Lehet-e egy kistigrisből sárkány?
InterjúAz ázsiai térség elképesztő átalakulást hoz majd a világban. Kína felfoghatatlanul nagy és elképesztően fejlődik. Az „America First” feliratú baseball sapkák, amelyek Trump 2016-os kampányának emblematikus elemei voltak, jórészt „Made in China” eredet-megjelölést hordoztak, ez jól jelképezi azt, mi a jövő – mondta Novák Tamás a Budapesti Gazdasági Egyetem és a Magyar Nemzeti Bank által közösen létrehozott Keleti Üzleti Akadémiai Központ igazgatója a Növekedés.hu-nak.
Még midig misztikus térségnek számít Ázsia. Történik -e változás azért, hogy jobban megismerjük az ottani életet, gazdaságpolitikát, kultúrát?
A kelet és délkelet-ázsiai térség, valamint India, amely a Keletei Üzleti Akadémiai Központ érdeklődésének középpontjában áll, továbbra is jórészt ismeretlen és nehezen áttekinthető terület Magyarországon sokak számára. Kína és Japán némiképp kivételt képez ez alól, de összességében e két országgal is viszonylag kevés szakember foglalkozik, s a Kína iránti érdeklődés elmúlt években tapasztalt fellendülése ellenére is egyelőre csak nyomokban látszik az a szakértői, üzletemberi generáció, amely valóban érti is az ott zajló folyamatokat. A kulturális különbségek megértésének javulása pedig alig érhető tetten, a japán, kínai, indonéz, kínai, koreai kommunikációs jelek, kifejezések vagy egyéb viselkedési minták dekódolása nehéz és komoly erőfeszítést igényel. A térség fontosságát jól jellemzi, hogy a világ négy legnépesebb országa közöl három is itt található: Kína, India és Indonézia.
Miként alakulnak át az erőviszonyok?
Gazdasági téren az elmúlt évtizedek óriási átrendeződést hoztak, és Japán mellett a korábbi évtizedek sikeres kistigrisei, sárkányai – Szingapúr, Korea, Hong-Kong, Tajvan – mára a világ kiemelkedő gazdagságú területi egységei lettek, igen magas egy főre eső jövedelemmel. Ezen országokat, illetve földrajzi területeket pénzügyi és kereskedelmi központi szerepük, vagy pedig technológiai képességeik emelik a világ vezető gazdaságai közé, aminek alapja az oktatási rendszereik fejlettsége és hatékonysága is. Ezzel párhuzamosan ezen gazdaságok már a posztindusztriális társadalmak jellegzetességeit hordozzák, és viszonylag nehezen tudnak modellváltást megvalósítani a gyorsan zárkózó Kína által támasztott versenyben, komoly demográfiai kihívásokkal szembesülnek és a társadalom szerkezete, a fiatalok szakmai, pénzügyi perspektívái okoznak nehezen megoldható feladatot.
Ezek szerint a térség gazdasági epicentruma folyamatos mozgásban van?
Kína és India méretüknél fogva más dimenziót képviselnek, gazdasági fejlettségük pedig nagyon eltérő szinten áll egymáshoz képest. Kína növekedése elképesztően gyors volt az elmúlt évtizedekben, és dinamikusan közelít a fejlettebb országok csoportjához, miközben a regionális egyenlőtlenségek nagyok. Ma már az igen magas – akár a korábban említett térségbeli országokhoz hasonló – fejlettség messze túlterjedt egy szűk tengerparti sávon, és sok százmillió ember tartozik ebbe a körbe.
Kína, úgy tűnik, gyorsabban futja be a kistigrisek által bejárt utat, vagyis gyorsan gazdagodik, de hamarabb is jelennek meg a fejlődéshez kapcsolódó problémák.
Válhat-e valaha Kína az elsőszámú nagyhatalommá? Lehet-e India a konkurencia?
Kiszámíthatatlan, hogy az eltérő politikai hagyományok mentén működő Kína és India milyen sikerrel járja be a fejlődési utat, s persze az is jelentős erőpróbát jelenthet, hogy kettejük gyors fegyverkezése mekkora kockázatokat jelenthet majd évtizedek múlva. India az elmúlt néhány évben a gazdasági növekedésben ugyan kiemelkedően teljesített, de infrastrukturálisan, az iparosítást tekintve, vagy a környezeti problémák kezelésében egyelőre nagyon távol áll Kínától. A helyzetet komplikálja az informálisan továbbra is létező kasztrendszer merevsége, ami az egyenlőtlenségeket konzerválja, a társadalmi mobilitást fékezi, s kérdés, hogy ez miképpen illeszkedik a nagy átalakulásokkal járó dinamikus gazdasági növekedés hatásaihoz. Kína méretei a következő időszakban is biztosítják, hogy a belső kereslet jelentős gazdasági dinamikájú maradjon, s ezen a területen a kínai gazdaságpolitikának még rengeteg tartaléka van, különösen, ha megtalálják az eszközt, amivel a több százmilliónyi szegény, vidéki lakos jövedelme növekedhet. Mindemellett export-versenyképessége a technológiai előrelépés és az alacsonyabb munkabérű országokba történő termelés-kihelyezés következtében szintén stabil kereteket teremt középtávon.
A harmadik, talán kevéssé hangsúlyozott jelenség Kína esetében a brain drain, ami a külföldi munkavállalók felsőoktatásba, kutatásba való bevonását jelenti. Ez a folyamat az ország méretei és a szinte korlátlan erőforrások miatt komoly átrendeződést eredményezhet a globális oktatói/kutatói munkaerő piacon.Méreteinél fogva muszáj még Indiáról beszélnünk: képezhet-e egyensúlyt ez az ország Kínával és az Egyesült Államokkal szemben? India az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság a térségben, és az amerikai kormányzati adminisztráció az év elején az országot a jövő gazdasági és katonai nagyhatalmaként említette meg. Ez azonban inkább egyelőre az USA kormányzat reménye, mivel India így ellensúlyt képezhetne Kínával szemben a feltartóztatás jegyében. Jelzésértékű, hogy 2017 végén új életet leheltek a csendes-óceáni térségben jelentős haditengerészettel rendelkező országok (USA, India, Japán és Ausztrália) katonai kooperációjába, az ún. QUAD-ba, nyilvánvalóan a cél Kína ellensúlyozása lehet. Az Indiát jellemző gyors gazdasági növekedés ugyanis csak a szükséges, de nem elégséges feltétel ehhez. A demokratikus tradíció óriási értéke az országnak, de ezen túlmenően a kasztrendszer, a szegénység regionális koncentrációja, illetve a túlnépesedés továbbra is nehezen kezelhető lehet és ellentmondásba kerülhet a nagyhatalmi törekvésekkel. Még milyen gazdasági területen jöhet robbanásszerű változás? Úgy látom, mindezen fejlődési trendek közben a térség második, harmadik hullámos országai (Indonézia, Malajzia, Vietnam stb.) próbálják az előbb említett fejlődési mintákat követni gyors iparosodás és a szolgáltatási szektor bővülése révén, nem is teljesen esélytelenül. Bár a gazdaságok itt a helyi doing business modellt követik, amelyek sokszor megnehezíthetik a gyors és hatékony gazdaságpolitikai átalakításokat, de a digitális technológiák terén látványos az előrehaladás, az ”unikornis cégek” száma gyorsan bővül, s ezen a területen további robbanásszerű áttörésre számítunk. Mindeközben a bizonytalanság sem elhanyagolható. Indonézia esetében például az országot sok adottsága predesztinálja a sikerre, ugyanakkor a társadalom hihetetlen sokszínűsége jelentős kockázatot rejt a belső kohézióra, illetve a makrogazdasági egyensúlytalanság is okozhat problémákat a nemzetközi gazdasági helyzet destabilizálódása esetén. Mivel hatalmas térségről beszélünk, ahol az országok között jelentős különbségek vannak, ezért általános megállapításokat tenni nem lehet, eltérő tényezők jelentik a gazdasági fejlődés vagy modernizáció alapját. Egyes országokban a kialakult, illetve a megteremtett adottságok (technológiai, pénzügyi), máshol a digitalizációhoz való gyors alkalmazkodás és a növekvő népesség jelent versenyelőnyt, miközben Kína közelsége a gazdasági növekedést viszonylag kiegyensúlyozott szinten tarthatja. A Kínánál alacsonyabb munkabérű térségbeli országok számára jó lehetőséget jelent, hogy a kínai cégek a gyorsan dráguló termelést költségoldali versenyképességük megőrzése érdekében tömegesen telepítik át. Hová? Például Vietnamba. Az említett átrendeződések kiélezhetik-e a folyamatosan a fejünk felett lebegő kereskedelmi háborút? Sokan figyelmeztetnek, hogy az amerikai külgazdaság-politika változása növeli a nemzetközi kereskedelmi háború kockázatát Kínával, aminek beláthatatlan következményei lehetnek világszinten is.
Átfogó kereskedelmi háború azonban a jelenleg ismert feltételek mellett nehezen képzelhető el.
Vannak és lehetnek még termékek, amelyek esetében további vámok bevezetésére is sor kerülhet, de ezek inkább jelképes nagyságrendű tételeket érintenek. Azért nem valószínű túlzottan nagy, valós „háború” a fegyvercsörgetésen túl, mert az Egyesült Államok és Kína gazdasága növekvő módon kapcsolódik egymáshoz több szálon is.
Melyek ezek a szálak?
Az USA államadósság külföldi kézben lévő állományának kb. 20 százaléka kínai tulajdonban van.
Közel 1200 milliárd dollárról beszélünk, miközben amerikai vállalatok közvetlen vagy közvetett tulajdoni hálókon keresztül komoly jelenléttel rendelkeznek Kínában, ami mérsékli, vagy lassítja a túlzottan erőteljes egymás elleni lépések bevezetését. Az „America First” feliratú baseball sapkák, amelyek Donald Trump 2016-os kampányának emblematikus elemei voltak, jórészt „Made in China” eredet-megjelölést hordoztak, s 2017-ben 30 milliárd USD közvetlen befektetést hajtottak végre amerikai cégek Kínában.
Beszélni kell Japánról is. Itt mi várható?
A világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb országa nem csak gazdasági kockázatokkal szembesül, hiszen e gazdasági gondok jelentős része hosszú távú társadalmi folyamatokkal függ össze. Gyorsan elöregedő társadalom, sok esetben a fiatalok számára hiányzó perspektívák, az erősödő elszigetelődés jelenti a legnagyobb kihívást, amelyre az ország vezetése keresi a megoldást, de ez egyelőre nem igazán látszik sikeresnek.
És Korea?
Ez az ország sok szempontból hasonló helyzetben van, és ugyanolyan kihívásokkal küzd. Az ország egyik sajátossága, hogy továbbra is GDP arányosan a legjelentősebb, hazai forrásból származó K+F ráfordításokkal rendelkezik a világon, nem utolsó sorban óriásvállalatainak köszönhetően – a Samsung például egymaga a teljes magyar GDP egytizedét költi kutatásra, fejlesztésre. Ez lehet az eszköz, hogy az ország megőrizze eddigi pozícióját, de az elmúlt években az is látszott, hogy az óriásvállalatokra építő koreai gazdaság sem sérthetetlen.
A rangsorból Indonézia sem maradhat ki. Itt mi a helyzet?
Valóban, erről a „láthatatlan országról” is célszerű néhány szót említeni. A világ negyedik legnépesebb országának jövője a következő évtizedben dőlhet el hosszabb időre, s jelentősen befolyásolhatja világgazdasági szerepét, illetve térségbeli súlyát. A gyorsan bővülő lakosságú, digitalizálódó és iparosodó ország közel 270 milliós lakosságával egymagában akkora, mint Vietnam, Fülöp-szigetek és Thaiföld együttvéve, amelyek közül az első kettő 20-25 millió fővel népesebb, mint Németország.
Az látható, kiaknázatlan lehetőségek vannak ezekben az országokban. De hogyan lehet ebben előre lépni?
A már említetteken kívül a térség többi országa is izgalmas múlttal és jövővel írható körül, amelyek tanulmányozása Magyarországon – a nagy földrajzi távolság ellenére is érdekes lehet üzleti szempontból. A nagy profit, a magas jövedelem jelenleg ehhez a térséghez kötődik – „csak” jobban meg kell ismerni és érteni azokat a sajátosságokat, amelyek a kultúrában, a hagyományokban és az egyes országok nyelveiben gyökereznek. Ebben próbál katalizátor szerepet betölteni a Keleti Üzleti Akadémia Központ.
B.G.A.