz hasznosítását hosszú, több éves előkészítő munka előzte meg, amelynek eredményeként egy olyan konstrukció jöhetett létre, amelyben a pályaszakasz felhasználása során az üzleti és a kormányzati érdekek is megjelenhetnek.

Az iparágban érdekelt vállalatok számára egyébként a hamarosan lejáró bérleti konstrukció ismert volt, ennek ellenére tudomásom szerint nem volt más olyan érdeklődő, amely a magyar állammal közösen képzelte volna el a pályaszakasz hasznosítását.

Az Antenna Hungária évtizedek óta maghatározó szereplője a műholdas adatátviteli szolgáltatásoknak, Sárhegyi István pedig több éve dolgozik a projekt nemzetközi jogi hátterének előkészítésén.

Mi lesz ebben a felállásban a 4iG szerepe? Mi az a szakmai kompetencia, amiben a legjobbnak tartják magukat?

A 4iG irányító többséggel rendelkezik a CarpathiaSat Zrt.-ben, így a projekt összefogása és irányítása is a feladataink közé tartozik majd. Nagy tapasztalatokkal rendelkezünk azokon a szoftver-vezérelt technológiai és informatikai szegmensekben, mint a mesterséges intelligencia-fejlesztés, a block chain technológiák, vagy a kibervédelem, továbbá az adatkommunikációs, adatfeldolgozási és távérzékelési, képalkotási területeken, amelyek a megvalósítási és üzemeltetési időszakban is egyaránt fontos szerepet kapnak majd.

Lesz elég emberük, aki ért ehhez? Megvan-e a megfelelő munkaerő-kapacitás a sok feladatra, vagy be kell vonni majd partnereket?

A 4iG-ben ma közel 680-an dolgoznak, a munkatársaink többsége magasan képzett mérnök, komoly hazai és nemzetközi tapasztalattal is rendelkező szakember.

A kompetenciák és kapacitások egy része rendelkezésünkre áll már ma is, hiszen nem műholdat akarunk összeszerelni, vagy hordozórakétát fejleszteni. Ezek a technológiák és szolgáltatások ugyanis az űriparban erre szakosodott, nagy tapasztalatokkal rendelkező cégektől beszerezhetők.

Arra viszont határozottan törekedni szeretnénk, hogy olyan nemzetközi integrátorokkal működjünk együtt, amelyek támogatják a magyar beszállítók és tudományos élet szerepvállalását a beruházásban,

illetve azt, hogy minél több szaktudást és a fejlesztés részelemeit is Magyarországra hozhassunk majd a projekt révén.
Ez nem azt jelenti, hogy a tudástranszfer mellett már nincs is szükségünk további kapacitásokra. A munkaerőt és a szaktudás egy részét az organikus szervezeti növekedés mellett akvizíciókkal és stratégiai együttműködésekkel szeretnék biztosítani.

A cég forgalma, de különösen az eredményessége is nagyot ugrott tavaly, idén tartható még a növekedés? Hogyan befolyásolja a koronavírus az cég teljesítményét?

Továbbra is kedvezőnek látom nem csak a 4iG, hanem az egész iparág kilátásait.

A pandémia katalizálta a digitális technológiák fejlődését, illetve növelte a termékek és szolgáltatások iránti keresletet mind az állami, mind pedig a piaci megrendelők oldaláról. A mostani válságnak a technológiai és informatikai vállalatok sok szempontból inkább a nyertesei lettek, illetve lesznek az elkövetkező időszakban is.

Mi állhat annak a hátterében, hogy viszonylag kevés a magyar innováció régiós összehasonlításban? 

Azért, mert borzasztóan magasak a költségek és korántsem biztos, hogy egy ötletből, vagy egy tudományos munkából piacképes termék, vagy szolgáltatás születik.

A hazai ipar a rendszerváltáskor hatalmas sebet kapott, részben a privatizációnak részben pedig a kereslet megszűnésének köszönhetően. Így évtizedekre megszűnt az az ipari háttér, amely a kutatási és fejlesztési költségeket kellő mértékben tudta volna finanszírozni.

Ma már persze vannak pozitív példák Magyarországon is, de nem véletlen, hogy a kormány egyre nagyobb arányban vállal szerepet és támogatja a vállalatok K+F tevékenységét, vagy a tudományos kutatók munkáját. A magyar cégek ugyanis önmagukban még mindig nem elég tőkeerősek, ehhez a területhez.

(Fotók:Kőhalmi Péter)