"Jelentős árrést tettek a kereskedők az élelmiszerekre, az árfigyelővel ezt lehet most letörni"

Július elseje óta működik az árfigyelő rendszer, amit a GVH működtet. Ön szerint milyen főbb tapasztalatai, eredményei vannak az elmúlt egy hónapnak? 

A Gazdasági Versenyhivatal tavasszal elindított tényfeltáró tevékenysége, majd az árfigyelő rendszere az infláció-fékezés hatékony eszközének bizonyult. A fogyasztói kosárban az élelmiszervásárlás a legnagyobb arányú a legtöbb társadalmi csoportnál, így az élelmiszerárak alakulása az inflációt igen nagy mértékben befolyásolja. Sajnos megtörtént, hogy a hatósági árszabályozás 2022 év eleji bevezetése után az élelmiszerek piacán sorozatosak voltak a kereskedői túlárazások. A kormány által bevezetett tavalyi év eleji élelmiszer hatósági árak messzemenőleg tükrözték a jó szándékot, a szociális érzékenységet, ám főleg a nagyobb élelmiszerüzletláncok megkerülték a kormány szándékát, sőt azzal éppen ellentétes hatást idéztek elő. A hatósági árazott termékekből a készletezésük sok esetben ugyanis nem érte el az igényeket, míg a hasonló, úgynevezett helyettesítő termékekre jelentős árrést raktak. Így történhetett meg, hogy például a tej- és tejtermék árak 80 százalékkal emelkedtek.

Az árfigyelő rendszer alkalmas a reális ár-érték arány visszaállítására, az indokolatlan túlárazások megszüntetésére, hiszen az árak összehasonlíthatósága által egyrészt a túlárazó kereskedő lelepleződik, ezzel veszít a jó hírnevéből, másrészt a fogyasztó is oda megy vásárolni, ahol ugyanazt a terméket kedvezőbb áron megkapja.

De a kereskedők a megemelkedő energiaárak hivatkoznak, amelyeket állításuk szerint be kellett építsenek az árakba… Mi a valós helyzet?

Az emelkedő költségeket gyorsan áthárították a fogyasztókra, sőt még ennél is nagyobb drágulást idéztek elő. Magyarországon megjelent a profit húzta infláció, mint az árszínvonal emelkedés egyik komponense, amelyben az élelmiszeráruházak az élen jártak. Viszont a jövőbeli inflációs pálya szempontjából kiemelt jelentőségű lesz, hogy a nyersanyagárak jelenlegi, csökkenő trendje is hasonlóan gyorsan megjelenjen a fogyasztói árakban.

Számos ágazatban kimutatható, hogy a vállalatok a költségek emelkedésén felül árazták a termékeiket és szolgáltatásaikat az elmúlt években.

Ezekben az ágazatokban a GVH ott tud segíteni, hogy átláthatóvá, összehasonlítható teszi az árakat, amivel a tisztességes alapokon nyugvó piaci verseny újraépítését előmozdítja.

Elemzések szerint az árfigyelőben megtalálgató 62 termékkategóriából 53-ban csökkentek az árak, ami alig pár hét alatt közel 2%-kal járulhatott hozzá az élelmiszer-infláció mérséklődéséhez. Ön szerint ez minek köszönhető?

Megfelelő visszatartó erővel bír a Versenyhivatal. A kereskedők elgondolkodnak azon, hogy megéri-e az árakat tovább srófolni. Az a kereskedő viszont, amely hosszabb távon tervez, és a piacon szeretne maradni, nem kockáztathatja meg, hogy a GVH ellenőrzések során lelepleződjön, hiszen ezzel vásárlókat veszíthet, sőt az üzleti tisztességén is csorba eshet. Lássuk be, volt egy időszak amikor szabad volt a pálya, ahol lényegében szabadon, ellenőrizetlenül emelhettek árakat, de most ennek vége. Kevesebb profittal is be kell érjék.

Az infláció letörése kiemelt prioritás jelenleg, a kormány számos intézkedést hozott ennek érdekében. Ön hogyan látja, mennyire eredményes ez a küzdelem?

A magyar kormány elkötelezett az infláció ellenes küzdelemben. Kézben tartja a lakossági rezsiköltségeket, törekszik a fegyelmezett államháztartási gazdálkodásra. Ám álláspontom szerint állami térfélen most a Gazdasági Versenyhivatal tehet legtöbbet az infláció lefékezésére.

Augusztus 1-jétől a kormány kivezeti az árstopokat és megemeli a kötelező akciózás mértékét. Ön szerint – az árfigyelő működésével együtt – ezeknek milyen hatása lesz/lehet a fogyasztói árakra és az infláció alakulására?

Az eddigi árstoppos termékek lesznek a kötelező akciózás újabb termékei. Az árstoppok elengedése, és helyébe lépő akciózás illetve az árfigyelő rendszer hatékony alkalmazása az inflációt nem növelni, hanem csökkenteni fogja, már csak abból kifolyólag is, hogy a hatósági árszabályozás csak néhány alapélelmiszerre vonatkozott, míg az újabb intézkedések szélesebb termékkört érintenek. A kedvező hatás eléréséhez természetesen szükség van a forint-euró árfolyam kedvező alakulására is, a forintot ne érjék újabb spekulációs támadások, mert ez a jelentős élelmiszerimportra drágító hatást gyakorolhat, sőt, feszültségeket hozhat a piacon.

Hónapok óta tart az infláció lassú csökkenése. Ön szerint a következő időszakban hogyan folytatódhat, illetve felgyorsulhat ez a trend?

Számításaim szerint július végére már bőven 20 százalék alá csökkent az infláció. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank intézkedései célt értek. A megfelelően kézben tartott élelmiszerpiaci viszonyok, a „levédett” lakossági rezsiköltségek, és a Nemzeti Bank kamatpolitikája az infláció elleni küzdelemben még további lehetőségeket is jelenthet. Szükség van a kormány, a GVH és a jegybank közötti folyamatos egyeztetésekre, a gyorsan változó világgazdasági helyzethez való alkalmazkodásra, és az esetleges negatívumok hazai piacon való semlegesítésére. Az infláció ellenes küzdelmünk még csak éppen, hogy elkezdődött, sok tennivaló van még. Az infláció gyors csökkenése nemzetgazdasági érdek, hiszen a jelenlegi még mindig magas infláció jelentősen csökkenti a jövedelmek vásárlóértékét, elértékteleníti a megtakarításokat és megnehezíti a beruházásokat, kifejezetten negatív hatással van a növekedési pályánkra. A gazdaságpolitikai ágak közötti együttműködésnek most óriási a szerepe. A fő ellenség az infláció, amelynek mielőbbi és tartós letörése nyithat utat ahhoz, hogy a kamatok mérséklődjenek és ezzel az alacsonyabb kamatkörnyezet támogassa az intenzív növekedési fordulatot, elősegítve ezzel az ország fenntartható felzárkózását.

A miniszterelnök által felvázolt inflációs szint elérésére lát esélyt?

10 százalékig a Versenyhivatal és a Magyar Nemzeti Bank hatékony fellépéseivel az év végéig simán levihető az infláció. De ahhoz, hogy további csökkenés történjen, bizonyos ágazati problémákat meg kell oldani, különösen a magyar mezőgazdaság helyzetét, amelynek termelése, Bulgáriát leszámítva, a legversenyképtelenebb az Európai Unióban. Nem eléggé koncentrált a termelési szerkezet, meglehetősen külterjes, s legfőképpen a mezőgazdasági termelőknél a modernizáció és a hatékony, költségtakarékos gazdálkodás kialakítása átfogó szinte, a gazdatársadalom egészére még mindig várat magára.

A legfőbb probléma persze, hogy a rendszerváltozás idején szétesett, majd jobbára a baloldali kormányok alatt szétprivatizált mezőgazdasági élelmiszerfeldolgozók és kereskedő cégek a termelőkkel nincsenek egy vertikumban.

Elszakad egymástól az alapanyatermelés és a feldolgozás-kereskedés, és amíg így marad, addig a kereskedők mindig monopol helyzetben lesznek a termelőkkel szemben. Nemzetgazdasági érdek, hogy az élelmiszertermelés mennyisége és minősége javuljon, és a termelőktől az alapanyag a feldolgozókon át, közvetlenül jusson az általuk működtetett élelmiszerkereskedelembe. Az így formálódó élelmiszergazdaság, és általa az élelmiszerbiztonság megteremtése lesz az élelmiszerinfláció tartós megfékezésének módja.