Jövőkutató: Hiszek a vakcinában, az év közepére visszaáll a régi rend

A koronavírus-világjárvány sok tekintetben átalakította az életünket, de vajon mennyiben határozza meg a jövőnket?

Fontos látni, hogy a jövőt mi, emberek alakítjuk. A vírus sem magától okozott világjárványt, az ember terjesztette el mindenütt. De egy világméretű összefogásnak és rengeteg pénznek köszönhetően a bajt, amit okoztunk, szerencsére rekord gyorsasággal vagyunk képesek orvosolni is.

Ezek szerint bízik abban, hogy a vakcinák véget vetnek a járványnak.

Hiszek a vakcinákban, abban, hogy ennek az év közepére visszaáll a régi rend. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanolyan szinteket fogunk elérni, mint két éve, de izmos, dinamikus lesz a növekedés.

Az idei első negyedév azonban még ütni fog a gazdaságon, de úgy gondolom, 3-5 év alatt sikeresen túljutunk a koronavírus-járvány okozta sokkon, legalábbis gazdasági értelemben. 

És más értelemben?

Mentálisan bizonyosan alakított rajtunk a járvány, megváltozott az egészséghez mint témához való viszonyunk, de átalakultak az emberi kapcsolatok is, egyesek megerősödtek, mások meglazultak. A pandémia nyilvánvalóan nyomot hagy az embereken, de hogy olyan mértékben-e, mint mondjuk a világháborúk vagy ’56, azt korai lenne még megmondani.

Szerintem, ha igen, akkor főként a 16-25 éves korosztályra lehet leginkább hatással, megítélésem szerint őket zökkentette ki ez a bezártság a leginkább a megszokott életükből.

Vegyük vissza az optimista szemüveget! A vakcinán kívül mi alapozza meg még a gazdasági változásokkal kapcsolatos pozitív szcenáriót?

Több minden. Egyrészt a gazdaságtörténet azt mutatta, hogy minden komoly zuhanás után rendkívül dinamikus emelkedés következik be, másrészt azok a fundamentumok is megvannak, amelyekre lehet építeni.

A hangulat, a bizalom nagyon fontos, mind a fogyasztói, mind a vállalati oldalon, de ezt megalapozhatja, hogy a valódi és a látszat konfliktusok ellenére akár az EU-n belül, akár az USA és EU között látványos és nagyon is gyümölcsöző együttműködés tudott létrejönni a koronavírus elleni gyógyszeripari kutatás-fejlesztésben. Ha ezt sikerült, akkor van remény megoldásra a klímaváltozás és a fenntarthatóság kérdésében is.

 Sokan mondják, hogy miután helyre áll majd az élet, már soha nem lesz ugyanolyan, amilyen volt. Ön mit gondol?

A mindennapi rutinjainkban, az életvezetésünket bekeretező dolgokban lehetségesek módosulások. Nem a mostani járvány miatt, hanem – és ez pozitív hozadék –, mert fejben már mindig fel leszünk készülve egy hasonló helyzetre. Az első időkben szerintem például óvatosabban utaznak majd az emberek, de azt túlzásnak tartom, hogy csak 2030 után áll helyre a világon a légiközlekedés. Sokkal hamarabb talpra fog állni, lehet, hogy más szereplőkkel, de itt is visszarendeződik az élet. Azt is gondolom, hogy a klímaváltozás, mint mindent átfogó toposz, hamarosan be fogja árnyékolni a járványt.

Amint a pandémia-sokk elmúlik, újra elkezdünk foglalkozni a fenntarthatósággal, és ennek érdekében olyan komoly szabályozókat kell majd hoznunk, olyan radikális lépéseket kell tennünk, amelyek a járványnál sokkal mélyebben és véglegesebben alakítják majd át az életünket. A fejlett országokban már nagyon rövid időn belül, 2020-2030-ra radikális változások várhatók a közlekedésben, a repülésben – ha valamiért, akkor ezért fogunk kevesebbet repülni, és nem a vírustól való miatt. Az autóközlekedés szabályozása visszahat az egész energetikai iparra, az pedig az életünk egyéb területeire. Nem lesz olyan terület, amit ne a fenntarthatóság határozna meg.

Tehát nem a mostani, vagy egy újabb járvány a legfőbb probléma, hanem továbbra is a klímaváltozás?

Igen, csak éppen nem beszélünk róla. Olyan ez, mint amikor egy súlyosan beteg ember még a lábát is eltöri. Nyilvánvalóan kezelni kell a lábtörését, de nem az veszélyezteti az életét. Tehát amikor a lába gyógyulni kezd, a figyelmet azonnal az élete megmentésére kell fordítani. A járvány egy akut probléma, amit meg fogunk oldani, az éghajlatváltozásra, a földi fajok drámai mértékű pusztulására nincs vakcina. A normális működés alapjait itt csak évek alatt tudjuk kimunkálni, és az erről szóló diskurzus lesz annyira erős, hogy az évtized második felére már ez lesz a domináns témakör.

Ha közbe nem jön egy újabb, akár ennél súlyosabb világjárvány.

Azt már sokkal hamarabb képesek leszünk lokalizálni, mert ez elemi érdeke lesz a kormányoknak mindenütt a világon. Ezért fenn fogják tartani, meg fogják erősíteni a jelzőrendszereket, a járványkezelési infrastruktúrákat és mindent, ami ahhoz kell, hogy bármilyen új járványt a lehető legrövidebb idő alatt és a leghatékonyabban kezelni legyenek képesek.

Még a mostani pandémiánál maradva: mennyire fogja ez tartósan átrendezni a gazdaságon belül az egyes szektorok súlyát, jelentőségét?

Egy tízes skálán szerintem 7-8-as erősségű ennek a hatása, bizonyos iparágakban lehetnek földrengésszerű változások.

Az egészségügyön belül hatalmas lökést adhat ez a bio- és nanotechnológiának, és – hiszen az újfajta vakcina technológiája onnan jött – a rákkutatás is lendületet kaphat. Nem kizárt, hogy az egészségügyi rendszerek átalakítására is hatni fog a járvány.

Ami az ágazatok közötti átrendeződést illeti, azzal kapcsolatban óvatosan fogalmaznék. Nem merném azt mondani, hogy energetika vagy a gyógyszeripar fontosabb lesz, mint a vendéglátás vagy a turizmus. Ezek utóbbiak most szinte teljesen a padlóra kerültek, ahogyan majdnem a kiskereskedelem is, de néhány hónap, és visszaáll a rend.

Miért bízik ebben ennyire?

Mert világszerte az emberek egyre nagyobb része él városokban, a városok pedig elképzelhetetlenek turizmus, éttermek és kocsmák, kiskereskedelem nélkül, ezek alapfunkciói a városi létnek. Volt egy törés az iparági trendekben, de átrendeződésről beszélni szerintem korai. Lehet, hogy a következő három évben kevesebb vendéglátóhely lesz a városokban, ugyanakkor az erre fordítható jövedelmek érdemben nem fognak csökkenni, a kereslet pedig meghozza a kínálatot.

A munkaerőpiacra sem lesz tartós hatása a mostani rendkívül kedvezőtlen időszaknak?

Fundamentális munkaerőpiac-szerkezeti változásokat nem látok az elemzésekben, tanulmányokban. A most utcára került munkaerőt a várható erőteljes gazdasági növekedés fel tudja szívni, lehet, hogy csak 3-5 év múlva, de vissza fog állni a foglalkoztatás korábbi szintje. Az automatizálás, robotizálás megy a maga ütemében. A munkavégzés jellege változhat, lehet, hogy meg fognak szilárdulni hibrid munkavégzési formák, és bizonyos területeken az emberek néhány napot otthon, néhányat az irodában dolgoznak majd. De semmi sem indokolja, hogy az emberek ne a munkahelyükön dolgozzanak, és nem hiszem, hogy bármelyik budapesti örömmel látná például a Váci úti irodaépületeket lepusztult szellemházakká válni a következő években.

A járvány sok, eddig a mélyben meghúzódó társadalmi jelenséget is felszínre hozott: vírus- és oltástagadókat, konteógyártókat, főleg a közösségi médiában. Ezek hatása és a befolyása pedig óriási, elég csak azt említeni, hogy még egy amerikai elnököt is kitilthatnak a Twitterről.

Nemzetközi mérések azt mutatják, hogy a fiatal generáció tagjai magasabb bizalommal viseltetnek vállalatok és márkák, mint a politikusok iránt. Azt hiszem, a kérdés második felét ezzel meg is válaszoltam.

A téves vagy dezinformációk terjedése ellen ugyanakkor határozottan fel lehet és fel is kell lépni, ezen már dolgoznak is, a járványtól függetlenül. Rövid határidőn belül szükség van egy olyan átfogó szabályozásra, ami segít megállítani az álhírek tömeges terjedését. Jelenleg ugyanis egy rosszul értelmezett demokráciával állunk szemben: sokaknak az a téves elképzelésük, hogy ha mindenki mindenhez hozzászólhat, az azt is jelenti, hogy mindenkinek egyforma súlyú a szava. Ez azonban hibás nézőpont, ami rendkívüli módon meggyengíti a társadalomban, a közgondolkodásban a hagyományos kötőerőket, és aláássa a tudomány hitelét is. Ez megengedhetetlen, mert például a vírustagadók vagy az oltásellenesek nagymértékben hátráltathatják akár a mostani visszarendeződést is.