"Lehetetlen megakadályozni, hogy az árakba beépítsék a különadót"

Amikor 2010-ben válsághelyzetet örökölt meg a kormány, a Nemzetgazdasági Minisztériumban külgazdasági államtitkárként szorosan tudta követni, hogy milyen nemzetközi visszhangja volt az akkori különadók bevezetésének. Hogy emlékszik vissza erre a periódusra?

A kormányzati ciklus kezdetén, a kormányfő és a gazdasági miniszter elmentek José Manuel Barroso-hoz, az Európai Bizottság akkori elnökéhez, hogy a válsághelyzetre való tekintettel megkérjék, hogy maradhasson 7 százalékos a költségvetési hiány és inkább a gazdasági növekedéssel lábalnánk ki 3-4 év alatt. Ezt Barroso nem fogadta el, így utána különböző racionalizálási akcióprogramokat hoztunk létre a kilábalás érdekében

Hatalmas kihívás volt, hogy közvetlenül a válság után egy kormányváltást követően hogyan stabilizáljuk az államháztartást. Ekkor döntött a kormány a különadók bevezetése mellett. Emiatt a következő 3-4 évben perek sorozata zajlott, aszerint, hogy melyik ágazati különadót fogadták el és melyiket nem.

Érdemes megjegyezni, hogy már ekkor sem volt ismeretlen a különadó intézménye itthon. Hiszen már a Gyurcsány Ferenc vezette kormány is vezetett be ágazati különadókat például az Audira 2008-ban és azt megelőzően is volt hasonlóra példa. Mi több, hosszabb idősíkon nézve a nyugati országokban sem példa nélküli a különadók kivetése. Az első és a második világháborút követően az Egyesült Államokban és Angliában is alkalmaztak szektorális adókat, illetve extra adókat. Ezt elsősorban az akkor extraprofitot termelő hadiiparra, valamint válság idején az olajiparra vetették ki, olyan esetekben, amikor az adott ágazatban az árrobbanás és a kibocsátás felfutása jóval nagyobb mértékű volt, mint az normálisan  indokolt lett volna.

Az tehát, hogy ilyen eszközhöz nyúlnak most, nem egyedi, sem Magyarországon, sem a történelemben.

A 2010-es különadókkal kapcsolatban voltak perek?

2010 után egyébként jelentősebb mértékű különadókat vetettünk ki, mint most, mert akkor szűkebb volt a mozgásterünk és nem szerettünk volna olyan megszorításokat bevezetni, amelyek közvetlenül érintik az embereket. A különadók esetében ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a cégek a rájuk így kirótt terhet végül az infláción keresztül a lakosságra is át tudják vezetni. Ez persze ma is vita tárgyát képezi, elég csak most a Ryanair esetére gondolni.

Voltak persze akkor a különadók között olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban egy pár év múlva pert vesztett a magyar állam, de a legtöbb különadó átment és be tudtuk vezetni, majd pedig ki is vezettük őket pár év múlva, hiszen a különadó, rendszerint csak egy ideiglenesen használható eszköz.

Milyen volt a fogadtatása akkor a különadóknak?

A pénzügyi válság után sokan, köztük az Egyesült Államok nem vezetett be különadókat, helyette inkább az eladósodás irányába mozdultak el. Mi azonban nem tehettünk így, mert akkor még nem akartunk szembe menni Brüsszellel, emiatt más megoldást kellett keresnünk, ez lett a különadó.

Meglepődve fogadták, de más volt a helyzet mint most, mert jelenleg egyes ágazatokra, főképp az olajiparra más országok is vetnek ki különadókat.

Mennyire lehet azt nyomon követni, korlátozni, hogy a lakosságra ráterheljék ezt a szektorális adót, valamilyen más indokra, például az emelkedő energiaárakra hivatkozva végrehajtott áremelés által?

Erre röviden azt lehet mondani, hogy semennyire, viszont a piac segíthet az ilyen esetekben. A külső költségelem beépítésének a tiltását a jelenlegi versenyjogi helyzetben szerintem  nincs az a bíróság, amelyik elfogadná. Még akkor sem, ha nevesíti az adott vállalat, hogy milyen költséget épített be az árszabásába, főleg, hogy az érintett szereplők nincsennek monopol helyzetben. Ez így van a Ryanair esetében is, hiszen még a kartellezést sem biztos hogy ki lehetne mutatni. Van egy másik nagy piaci szereplő Ferihegyen, a WizzAir, mely kénytelen árban az ír cég után menni. Más persze a helyzet akkor, ha a bíróság azt érzékeli, hogy minden érintett szereplő hirtelen ugyanannyival emelte az árait. Általánosságban viszont ezzel a helyzettel nem lehet mit kezdeni. Árkorlátokat lehetne esetleg bevezetni, de annak- mint látjuk- megvannak a határai.Annak idején, mikor a bankadót bevezettük, szépen lassan, még ha ezt nem is vettük közvetlenül észre, de a banki szolgáltatások díjaiba ugyanúgy beépítették ezt a pluszköltséget. Annyival lehetett enyhíteni a helyzetet, hogy köteleztük a bankokat a havi két alkalommal történő ingyenes készpénzfelvétel lehetővé tételére 150 ezer forintos összeghatárig. De ez is jól mutatja, hogy ezzel a reakcióval nem lehet mit csinálni.

Egyetlen megoldást tudok talán erre mondani, azt hogy ezek a külön adózó szektorok legyenek kompetitív szektorok, és az érintett piacokon legyen valódi verseny, mert az árakat csak a jó verseny tudja kordában tartani.

Jó példa erre a kiskereskedelem, ahol még arra is van példa, hogy a vásárlók megnyerése érdekében egy-egy terméket áron alul, akár veszteséggel kínál a kereskedő.

A légitársaságoknak volt most néhány rossz évük. Hogy látja, mennyire volt jó ötlet a légitársaságokat bevonni ebbe a különadóba, esetleg lehetett volna helyettük más szektorokat választani? Fennállhat annak az esélye, hogy a különadó miatt egyes légitársaságok átmennek Bécsbe, vagy Pozsonyba?

Én ezt az utóbbi veszélyt nem látom reálisnak. Szerintem maradnak a légitársaságok. Azt viszont el tudtam volna képzelni, hogy ágazati szintre lebontva elemezhették volna az illetékesek, hogy melyek voltak azok a szektorok, amelyek a coviddal érintett időszakban az általános visszaesés ellenére, vagy éppen amiatt szárnyaltak és a nemzetgazdasági átlagot meghaladóan teljesítettek.

Itt pedig azonnal fölmerülne az építőipar, vagy éppen a híradástechnikai gyártás, illetve az IT szektor.

Jelen esetben azonban nem biztos, hogy ez történt, habár a megadóztatott szektorok nagy része -például a bankok, vagy az olajipar - valóban tehetett szert extra profitra, még ha ez utóbbinak voltak azért nehézségei is.

Így valójában főképp a légitársaságok lógnak ki a sorból, egyfajta kakukktojásként.

Sokan inkább azt mondják, hogy a légitársaságok esetén egy jövőbeli boom-ot akarunk előre megadóztatni, ami viszont azért nem szerencsés, mert a befektetőknek, részvényeseknek ezáltal nehéz helyzetet teremtünk. Nincs a  hazai tőzsdén bejegyzett légitársaság, ez is közre játszhatott a döntés meghozatalakor.

A magyar tőzsde nagyon megszenvedte az utóbbi időszakot és a forint is eléggé leszakadt a régiós valutáktól. Ebben mennyire játszott közre a különadók bevezetése?

A MOL-t, az OTP-t ez nyilvánvalóan azonnal érintette és ők a két legfontosabb Blue Chip a négyből. Az pedig érthető, hogy a különadó megfogja ezeknek a vállalatoknak a papírjait. Szerintem az OTP árfolyamát azért viseli meg jobban, mert a bankcsoport legnagyobb profitot hozó külföldi érdekeltségei Oroszországban és Ukrajnában vannak, aminek pedig nagyon rosszat tesz a háború.

A többi bankhoz hasonlóan van rá esély, hogy az OTP megválik az ottani érdekeltségeitől?

Véleményem szerint nem fogja eladni az OTP ezeket a leányvállalatait. 2020-’21-ben a bankcsoportnak olyan nyeresége volt, hogy ez alapján  az orosz-ukrán helyzet okozta veszteséget vélhetően egy darabig el tudja viselni. Én azt hiszem épp ezért van, hogy az OTP árfolyamát most a háborúnál negatívabban érintette a különadó.

Szóba került, hogy más országok is alkalmaznak szektorális különadókat. Európában hol van még példa hasonló különadókra?

Jelenleg főleg az olajszektorra vetnek ki ilyen adókat, ideiglenes jelleggel, például Angliában, vagy éppen a déli tagállamokban. Tehát élnek vele, de csak nagyon mérsékelten.

Az árstopok esetében egyébként még nagyobb az eltérés. Árkorlátokat még minimálisabban alkalmaznak más európai országokban. Ehelyett az 50-es évek óta bevett gyakorlatot követve, minden szektorban megfizetik a fogyasztók a piaci árakat és szociális alapon utólagosan kompenzálja őket az állam. Ez a rajnai modell. Persze lehet még bővíteni az árstopok sorát, de nem szerencsés a piaci hatása, még ha fékezi is az inflációt.

Az infláció szempontjából viszont a legnagyobb problémát a gyenge forint árfolyam jelenti, mivel a magyar egy rendkívül nyitott gazdaság.

Így ha leértékeled a pénzed, vagy a külső hatások miatt leértékelődik az magától, akkor az importon keresztól beözönlik az infláció és ezt szeretné kezelni az árstopokkal a kormány.

Kissé eltérve a különadóktól és az árstoptól, mostanra csak Magyarország nem tudott megállapodni az EU-val a helyreállítási alappal kapcsolatban. Nemrég Navracsics Tibor azt nyilatkozta, hogy az ősszel megszülethet a megállapodás. Valóban van esély rá hogy ezt év végéig összehozzák? Mi ennek valójában az akadálya?

Amennyire én érzékelem, az Új generáció ( Next Generation) EU alapnál a jogállamiság vizsgálatát -az uniós pénzügyi támogatások hatékony felhasználásának garanciája miatt- direktbe behozzák a folyósítási feltételek között a korábbi gyakorlattal ellentétben.

Viszont a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárás még mindig tart. Eközben a lengyelek megállapodtak az EU-val. Náluk a médiatörvénnyel és a bíróságok függetlenségével kapcsolatban merültek fel aggályok az unió részéről, de most úgy tűnik, hogy ezek megoldódtak.

Ráadásul a háború miatt is akarnak az EU-ban a lengyeleknek segíteni, hiszen ők komoly erőforrásokat mozgatnak most meg Ukrajna megsegítésére. Így most már valóban csak mi maradunk, akik nem tudtak megállapodni a Bizottsággal. Nálunk pedig -ha jól tudom- a korrupció esetleges lehetősége miatt ütik a végtelenségig a vasat, de amikor  jogállamisági jelentést készítenekenek, megnézik emögött az igazságszolgáltatást és a médiát is. Most mindegyiknél látnak még nálunk problémákat.

Mindemellett nem lehetetlen a megállapodás -akár még az idén. Persze a megállapodás még önmagában nem elég, nálunk éppúgy, mint a lengyeleknél sem, a folyósításhoz ugyanis szeretnék Brüsszelben  látni, hogy elkezdjük végrehajtani a kért és ígért reformokat.