Kína szakértő: Magyarország jól egyensúlyoz a keleti nyitással

Ön a fenntarthatósággal foglalkozó BC4LS kutatóközpont vendég kutatójaként nemzetközi kapcsolatok és Kína témában végez kutatásokat Budapesten. Milyennek látja a magyar-kínai kétoldalú kapcsolatokat? 

Magyarország és Kína diplomáciai, gazdasági kapcsolata egészen 1949-ig nyúlik vissza és napjainkra történelmi csúcsokra jutott. A kétoldalú kereskedelem már Magyarország EU csatlakozása előtt is dinamikusan bővült. Ezt jól mutatja, hogy az uniós tagság megszerzését 6 évvel megelőzően, 1998-ban 409 millió amerikai dollár volt a magyar-kínai kereskedelmi forgalom összértéke, ami a csatlakozás évére, 2008-ra 7,477 milliárd dollárra nőtt. Ez több mint évi 17 százalékos bővülést jelent. Néhány évvel később Magyarország útjára indította az úgynevezett „keleti nyitás” politikáját ezzel kiemelkedett az uniós nemzetek sorából a Pekinggel való kapcsolatát tekintve. Napjainkban Kína Magyarország legnagyobb Európai Unión kívüli kereskedelmi partnere. A kétoldalú kereskedelem volumene 2019-ben már elérte a 10,21 milliárd dollárt. Ennek 80 százaléka magas hozzáadott értékű elektromechanikai és high-tech termékek kereskedelméből származik. Ugyanebben az évben a Magyarországon realizálódó kínai befektetések összértéke elérte a 3,69 milliárd dollárt. A beruházások és az árukereskedelem mellett a Magyarországra érkező kínai turizmus is felfutott a COVID előtti időszakban. Éves alapon 2018-ban 12,8 százalékkal, 2019 első felében pedig 6 százalékkal nőtt a kínai látogatók száma Magyarországon. Meglátásom szerint a jövőben a Kínában tanuló, tehetséges magyar fiatalok egyfajta katalizátorai lehetnek a Magyarországra irányuló kínai turizmusnak. Magam is számos tehetséges magyar diákkal találkoztam Kínában, akik új szintre emelhetik a turisztikai kapcsolatokat.

Mennyire tekinthető egyedinek a magyar álláspont?

Rendkívül fejlett és sokrétű tehát a két ország gazdasági kapcsolata, mindemellett biztosan kijelenthető, hogy napjainkban Magyarország példája már nem tekinthető elszigetelt esetnek az EU-ban, ha a Kínával való gazdasági együttműködésről van szó. Emmanuel Macron francia elnök az országában növekvő társadalmi feszültségek hatására nemrég Kínába látogatott, hogy szorosabbra fűzze az együttműködést Kínával. A német BASF pedig a kínai Guangdong tartományba helyezi át a gyártását. Mi több, nemrég Elon Musk, amerikai üzletember is Kínában járt, miután feladta korábbi, Németországgal kapcsolatos gazdasági terveit. A TESLA alapítója ráadásul erősen hangsúlyozta a Kínával való együttműködés és a közös üzletkötés fontosságát.

Magyarország azonban továbbra is az élen jár, hiszen 2016-ban elsőként tartott kétoldalú találkozót Kínával az Egy Övezet Egy Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative - BRI) tárgyában. Szintén előremutatónak és hasznosnak bizonyultak azok a lépések, amelyeknek köszönhetően az ország vonzóvá vált számos kulcsfontosságú kínai intézmény számára az elmúlt 7-8 évben. Így Magyarország a kínai pénzügyi szektor és több fontos iparág európai központjává válhatott. Ez pedig végső soron új munkahelyeket hozott létre Magyarországon, valamint megteremti az alapokat a magyar társadalom jövőbeli jólétéhez. Ezáltal ráadásul Magyarország is stabilizálja az uniós gazdaság alapjait. Utóbbira jó példa az Everlight, kínai nagyvállalat új akkumulátorgyára, amely amellett, hogy egy több milliárd dolláros beruházást jelent az ország számára, a BMW német autógyártót fogja ellátni a termékeivel. Így rendszerben vizsgálva Magyarország sajátos „Nyitása” több lehetséges perspektívát rejt a jövőre nézve és magyar szempontból nagyon is ésszerű.

Hogyan látja a magyar-kínai kulturális kapcsolatok alakulását? Az Economist Magyarországban és Kínában az Amerika-ellenességet közös pontként említette. 

Hozzáteszem, Magyarország és Kína kapcsolata azért is különleges, mert a bizalomra épül és egyfajta rendszerelv mentén, egyszerre több területen fejlődik, így nem korlátozódik pusztán a pénzügyi és a gazdasági szektorra. Ennek egyik oka, hogy kulturálisan képes kapcsolódni egymáshoz a két nemzet. Mind a magyar, mind pedig a kínai ősi, nehezen tanulható nyelvek, melyek szerkezete hasonló gondolkodásmódhoz vezet. A neveket például a családnév és az utónév sorrendjében írjuk, a dátumokat év, hónap, nap sorrendjében. Ez arra utal, hogy az eltérő keresztény és konfuciánus-daoista színezet ellenére mindkét civilizáció egy rendszerszemléletűbb gondolkodásmód mentén működik. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy a kínai folklór újjászületésére nagy hatással volt Bartók Béla munkássága. Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy a kulturális diplomácia terén is kiemelkedő Magyarország és Kína kapcsolata és Magyarországon kimondottan kedvező a kínai nyelvoktatás helyzete. Mindez pedig végső soron annak köszönhető, hogy mindkét ország döntéshozói felismerik a hagyományos kulturális alapok találkozásában rejlő innovációs potenciált a sikeres együttműködés és a hosszú távú perspektíva előfeltételeként a 21. század változó és egyre összetettebb globális környezetében.

Mindezek alapján az Economist május végén megjelent cikkében a "lábtartó" metafora félrevezető és bántó mind Magyarországgal, mind a kínai vállalatokkal szemben. Magyarország tehát nem Kína inasa, hiszen a kínai bankok és cégek Magyarországra csábítása egy tudatos stratégia, ami a magyar érdekeket szolgálja. Nem beszélve arról, hogy ez a fajta pragmatikus együttműködés elősegíti a béke fenntartását napjaink turbulens világában, ellentétben azzal, amkor mások szándékosan akadályozzák egymást, holott együtt kellene dolgoznunk haldokló bolygónk megmentésén.

Jelenleg a világban épp egy fontos gazdasági átrendeződés zajlik. Orbán Viktor miniszerelnök ebben a környezetben az emberi élet megóvását tartja a legfontosabbnak. Ennek legfontosabb módja, hogy mindenkivel együttműködve megelőzzük az esetleges konfliktusokat, még azelőtt, hogy azok megtörténhetnének. Ennek egyetlen módja egy olyan világrend kialakítása, amelyben a különböző szereplők, államok, civilizációs hálózatok és transznacionális erők ki tudják egymást egészíteni. Ebben az értelemben nem Magyarország a „kapaszkodó” Kína számára, viszont Magyarország Kínával való együttműködése „kapaszkodója” a globális béketeremtő erőfeszítések gondolatának, és az olyan infrastrukturális projektek, mint a Budapest-Belgrád vasút megalapozzák a regionális gazdasági stabilitást.

Mi a véleménye az eredetileg 17+1, Közép-Kelet-Európa és Kína közötti kezdeményezés jövőjéről?

A kelet-európai nemzetek tudatában kell legyenek annak a veszélynek, hogy függőségbe kerülhetnek a hadiiparral, sőt akár a háborúval kapcsolatban is, ez utóbbi esetben pedig mindenképpen gazdasági hanyatlás vár rájuk. Továbbra is nyitva áll a lehetőség, hogy világszerte minél több partnerrel belépjünk a békés, független, pragmatikus együttélés termékeny földjére. Épp ezért sokkal bölcsebb lenne, ha a kelet-európai országok nem csapnák be az ajtót a kínai cégek előtt. A most meghozott döntések ugyanis évtizedekre meghatározzák Kelet-Közép-Európa sorsát. Magyarország múltja különbözik Nyugat-Európáétól. A magyaroknak nincs gyarmati múltjuk, sőt egykor a magyar elit az Osztrák-Magyar Monarchiában is megpróbálta megakadályozni a gyarmatosítási kísérleteket. Emellett számos aktuális probléma, mint például a háború sújtotta országokból érkező menekültáradat nem Magyarország felelőssége. Ez jó kiindulópont az elfogulatlan gazdasági megközelítések kialakításához az együtt fejlődés pluralisztikusabb világszcenáriójában. Ezáltal Magyarországnak kivételes azon képessége, hogy a szélsőségek és feszültségek közepette fenntartsa az észszerűség pozícióját a nagy hatalmi blokkok között.

Míg Svájc a közelmúltban meglepő módon meggyengítette saját, csaknem 200 éves semleges státuszát, Magyarország a közvetítésben és a kapcsolatteremtésben nagy tehetségről tesz tanúbizonyságot. A kérdés, hogy vajon ennek köszönhetően Magyarország a globális pénzügy és kereskedelem új, megbízható központjává válik, amely összeköti Keletet és Nyugatot.

Mit gondol az Egy Övezet Egy Út Kezdeményezés Európára gyakorolt hatásáról?

Korábban már hangsúlyoztam Magyarország Egy Övezet Egy Út Kezdeményezéshez kapcsolódó vasúti projektjének regionális jelentőségét. Általánosságban, Európa, sőt a világ egészét tekintve is, az Új Selyemút, a Belt and Road Initiative a reálpolitika kontextusába érkezett. Elhagyta az általános ötletek és tervek vagy a barátságról szóló bejelentések álságos színpadát. A kezdeményezés apró, de konkrét lépésekkel halad előre. Előfordulnak ugyan kudarcok, a kulturális alkalmatlanság, az emberi gyengeség egyéb formái, vagy más érdekelt felek beavatkozása miatt. Ugyanakkor kínos, ahogy az európai agytrösztök „retorika műhelyekké” mutálódtak, például megpróbálva eladni „az európai polgároknak, miszerint az együttműködés hiányának világában élnek” (Európai Külkapcsolatok Tanácsa).

Könnyen belátható, hogy Kína egy megbízható munkapartnerre szeretett volna lelni az EU egészében. Ez a hozzáállás segített megmenteni az európai gazdaságot a 2008-as összeomlástól. Fontos megérteni, hogy a kínai adminisztrátorok nagyon rugalmas stratégák, akik a konfuciánus-daoista közigazgatás folyamatos hagyományában élnek. A Krisztus előtti első évezred óta hozzászoktak a hosszú távú dimenziókban való gondolkodáshoz, és kialakították a perspektíváik és portfóliójuk folyamatos diverzifikálásának és újragondolásának a kultúráját. A céljuk, hogy a dolgok a maguk útján folyhassanak és egyensúlyban álljanak.

Ebben a struktúrában Kína folyamatosan hatással van Ázsiára, beleértve az Irán és Szaúd-Arábia közötti béketeremtést is. Eközben az AUKUS államok Kína gazdaságilag önkimerítő katonai bekerítésén tevékenykednek, miközben újabb és újabb kísérletek történnek a NATO Kelet-Ázsiára való kiterjesztésére.

Érdekes lesz látni, hogy az Egy Övezet Egy Út Kezdeményezéshez csatlakozott több mint 145 ország képes lesz-e továbbfejleszteni ezt a rendkívül összetett jövőképet.

Magyarország a "keleti nyitás politikájával" és ezzel egyidejű EU- illetve NATO-tagságával képes abban a helyzetben maradni, hogy segítsen kiegyenlíteni a globális hatalmi tömbök között felgyülemlett hatalmas feszültségeket. Sok kisebb országnak fel kellene emelnie a szavát, és vállalnia kellene ezt a felelősséget.

Magyarország már eddig is bizonyította, hogy képes elérni a külpolitika legmagasabb szintjét az „egység a különbségen keresztül” filozófia mentén. Hiszen ne feledjük, az elválasztó vonal egy egyenes: osztatlan és végtelen. A keresztény reneszánsz filozófus és korának legkiválóbb diplomatája, Nicolas de Cusa ezt a nemzetközi és vallásközi kapcsolatokban való gondolkodást és cselekvést a "paradicsom falán való járásnak" minősítette. Az emberiség érdekében kívánatos lenne, ha Magyarország kibontakozhatná a klasszikus európai politikai bölcsességnek ezt a magasabb szintjét. A nukleáris fegyverek világban mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne feszítsük túl azt a bizonyos húrt – különben mindent elveszíthetünk. Egy globális atomháborúban ugyanis nincsenek túlélők.

Mit gondol a jegybankok közt zajló versenyről a digitális valuták bevezetése kapcsán? Valóban a kínai központi bank lehet az első, aki sikeresen bevezeti a saját jegybank digitális valutáját az e-jüan-t?

Valójában az e-jüan (CBDC) éles tesztelése már most is zajlik. Az egyik kínai nagyvárosban, az 1,6 millió fős Changshu-ban a közszférában dolgozók május óta digitális formában kapják fizetésüket. Az elektronikus valuták kapcsán fontos megjegyezni, hogy a kínai társadalom immár hosszú évek óta többnyire készpénz-mentesnek tekinthető és huzamosabb ideje a legtöbben a Wechat és az Alipay alkalmazásokat használják a pénzügyi tranzakcióihoz. Valaha kínaiak találták fel a papírpénzt, de manapság egyre ritkábban látni, hogy valaki azzal fizetne, ehelyett a kasszáknál szinte mindenki a mobiltelefonját használja. Ez annyira elterjedté vált, hogy még a gyerekek is elektronikusan kapják az ebédpénzt, és az okosóráikkal fizetnek. Az emberek számára tehát nem jelentenek újdonságot az elektronikus tranzakciók. A CBDC bevezetése így nem okozna olyan drasztikus változást a lakosság életében, mint sok nyugati országban. Kínában, szinte szó szerint bárhol lehet mobiltelefonos applikáció segítségével fizetni, legyen szó egy zöldségárusról egy vidéki piacon, egy ital-, vagy jegykiadóautomatáról, vagy éppen egy felsőkategóriás étteremről. A kínaiak nagyon nyitottak technológiai újítások iránt és gyorsan használni is kezdik azokat. Mindemellett én arra számítok, hogy a kínai kormány a jövőben sem fogja teljesen elhagyni a készpénzt.

Az ön egyik speciális kutatási területe Eurázsia: Mit gondol az eurázsiai kapcsolatok jövőbeli alakulásáról?

Röviden megfogalmazva, Eurázsia az a metarégió, ahol az emberiség legrégebbi és legváltozatosabb civilizációi közül a legtöbb található. Ha az eurázsiai népek a társadalom minden szintjén rendszerszemléletű és többszintű megközelítéseket lesznek képesek kidolgozni az együttműködésük, az együttfejlődésük és a kölcsönös kulturális megértésük előmozdítása érdekében, akkor az emberiség képes lesz elhárítani a napjainkban fenyegető ökológiai katasztrófát és biztosítva lesz a hosszútávú túlélése. 

Az emberiségnek a lehető leggyorsabban és alaposan át kell térnie a profitalapú gazdaságról az általam „kulturális gazdaságnak” nevezett gazdasági berendezkedésre. A „kulturális” a saját érdekek ápolását jelenti az egész emberiség és a természet érdekében. A kulturális gazdaság alapja a mesterséges intelligencia korában csak az arany középút lehet. Ha ebbe az irányba indulunk el az eurázsiai kapcsolatok kontextusában, akkor az emberiségnek még van esélye. De ezt az ellensúlyt az emberiség pszichopata, freudi terminológiával élve „halálhajtásával” szemben nagyon gyorsan meg kell teremtenünk.