Hat fontos változás, ami idén meghatározza a külgazdasági környezetünket - Becsey Zsolt írása

MAG2021. jan. 14.Becsey Zsolt
A rovat támogatója:

Magyarország közvetlen külpolitikai, de még inkább külgazdasági környezetében és gazdaságpolitikai meghatározottságában régi és új szempontok is közrejátszanak, melyek befolyásolják a 2021-es kilátásokat. Ilyen a sikeres Brexit után a felek gazdasági - nemcsak kereskedelmi - kapcsolatait meghatározó megállapodás, az új amerikai adminisztráció kereskedelempolitikai kurzusa, de nyilvánvalón a legfontosabb kérdés az lesz, hogy az EU-ban milyen válság utáni újjáépítési politikát tudunk majd megfigyelni.

Ezen belül hazánkra az is komoly befolyást gyakorol, hogy hogyan tudjuk külgazdasági versenyképességünket erősíteni és miként tudunk a nemzetközi értékláncokba jó szakaszban bekapcsolódni.

1. AZ EU új fázisba lépett az integráció mélyülése terén, hiszen a déli államok olcsó likviditási igénye végül megtette azt, amit korábban nem lehetett: közösen és közös garanciával eladósodunk. Ez azért lényeges, mert

az eddig belső gazdasági gyarmatosítóként említett Németország ezzel felvállalja azt a felelősséget, hogy a déli és részben keleti EU határvidéken engedje versenyképesen és fenntarthatóan kibontakozni a tagállamokat,

és ha ez megfelelő beruházásokkal párosul, akkor talán az EU-n belüli folyó fizetési mérleg eddig javára élvezett aránytalansága is enyhülni fog. (Nem véletlen, hogy közös hitel vagy garancia esetében nem minden tagállam él a lehetőségekkel, inkább csak a felzárkózók/stabilizálódók.)

Biztató, hogy a nem eurózóna tagok is élhetnek azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az eurózónában lévő vagy oda igyekvő - Horvátország, Bulgária - társaik, és az is nagyon kedvező, hogy nem kellett azonnali ESM vagy akár IMF hiteleket a tagállamoknak kiadni a mostani válság esetén, eltérően a 2008-10-as szituációtól.

Ütésállóbb volt most az EU az időközben meghozott szigorú szabályrendszernek köszönhetően.2. Magyarország elég - mintegy 17-18 milliárd eurós - forráshoz juthat a hitelfelvétel révén, ami hosszú távon részben kamatmentesnek mondható - a közvetlen hitelrész - sőt a költségvetési mechanizmust tükröző módon felvehető uniós hitelforrás rész az eddigiek alapján inkább negatív kamattal is kecsegtet a következő 30 évre, vagyis még a tőkét sem kell valószínűleg utódainknak teljes mértékben visszafizetni.

Ehhez jön még a normál hétéves költségvetés szintén nettó transzferrel járó része, hiszen a számunkra jól fizető agrár- és kohéziós jellegű támogatások nagy része megmarad, utóbbi főleg a felzárkózásunk eddigi lassúsága miatt. Fontos most az, hogy minél hamarabb kidolgozzuk a nemzeti programjainkat ahhoz, hogy

a következő időszakban az 1800 milliárd eurós közös pénzből minél nagyobb hányaddal tudjuk kihasználni lehetőségeinket.

Ez a programalkotás a következő egy-másfél év témája lesz, de ezalatt még kifut az előző 2014-20-as időszak pénze, így 2022-ig is garantált a jelenlegi jelentős pénztámogatás az Unió részéről.

3. Ugyanakkor a felelősség az lesz, hogy tudnunk kell a programozásban ritmus váltani, s nem azért elsősorban, mert az EU-val közös megállapodás kell a programok főbb tartalmát illetően, hanem főleg azért, mert ez a jól felfogott érdekünk.

Ha megfigyeljük azt, hogy a GDP arányában lehívott EU pénzek Magyarország esetében a legmagasabbak már 15 éve és ehhez képest nem tudtunk a regionális társainknál összességében gyorsabb növekedést és felzárkózást elérni, akkor a pénzfelhasználásunk mikéntje vet fel felelősségi kérdést.

Remélem, hogy a következő időszak nem elsősorban a már most is relatívan jól fejlett infrastrukturális beruházásokról szól majd - betonba önteni a forrást technológia és versenyképesség javítása helyett -, hanem igenis a magyar tulajdonú cégek, elsősorban a KKV-k versenyképességről, - ehhez a feltételeket teljesíthetővé kell számukra tenni -, és főleg a lakosság jövedelem szerinti alacsonyabb tizedeiben egy mélyreható humán területei fejlesztésről.

A lényegében kamatmentes brüsszeli pénzzuhatag lehetővé teszi makró oldalról azt, hogy ne kelljen kamatköltségekkel devizaforrásokat felvenni - ami bünteti (nem erősíti) devizánk gyengülését -, ne kelljen a működőtőke szubvencionált csábításába beleragadni, hanem csak a technológiai fejlesztésre, tulajdon- és birtokrendezésekre, generációváltásokra összpontosítsunk a magyar kkv-knál.

Meg kell állítani az ország több aspektusból (regionális, versenyképességi, a lakosság demográfiai és szociális) való kettészakadását még az utolsó pillanatban.

Ezért például olyan presztízsberuházások megtételét, amit nem tudunk a kkv-k számára azonnal termelékenységi oldalon hasznosítani, vagy csak évtized múlva tudjuk azt igazán kihasználni, le kell állítani, mert nem hozza, hanem később viszi a pénzt, nem véletlen, hogy az eddig legdrágábban üzemeltetett tagállam mi vagyunk.

A látványos szalagvágások, félig üres hidak és vasutak, csarnokok, alacsonyan nézett/hallgatott közmédia kiépítésének és finanszírozásának korszaka lejárt,

helyette jöjjön a vízkészlet hasznosítása öntözésre vagy a kkv-k új technológiai szintre emelése például a zöld energiatermelés terén. Ez az idei tervezési munka igazi tétje.4. Sikeresen megvalósult a Brexit utáni brit-kontinentális gazdasági kapcsolatok alapjairól szóló megegyezés.

Sikerült elkerülni a legrosszabbat, vagyis azt, hogy megállapodás nélküli un. „kemény kilépés” valósuljon meg, ezért néhány hetes alkalmazkodási nehézség után remélhetőleg a kereskedelmi forgalom is elindulhat az eddig megszokott mérték közelében.

A kilépési döntés felülvizsgálatában reménykedők gyenge realitásérzékét az utolsó néhány hónapban megerősítette az a tény, hogy Johnson miniszterelnök az előrehozott választások révén világossá tette, hogy a lakosság többsége eltökélt a kilépés végrehajtása mellett, és az EU sem szeretné jutalmazni a kilépést.

A végső alku siker volt az egyébként joggal sokat kritizált Bizottság és főleg annak elnöke számára, hiszen az alapszerződés szerint ezt nekik kellett letárgyalni, ellentétben a belépési szerződésekkel, ahol kormányközi konferencia keretében közvetlenül a bent lévő tagállamok tárgyalnak a partnerrel.

A kérdés itt azonban szerintem kettős: a kezdeti gyors stabilizálódás után hogyan lehet majd a szabadkereskedelmi viszonyokon túllépve a négy szabadságjog területén rendezni a jövőbeli kapcsolatokat, és lehet-e előrelépést elérni a felek között az alkalmazkodás „szabványuniónak” is nevezhető háttérfeltételeiben.

Amiben a kölcsönös elismerésektől kezdve a közös szabványok kidolgozásáig vagy egy korszerű beruházásvédelemig lehet eljutni, a norvég EGT modelltől eltérően az európai Bizottság joghatálya nélkül. Mindez előremutató lehet más területre, pl. a brit-amerikai vagy az EU-amerikai szerződésrendszer vonatkozásában.

Kérdés az is, hogy a britek hogyan tudják gazdasági helyzetüket a kilépés után stabilizálni, vagyis az első 4-5 évben az EU-hoz képest miként tudják tartani gazdasági fejlettségüket, vagy ez továbbra is lassan közelít majd felülről az európai átlaghoz, ami teljesíti azt a nem is titkolt elvárást, hogy ne jutalmazza a 27 maradó tagállam a kilépési szándékot.

Ezért a brit piacra jutás környezetvédelmi és munkaügyi feltételeit árgus szemekkel fogják figyelni Brüsszelből, és a fair verseny miatt az eurokraták azt is figyelemmel kísérik, hogy milyen rezsimet alkalmaz majd London a külvilággal, főleg a volt gyarmataival szemben. Közhely, hogy hazánk a rendezett válás utáni helyzetben érdekelt, de a szolgáltatások területén kiemelkedő partner a ködös Albion, főleg a turizmus, a fuvarozás, a pénzügyi szolgáltatások kérdéskörében.

5. Joe Biden megválasztott amerikai elnök hivatalba lépésével Európa könnyebb tárgyalások elé nézhet a jövőbeli transzatlanti kapcsolatokat illetően, és remélhetőleg a WTO kereteiben is visszatér Washington a multilaterális tárgyalási formákhoz.

Ugyanakkor óvatos optimizmus jellemez engem abban, hogy újraindul-e transzatlanti partnerség komplex tárgyalássorozata, hiszen ez 2015 körül mindkét félnél megfeneklett, nem hozható összefüggésbe csak az amerikai elnök személyével vagy a pandémiával.

Biden minden bizonnyal rövid lasszón fogja kezelni Kínát, és a fair kereskedelmi feltételeket követeli majd, elsősorban a szellemi tulajdonjogok területén. Remélem, hogy az EU és Kína között is végre szárba tud szökkenni egy jó beruházásvédelmi és szellemi tulajdonvédelmi mechanizmus, ami nekünk is érdekünk.

6. A világgazdaságban fellendülés várható és lesznek államok - elsősorban Ázsiában -, amelyek folyamatosan növelik termelésüket, vagyis felzárkózásuk a Centrumhoz folyamatos marad, még ha 2010 utáni nem látványos menetben és a mértéket tekintve továbbra is lassuló módon.

A globális értékláncok és belső technológiai fejlesztésekre hagyatkozás azonban a pandémia tanulságaként mindenhol erősödni fog.

Óvatos lennék azzal kapcsolatban, hogy válság utáni konszolidáció esetében a kínai és a gyorsan növekvő ázsiai piac nyitását túlértékeljük, megítélésem szerint a 2008-10 utáni mechanizmus lesz jellemző, vagyis békeidőben a kínai piac nem fogja diverzifikálni a kereskedelemi kapcsolatainkat az európai piac részesedésének csökkenésével, mint a válságok idején.

Európán belül valamennyivel erősödik régiónk felzárkózása, de ez nem lesz jelentős,

és nem fogja kiváltani a kereskedelmi kapcsolatainkban sem Nyugat-Európa szerepét, hiszen a technológia és a modern befektetés alapvetően onnan jön, és ez mozgatja a kereskedelmet illetve a tőkekapcsolatokat.

A szerző a Károly Gáspár Tudományegyetem tanára, korábbi külgazdasági államtitkár.