Kamara elnök: Levelet írtak a mérnökök Lázár Jánosnak 

Az építőiparban bekövetkezett rendelésállomány csökkenésből mit érzékel a kamara? Milyen területeken látnak nagyobb visszaesést?

Talán még nem sokat, de ha nem leszünk előrelátóan cselekvők, akkor a mérnök ráfizethet, miközben a társadalom sem jár jól. Gondoljunk bele a konkrét mérnöki munka egyik meghatározó eleme a tervezés. Ennek költsége mindössze mintegy 5 százaléka a megvalósításénak. Megéri mindezt elodázni majd később az utolsó pillanatban kapkodva bepótolni? Nem fedezem fel a spanyolviaszt akkor, amikor erre határozott nemet mondok. Állíthatom ezt bátran a témával foglalkozó szakértőként is, mint aki több tucat vergődő projekttel kapcsolatban fogalmazta meg szakvéleményét.

Legyen axióma, ha a beruházásokkal együtt a beruházások tervezését is visszafogjuk, akkor az olyan kockázatot rejt magában, amely elvágja az utat az átstartolás lehetőségétől.

Jó példa erre a 2016 évi építőipari mini recesszió, ahol a tervezés volumene is visszaesett, majd 2017-ben mindenki kapkodva tervezett, azután természetes, hogy 2018-2020-ban mindenki újratervezett. Mindezekkel összefüggésben csak engem közel 70 szakvélemény készítésére kértek fel.

Az így összegyűlt tapasztalataink alapján kamaránk levelet fogalmazott meg Lázár János miniszter úrnak, hogy a várható általános visszaesés ellenére az előkészítés feladatai ne álljanak le, mert az összességében nagyobb kárt okoz a társadalomnak, mint amennyit az ezzel remélt megtakarítás rövid úton biztosíthatna.

Mindezt alátámasztja a közbeszerzéssel foglalkozó szervezetek kamaránk által nem osztott álláspontja, miszerint a közbeszerzéssel érintett tervek kívánnivalókat hagynak maguk után. A mi véleményünk az, hogy nem vitás, hogy vannak hibás tervek, azonban nem több, mint eljárási hiba és a tervhibák leginkább abból fakadnak, hogy a tervezőket rövid határidővel kapkodva és előkészítetlenül kérik fel.

A hazai mérnökképzés elméleti és gyakorlati arányát, a képzés színvonalát milyennek tartja? 

Nem hiszek a különböző egyetemi rangsorokban, mert úgy gondolom, hogy

a hazai klasszikus egyetemeink annál sokkal jobbak, mint azt ezek a rangsorok láttatni vélik.

Vajon miért képes ennyi hazánkban képzett szakember könnyedén elhelyezkedni külföldön? Mondjuk, annak nem örülök, hogy külföldre mennek. Civilben egy mérnöki vállalkozásként indult cég tulajdonosa vagyok, így sok ifjú mérnök kezdte pályáját nálunk. Tapasztalatom szerint a képzés inkább az elmélet irányában hangsúlyosabb, azonban a munkahelyen a gyakorlati ismereteket gyorsan elsajátítják, viszont a rezgőhúr differenciál egyenletét hamar elfelejtik. Mi ezeken a gondokon most már öt éve úgy segítünk, hogy négy-hat duális egyetemi hallgatót foglalkoztatunk.

Hozzávetőleg mennyi magyar mérnök dolgozhat külföldön, és milyen sikerrel? 

Köztestületünk csak a tagjaink nyilvántartott adatait kezeli, így arról nincs információ, hogy a látókörünkbe nem eső reálértelmiség hol és hogyan boldogul.

Milyennek tartja a duális képzés színvonalát az egyetemeken?

Személyes tapasztalatból jónak, nálunk például a végzett hallgatók mindegyike a cégünknél létesített munkaviszonyt. Szomorú, de épp a napokban távozott egyikük – külföldre.

Biztatnám a tradicionális egyetemeket, hogy vágjanak bele ebbe a képzési rendszerbe, mert azért ez a rendszer mégiscsak növeli az egyén identitás tudatát és biztos vagyok abban, hogy arányaiban kevesebben hagynák el hazájukat.

A mi példánk is csak látszólagosan paradox, mert a távozás aránya és körülményei ezt igazolják.  A pozitív példák a nagy autógyárakhoz idomuló duális képzéshez kapcsolódnak. Nekem és úgy gondolo, hogy sokan másoknak is ez a jó gyakorlat általánosabb ennél.

Kikre van nagyobb igény jelenleg a munkaerőpiacon: építészmérnökökre vagy informatikai mérnökökre. Ez a piaci igény hogyan jelenik meg a képzésben?

Hisszük azt, hogy mérnök nélkül nincs társadalmi és gazdasági fejlődés. A fenntarthatóság is csak mérnöki alkotásokon keresztül biztosítható.

A romantikus zöld gondolatok tudjuk hova vezetnek, elég csak a „szlovák papírtigris” bősi harapására gondolnunk, amely a Duna eltereléséhez vezetett.

Németországban az energia válság kellős közepén zárják be az atomerőműveket környezetvédelmi okokból, miközben Franciaországban 58 reaktor működik. Csernobil óta tudjuk, mit jelent ez, itt nem érvényes a gondolkodj globálisan - cselekedj lokálisan elve. Mindezek miatt azon vagyunk, hogy a társadalom higgyen nekünk és bízzon mérnökeiben. Ezt a meggyőződésünket erősíti, hogy a kamaránk felügyeletét ellátó miniszter kijelentette, hogy a következő időszak a mérnököké lesz. Ennek tudatában nem tennék különbséget az egyes mérnöki szakterületek közt, mert mindegyiküknek helye van a reálgazdaságban.

Hogyan értékeli, hogy önálló tárcát kapott az építésügy több évtized után? Az új építési törvénnyel kapcsolatban a kamara álláspontja mennyire érvényesült?

Mint már korábban említettem ez a régen várt minisztérium felügyeli a szakmai kamaránkat is.

Őszinte leszek, korábban nem gondoltam arra, hogy egy fontos cél csak akkor bír jelentőséggel, ha van minisztériuma. Az elmúlt időszak, azonban meggyőzött arról, tévedtem. Azt tapasztaltuk, igényt tartanak a véleményünkre és a kamaránk javaslatai szinte teljes mértékben visszaköszönnek az új törvényben.

Sokan ennek ellenére azt mondják, nem sikerült jól képviselni az érdekeinket. Én ezt másképp látom, mindezidáig minden finomhangolási javaslatunk meghallgatásra talált. Azt sem várhatjuk el, hogy a törvény 100 százalékban valamennyi érdekelt fél igényét kielégítse.

Tudna erre egy példát mondani?

Kértük azt, legyen kötelező a tervellenőrzés, a törvény első változatába ez bele is került, azonban azt csak állami alkalmazottak végezhették volna. Jeleztük, ez így nem jó, úgy tudjuk, hogy ezt követően a legfrissebb változatban bármely természetes személy, akár vállalkozási szerződéssel is végezheti a tervellenőrzést.

Sorolhatnék még hasonló példákat, de várjuk ki a végét, és tudomásul kell vennünk azt, hogy a társadalmi egyeztetés egy olyan iterációs folyamat, amely remélhetőleg egy konszenzusos végeredményhez vezet. Személy szerint én meg vagyok győződve az új miniszter mérnökök irányában kifejtett elkötelezettségéről. Hiszem azt, hogy nem vagyok idealista.