Kettészakadt a hazai élelmiszeripar: alig van verseny, ezért is nagy a drágulás 

Az élelmiszerárak végre elkezdtek csökkenni: a kereslet visszaesése, az árfigyelő működése, és a kötelező akciózások közül melyik jelenleg a leghatékonyabb fegyver?

Ezek az intézkedések alapvetően egymást erősítik. A kereslet fékeződése azonban a legerősebb tényező: ha a KSH adatait nézzük, látható, hogy a bolti forgalom kétszámjegyű esést mutat.

A belföldi értékesítésben 15 százalékos mínusz van, az exportban még ennél is nagyobb a csökkenés. Ehhez járul hozzá az árfigyelő és a kötelező bolti akciók hatása.

Összességében a magas infláció egész Európában keresletet csökkentett, az emberek jobban megnézik, mit vesznek. Az árfigyelő egy puhább intézkedés a kemény fék, az árstopok helyett. A kötelező akciózás mértékét pedig a szabályozó felemelte 10-ről 15 százalékra. Az akciózás eszközével eddig is éltek a boltok, de most megjelölték, mely termékkategóriákban – a legkeresettebb termékeknél - kell ezeket az akciókat meghirdetni.

Az infláció és a reálbércsökkenés által kialakult piaci átrendeződés az élelmiszeripari termelésben mennyire fejti ki a hatását?

Az élelmiszeripar alapvetően most már kevesebbet, de még jó áron tud értékesíteni. Nyilvánvalóan, ha kevesebb a megrendelés az élelmiszeriparban, akkor kevesebbet vásárolnak a termelőktől, illetve tudnak készletezni is. Ennek az értékesítése majd nyomottabb áron történhet, ami hozzájárul az infláció további csökkenéséhez.

Eddig már sokszor vetették fel, hogy Magyarországon alacsony a verseny az élelmiszeriparban, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy kialakulhatott egy profitorientált infláció.

Európa egyik legalacsonyabb hatékonyságú élelmiszeripara a miénk, ha úgy nézzük, hogy egységnyi munkaerővel és idő alatt mennyi terméket állítanak elő. Nagy különbségek vannak az élelmiszeriparban: néhány nagy vállalat európai szinten is jegyzett, emellett egy leszakadó mezőnyt láthatunk.

Tőkeszegények, elhanyagolták a fejlesztést, kevés hozzáadott értéket állítanak elő, és tíz év múlva lehet, hogy már nem léteznek.

Ebben a körben a cégek egy része úgynevezett réspiacokra termel, ahol még jó lehetőségek vannak, így ha célzottan fejlesztenek, van esély a felzárkózásra. De összességében nézve az élelmiszereknél látható ilyen mértékű áremelésekhez igenis hozzájárult az alacsony élelmiszeripari hatékonyság.

Milyen tendenciákat lát az élelmiszeripari beruházásoknál?

Az utóbbi években kiemelkedően sok volt a beruházás az ágazatban, de ezeknek a hatékonyságban mérhető eredménye később jelentkezik. Ha ez a mostani inflációs hullám később ért volna minket, akkor nem lett volna ilyen mértékű a drágulás pont a beruházások hatása miatt.

Az ukrán-orosz gabonaexportra vonatkozó megállapodás lejárt, számíthatunk rá, hogy megint jócskán megdrágul a gabona?

Reméljük, hogy mégis lesz új megállapodás. Tavaly, a háború kitörése után meredeken emelkedtek a gabonaárak, mert azt árazták a piacok, hogy a konfliktus miatt hiány lesz gabonából, és keresleti piac lesz. Ennek a hatása mára kiárazódott a gabonaárakból.

A gabonafolyosó leállításának hírére megint elkezdtek emelkedni az árak, 5-7 százalékkal, de úgy tűnik, itt megállt a drágulás. Ennek oka, hogy a világ megtanult alkalmazkodni az orosz-ukrán kihíváshoz, alkalmazkodtak a piaci szereplők, megtanulták megszervezni az ellátást.

Várható, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is beáramlik az ukrán gabonaimport Magyarországra is?

Ukrán gabona szeptember 15-ig nem jöhet Magyarországra és a többi V4-országba, illetve Romániába és Bulgáriába, ez a megállapodás született az Európai Unióval. Véleményem szerint meghosszabbítják ezt a tilalmat. Az ukrán gabonatermelés mellett ugyanis eltörpülnek ezek a kelet-európai piacok, még a lengyel is, és nem elvárható, hogy alkalmazkodjanak ilyen nagy mennyiségű importhoz. Várhatóan dél felé irányul majd az ukrán gabonakivitel, és nem marad az unióban.