Lecsengett a pánik Kínában, de óriási lehet a gazdasági áldozat

Interjú2020. márc 14.Sz.A.

Bár felvetődtek olyan gondolatok, hogy csökkenteni kellene a világ kínai gazdaságtól való függését, de ennek sok realitása egyelőre nincs. A koronavírus okozta társadalmi, gazdasági és politikai hatásairól beszélgettünk Eszterhai Viktorral, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet szenior kutatójával.

Milyen gazdasági hatásai lehetnek a koronavírus-járványnak?

A járvány gazdasági hatásairól biztosat állítani jelenleg felelőtlenség. A világgazdaságra gyakorolt lehetséges hatások számbavétele esetén meg kell különböztetnünk azt a helyzetet, ha a koronavírus terjedése továbbra is elsősorban Kínán belül jelentős, illetve azt a forgatókönyvet, ha világjárvány lesz belőle. Kínában a holdújévkor szokásos munkaszüneti időszakot két héttel meghosszabbították, aminek olyan gazdasági hatása van, mintha nálunk a karácsonyi szünet lenne két héttel hosszabb: azaz a gazdaság legnagyobb része leállt. Bár a vírus további terjedésének megelőzését célzó szigorú kínai intézkedések hatékonyak voltak, a gazdasági következményei rendkívül súlyosak. A vállalatok egy jelentős része ugyanis csak lassan, lépésről-lépésre indította újra a termelést. Az utcák pedig továbbra is üresek, a fogyasztás elmarad a szokásostól.

A legtöbb elemző abban reménykedik, hogy a termelés és a fogyasztás Kínában csak rövid távon esik vissza, amelyet az év hátralévő részében képes lesz ellensúlyozni a gazdaság.

Ha valóban így lesz, akkor V-alakú válságra számíthatunk, azaz először gyorsan zuhan a gazdaság, majd a visszaesést a következő negyedévekben egy gyors növekedési szakasz követi, míg végül várhatóan visszasimul a gazdasági növekedés a megszokott trendbe. Világjárvány esetén, azonban L-alakú növekedéssel számolhatunk, azaz elhúzódó lesz a válság, amely komolyabb problémát okoz Kína és az egész világgazdaság számára.

Azért hallani más forgatókönyvekről is. Ezek egyike szerint a multinacionális vállalatok újabb ellátási láncot igyekeznek kiépíteni a kieső kínai termelés helyett.

A Kínán kívüli gazdasági hatásokkal kapcsolatban az elmúlt hetekben valóban az ellátási láncok kérdése került a középpontba.

Kína egyfelől a feldolgozóipari termékek legfontosabb központja, ezért egy elhúzódó válság esetén számolhatunk azzal, hogy szakadások mutatkoznak az ellátási láncokban. Ezek semmiképpen nem orvosolhatók rövid időn belül, ugyanis Kína megkerülhetetlen súlyú szereplő a világgazdaságban, így nagyon hosszú időre lenne szükség az alternatív ellátási láncok átszervezéséhez. A mostani problémák, illetve az amerikai-kínai kereskedelmi háború kapcsán amúgy felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ideje lenne megszabadulni a világgazdaságnak az erőteljes kínai függéstől. Erre azonban egyelőre csak politikai igény látszik, a kapitalista világgazdasági rendszeren belül a vállalatok haszonelvűek, azaz ott termelnek, ahol a legolcsóbb. Ezért én egyelőre nem látok olyan törekvéseket, hogy el akarnák vinni a termelést Kínából, nem is beszélve arról, hogy a kínai fogyasztóipiac is egyre fontosabb, amely a jövőbeni csak erősödni fog.

A vírusválság kitörésével az amerikai-kínai kereskedelmi háború is csillapodni látszik, Peking maga mondott le bizonyos vámok bevezetéséről.

Bár valószínűleg nem beszélhetünk a kínai-amerikai kereskedelmi háború végéről, a két fél közötti januári megállapodással egy nyugodtabb szakaszba lépett a nagyhatalmi vetélkedés. Mindkét félnek hasznos most egy kis pihenő.

Az amerikai választási kampány arra készteti Donald Trump amerikai elnököt, hogy békülékenyebb stratégiát kövessen, a gazdasági feszültségek növelése ugyanis árthat az amerikai gazdaságnak.

Kínai oldalról pedig az időnyerés a cél, hogy a modernizációt és belső reformokat folytatva az ország ellenállóbb legyen az amerikai nyomással szemben. Persze van a történteknek belpolitikai vonzata is. Hszi Csin-ping elnök pozíciója ugyan nagyon erős, de azért vannak más erőközpontok is Kínában. Ezért az elnöknek érdeke ennek a konfliktusnak legalább az időleges lecsendesítése. Ennek jegyében Kína elkezdte a vámtarifák lebontását, illetve elkötelezte magát, hogy nagy mennyiségű amerikai terméket fog vásárolni. Amennyiben elhúzódik a koronavírus miatti válság, úgy vélem Peking a legjobb szándéka ellenére sem lesz képes ezeket a vállalásokat teljesíteni. 

Talán a hangnem is békésebb, mint a kereskedelmi háború korábbi időszakában.

Kína már korábban hangot váltott. Ennek egyrészt belpolitikai okai voltak, másrészt az elmúlt időszakban kiderült, hogy a technológiai-fejlesztési versenyben azért még jócskán az Egyesült Államok mögött jár, tehát időt kell nyernie. Nagy kérdés természetesen, hogy a koronavírus miként hat Amerikára. Ha ott is eszkalálódik a helyzet, akkor az Egyesült Államok sem kerülheti el annak káros gazdasági következményeit. Erről egyelőre semmi konkrétumot nem tudunk, abban azonban reménykedhetünk, hogy minden kormány erőfeszítéseket tesz, hogy csökkentse a negatív hatásokat. 

Hogyan néz ki a hétköznapokban egy ilyen karantén?

A karantén szigorú, de ilyen léptékben nem lehet mindenre kiterjedő.

Az biztos, hogy a kínai hatóságok képesek, és mindent meg is tesznek, hogy biztosítsák a karanténban ragadt, ma már több tízmillió millió ember ellátását.

Bár sokan bírálták Kínát a karantén miatt, máshol sem tudtak sokkal hatékonyabban védekezni. Olaszországban is azonnal elrendelték a zárlatot, csakúgy, mint Tenerifén, vagy a Japánban ragadt luxushajón. A kínai hatóságok telefonon, televízión, rádión, illetve hangosbemondón keresztül kommunikáltak az érintettekkel. Ez utóbbi különösen a vidéki területeken számít hagyományos kommunikációs eszköznek. A vírus elsősorban a nagyvárosokban tud gyorsan terjedni, így az élelmiszertermelést nem nagyon zavarta, ugyanakkor meg kellett szervezni az élelem eljuttatását a nagyvárosok boltjaiba. 

Miként vizsgázott a koronavírus járvány idején a néhány kínai városban már kiépített megfigyelő rendszer?

Ezt nem lehet kívülről megítélni. Elméletileg segíthette a karantén betartatásában a hatóságokat, de biztosat nem lehet tudni.

Miután a járvány elhúzódik, az Egészségügyi Világszervezet azt javasolta, hogy épüljenek újabb kórházak a betegek ellátására. Megoldható ez?

A kínai kommunista párt nagy tömegeket tud megmozgatni viszonylag gyorsan, komoly erőforrásokkal is rendelkezik, ezért úgy gondolom, a kórházépítés nem jelenthet gondot számukra. A nagy kérdés az, hogy a világ többi részén meg tudják-e oldani ugyanezt, ha arra szükség lesz.

Fontos tanulsága a kínai esetnek, hogy a fertőzés elterjedésének a megakadályozása szempontjából lényeges, hogy ne a beteg keresse fel az egészségügyi intézményeket, hanem a betegeket keressék fel az orvosok.

Természetesen erre már csak akkor van lehetőség, ha a veszélyt azonosítottuk, így elsősorban a további terjedés szempontjából van jelentősége. 

Mekkora a pánik Kínában?

Ha volt is, mára lecsengett. Persze a betegséget először felfedező orvos esete, aki maga is a járvány áldozata lett, nagy felháborodást váltott ki az országban. Sokszor a koronavírus és annak kezelési módja komoly társadalmi problémákat is felszínre hoz. Például nagy nyilvánosságot kapott annak a nagyszülőnek az esete, aki unokájára vigyázott, de meghalt, a szülők pedig egy távoli városban dolgoztak. Kínában egyáltalán nem ritka ez a – távolról sem ideális – családon belüli munkamegosztás. Sokak számára jelent ugyanis gondot, hogy vidéki lévén csak a lakhelyükön regisztrálják őket, s amikor egy városba mennek dolgozni, ott nincs lehetőségük új regisztrációt kérni, így az állami ellátáshoz sem jutnak hozzá. Ezért döntenek úgy, hogy a gyerekeket hátrahagyva a nagyszülőkre bízzák, mert a gyerekek csak így jogosultak a társadalmi szolgáltatásokra.

Milyen hatással lehet Hszi Csin-ping elnökre, illetve Kína renoméjára a koronavírus-válság?

Nyugaton úgy állítják be az elnököt, mint egy modern Mao Ce-tungot, aki gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik. Valójában ez távolról sincs így. A válság kezdetén Hszi nem nagyon jelent meg, a Kínai kommunista Párt Li Ko-csiang miniszterelnököt helyezte előtérbe. Amennyiben Li sikeres, az azt bizonyítja, hogy Hszi jól döntött. Ha viszont kudarcot vall, akkor miniszterelnöknek kell vállalni a felelősséget. Ez egyébként hagyományos megoldás a kínai politikában. Hszi a járvány kezdete óta mindössze két-három alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt, s mindig a helyzet súlyosságát hangsúlyozta.

Hszi és a Kommunista Párt szempontjából, ha Kínában jobban tudják kezelni a helyzetet, mint másutt – s egyelőre ebbe az irányba mutatnak a jelek – akkor megerősödhet az elnök.

Bár sok kritika érte a kormányt azzal kapcsolatban, hogy nem ad megbízható információt a helyzetről és lassan reagál. Azt nem szabad elfelejteni, hogy egy kontinens méretű országról van szó, ahol idő, amíg eljut az információ a felső vezetéshez, ha egyáltalán eljut. Ennek tükrében inkább úgy tűnik, hogy viszonylag gyorsan reagáltak a járványra. Persze a gazdaság mindenképpen komoly veszteségeket szenved. Ha ez a hatás hosszan tartó lesz, annak biztos kárát látja a pártvezetés. Az ország külföldi megítélését viszont rontja a járvány, már csak azért is, mert a kereskedelmi háború és a nagyhatalmi vetélkedés miatt amúgy is a figyelem középpontjában áll Kína. Ha máshol történt volna mindez, korántsem irányulna ekkora figyelem az országra. Persze végleges véleményt megint csak akkor tudunk megfogalmazni, ha már látjuk, miként kezeli azt a többi érintett állam.

Kínában valóban elterjedtek az összeesküvés-elméletek?

Kétségtelen, sokan gondolják azt, hogy az Egyesült Államokkal kialakult hatalmi versengésnek valami módon kapcsolata van a koronavírussal. Ezek a hangok viszont elfelejtik, hogy egy világjárvány esetén az Egyesült Államok sem tudja kivonni a hatások alól magát. A világ sokkal összekapcsoltabb annál, hogy egy járvány következményei csak helyben fejtsék ki a hatásukat. Talán inkább abban lehet egyes kínai hangoknak igazat adni, hogy az Egyesült Államok vezetőinek nagyobb segítséget is nyújthatnának a járvány megfékezéséhez.