Olyan gazdasági kockázatok jöhetnek, amire senki nem számított

Az orosz-ukrán konfliktus gazdasági ára

Zajlik az invázió. Szomszédos országban ilyen nem zajlott a horvátországi harcok óta. Érkeznek a szankciók az oroszok ellen az EU-ból és az USA-ból.

Meglepte nemcsak az oroszokat, de szerintem a világot is az ukránok ellenállása.

Ez idővel a gazdasági ellenlépéseket is egyre inkább erősíti, vonulnak ki a nyugati befektetők Oroszországból. A rubel gyengül, érdekes módon a hrivnya nem. Az angolszász minősítők az orosz szuverén adósságot mélyen spekulatív kategóriába tették és még nincs vége.

Az EU szankciókat mi is megszavaztuk, bár - lábjegyzetként - a szankcióval, mint műfajjal nem értünk egyet. Az OTP nem vonul ki, nagyon jó piaca volt eddig is az orosz és ukrán piac. Természetesen az oroszok elleni embargóknak lesznek következményei Közép-Európában is.

A Sberbank nálunk is csődbe jutott, bár nagyrészt ezt kezelni tudjuk, teljesen bizonytalan ugyanakkor a Paks 2 orosz finanszírozásának a sorsa, hiszen az illetékes orosz bank is EU szankciós listán van, ráadásul az oroszok váratlanul gyorsan égetik a devizatartalékokat, hamarosan ez a 10 milliárd dollár is számítani fog.

Távolba veszik az orosz kölcsön a MO vasútgyűrűre vonatkozóan és a záhonyi közös vállalat is a vasúti átrakodásra, hiszen ehhez a zavartalan ukrán tranzit víziója kellene, ami még korai jelenleg.

A konfliktus különböző megítélése miatt nem tudni, mennyire gyengíti meg a helyzet a visegrádiak kohézióját, ahol is elég heterogének az álláspontok.

A lengyelek nemhogy fegyvertranzitot is megengednek, de maguk is megpróbálnak áttételesen harci eszközöket eladni a honvédőnek minősített ukránoknak, legutóbb a MIG 29 gépeikkel próbálkoztak, de egyelőre sikertelenül.

Az viszont biztos, hogy az olaj ára tovább nő, ami mindenhol felfelé viszi az inflációt. Ráadásul a világ élelmezési piacán is gondot okoz néhány termék ukrán vagy orosz exportjának kiesése, nemcsak a szállítási nehézségek, de az ottani várható exporttilalmak miatt is.

A csehek és a szlovákok is konstruktívak nyilvánosan az ukránok  logisztikai segítségében. A magyar fél formálisan óvatos, bár áttételesen mi is a szövetségesekkel vagyunk. Mint eddig is az utóbbi időben, most is a zloty és a forint szinte párhuzamosan mozog és gyengül, de a cseh korona vagy meglepetésre a lei stabilabb.

Olyan embargók is jöhetnek, melyek az orosz turistákat - akik 45 milliárd forintot költöttek el Magyarországon 2019-ben, míg az ukránok 110 milliárdot - zárják ki Magyarországról.

Vagy az ukránok blokkolhatják a gázszállításaink egy részét. Az ukrán kereskedelmi kapcsolatainknak - exportunk több mint 2,6 milliárd euró volt tavaly, jóval több, mint az orosz kivitel - sem használ, ha Kijev átáll a hadigazdálkodásra, netán erőszakos hatalomváltást vezényelnek le náluk kívülről.

Az orosz exportunk is visszaesik, bár 2014 után a moszkvai viszontembargók miatt már megszokhattuk, hogy főleg az agrártermékeink kiesése miatt kicsi a magyar kivitel,-elképzelhető, hogy fizetőképesség hiánya miatt még az évi egy milliárd eurós exportunk is nehéz lesz.

Ugyanakkor nem látszik olyan tőkebefektetés hazánkban Sberbankon kívül, mely nagyobb piaci zavarokat okozna a két szláv ország háborús konfliktusa miatt.

Az biztos, hogy az orosz nyersanyagfüggőség aránya miatt nemcsak az európai, hanem tagállami szinten is lépések várhatóak arra, hogy ezt a függőséget csökkentsék.

Erre a pandémia utáni NGEU programhoz hasonlóan nagyívű- százmilliárd euró nagyságrendű  uniós előterjesztések várhatóak.

A magyar fél az ellátásbiztonsági szempontok miatt  és az árkalkulációk alapján több olyan lépést tett az elmúlt időszakban, mely most nem ebbe a sorba tartozik. (A bolgárok is nehéz helyzetben vannak. ) A lengyelek ugyanakkor például a közelmúltban jelentették be, hogy képesek az orosz gáz kiiktatására az ország energiaellátása terén.

Visszatérés az államháztartási egyensúlyhoz

Európában az ukrán válságtól függetlenül is dönteni kell arról, hogy mikor fejeződik be a pandémiához kapcsolódó gazdasági fegyelmi amnesztia.

Vagyis az, hogy el lehetett engedni a vírus elleni védekezés miatt az éves hiányt valamint az adósságrátát, de egyelőre laza gyeplőn van - szinte mindent megenged - az uniós állami támogatási politika is. Ez év első felében, a francia elnökség közepén elkezdődik ennek a kérdésnek a vitája. Ezt - főleg a keleti tagállamoknál-azonban nagyon befolyásolja a háborús konfliktus, főleg, ha az a Nyugat felé is terjed, pl. Moldovában.

Nem véletlen, hogy a georgiai és a moldáv vezetés az ukránokkal együtt kéri a tagsági felvételét.

A folyamat szempontjából most az a döntő, hogy pecséttel és iktatószámmal elindul-e a formális folyamata, ami természetesen évekig tartó vizsgálatot hoz magával a Bizottság részéről mielőtt véleményt alkot a tárgyalások megkezdésének realitásáról.

Az európai bővítési fronton ugyanakkor aktivizálja várhatóan magát Ézsak- Macedónia és Albánia, akik már elvileg egy politikai döntéssel tarsolyukban várják a tényleges csatlakozási tárgyalások elkezdését.

Az orosz kapcsolatok és pozíció miatt Szerbiánál szerintem lassul a csatlakozási tárgyalás sebessége  és bizonytalan legelőrehaladottabb tárgyaló ország, Montenegro megítélése is. Mindenesetre a gazdasági normalizálás mellett a bővítéssel kapcsolatos új geopolitikai viták is terhelik az uniós napirendet a következő hónapokban-pontosan az ukrán válság miatt.

Arra lehet számítani-még az ukrán válsággal együtt is-, hogy várhatóan az év vége felé kell majd kivezetni a tagállamoknak ezeket az ideiglenes könnyítéseket. 

Tavaly már EU-szerte visszapattant a gazdasági teljesítmény, vagyis ebben az évben, ha nincs újabb jelentős pandémia, már kibontakozásra van szükség, és nem kívánatos megtartani az előbb említett lazításokat, hiszen jön az uniós újjáépítési program (NGEU) is.

Nekünk, magyaroknak is át kell állnunk a fenntartható államháztartási politikára-főleg ilyen turbulens regionális helyzetben.

 (A rendszerváltás óta csak egyszer, 1996-ban, a Bokros-csomag alatt volt kiegyensúlyozott az ország költségvetése, az is egyszeri privatizációs bevételekkel feltúrbózva, és súlyos lakossági pesszimizmust kiváltva a rendszerváltás sikerét illetően.)

Ha a forintiot stabilizálni akarjuk, akkor e téren nagyon kell tennünk hamarosan valamit akkor is, ha az EU az új válsághelyzet miatt általában kinyújtja fegyelmi szabályok lazítását.

Jönnek uniós források?

Beindul az EU tagállamok kibontakozását segítő Új Generáció program (NGEU), melyben a tagállamok által bemutatott nemzeti programokat (ún. RRF) már nagyrészt elfogadták. A tagállamok többsége már aláírta saját pótlólagos fejlesztési terveit a Bizottsággal. 

Magyarország és Lengyelország a jogállamisági mechanizmus miatt még nem, Hollandia és Svédország is késlekedik, de a többiek már hívják le a transzfereket.

Bizonyos vagyok abban, hogy a program folytatódni fog az ukrán válságtól függetlenül.

A 22 jóváhagyott tagállami programból Írország kivételével - aki nem kért előleget - már mindenki kapott legalább egy fizetési részletet, hiszen 2023-ig le kell kötni és 2026-ig a mai állás szerint el kell költeni a forrásokat.

Jelentős siker volt, hogy az anticiklikus célú tagállami költségvetési pumpák mellett viszonylag kevés ország folyamodott a világban IMF-hitelhez, az EU-ban pedig senki, de még a saját ilyen típusú EMS-hez sem, mivel nem volt a 2008-15-ös időszaktól eltérően sürgős fizetési probléma egyik EU tagállamnál sem.

Ez nagy eredmény, túlzott deficit eljárást még a békeidőkben nyújtott teljesítményéért is csak Románia ellen indítottak 2020-ban, de ez sem vezetett az időközben beállt laza gyeplők politikája miatt szankcióhoz.

Kérdés, hogy az ukrán válság miatt frontország Románia kap-e valamilyen külön pozitív elbánást még Brüsszelben, mely révén megúszhatja további egyensúlytalanságait is. Euró zóna tagsága az évtized végéig nem reális, és nem is tudja az ukrán válságra hivatkozva a feltételek politikai indíttatású lazítását ehhez elérni a zóna tagjainál, hiszen a görögökkel ebben már megégették a kezüket a közös övezet tagjai.

Ugyanakkor még további olcsó likviditás a tagállamok költségvetéseinél jól fog jönni a déli államoknál és néhány keleti tagországnál, ők veszik fel az NGEU-n belül a transzfereken kívül a szinte kamatmentes hitelkeretet is.

A mediterrán tagállamok mellett még Románia valamint Lengyelország - ha utóbbi kikeveredik a jogállamisági eljárásból - és Szlovénia számítanak ilyen hitelforrásra is, a magyar kormány ettől visszalépett.

Az ukrán konfliktus jelentős anyagi vérveszteséget okoz a lengyeleknek, kérdés, hogy ez rugalmassá teheti-e a jogállamisági mechanizmus lengyelországi megítélését. Most ebben nem látok változásra okot, de a katonai konfliktus elhúzódása hozhat változást, ami a magyarok megítélésében is jelenthet új pályát. (A magyar kormány mindenesetre készül a program elindítására-ha kell, saját erőből.)

Az igaz, hogy a szabad felhasználású piaci hitelekhez képest - mint minden uniós forrás -, az uniós garanciájú hitel brüsszeli közös célokat és alkalmazási szabályok sokaságát tartalmazza. Vagyis kötöttebb a pénz.

Inflációs kockázatok

Váratlan helyzet állt elő az eurózóna inflációja kapcsán az elmúlt év végétől. Tudjuk ez világjelenség- részben a pandémia, de más okok miatt is. Az USA is több évtizedes rekorddal küszködik, ami abból is ered, hogy a jelenlegi válság nemcsak keresleti, hanem kínálati is, két irányból fűtve az áremelkedést.

Az előrejelzések szerint az év végére tért volna vissza normál medrébe az eurózónában az áremelkedés, de január-februárban még magasabb volt értéke, mint eddig feltételeztük.

Márciustól pedig hat- főleg Európában- az ukrán válság drágító hatása. (Módszertanilag azt is érdemes azért megjegyezni, hogy az éves infláció átlaga lényegesen eltér attól, amit a 2021 év végi és az idei év eleji adatokból látunk.)

A balti államok például a tavalyi év elején szinte deflációval kezdtek, de liberalizált politikájuknak megfelelőn most két számjegyű az éves bázisú drágulás, viszont náluk adott esetben vissza fogja nyomni a piac a pénzromlást az energiaárak későbbi stabilizálódásának következményeként.

Februárra vonatkozóan az sem kizárt, hogy Magyarország az egyik legmagasabb uniós pénzromlását fogja mutatni a maga 8,3 %-ával, de a későbbiekben ez a korábbi előrejelzések szerint csillapodott volna.

Most a katonai válság miatt a nagyobb érintettség révén-ha  nem is magasabb inflációt -, de a lassulás lassulását várom, vagyis az év végére jelen állapot szerint nem térünk vissza 3 %-os jegybanki cél közelébe. (A visegrádi országok most egyébként is az európai élmezőnyben vannak az inflációt illetően, aminek gazdaságszerkezeti okai is vannak, pl. az FDI-ra való ráutaltság.)

Míg az európai uniós országok inflációjának a fele (januárban például 56 %-a) az energia drágulásának tudható be, hazánkban a rezsicsökkentés- vagyis a lakossági hatósági árazás (hasonlóan az üzemanyaghoz)- miatt ez szinte nulla, így más tényezők okozzák a pénzromlást.

Például a kereslet megugrása általában, kínálati oldalon az élelmiszerek kétszámjegyű áremelkedése, ami uniós szinten is jelentős, és amely mögött a gyengébb versenyképesség, a költségelemek drágulása van.

A jelentős piaci árnövekedés elvileg kedvező hatása ellenére tavaly mennyiségileg a magyar mezőgazdaság nem tudta elérni a 2020-as termelési volumenét sem a KSH mérése szerint.

De jelentős nálunk európai szinten is a szolgáltatások gyorsuló drágulása.

A kamatemeléssel várhatóan mérsékelni lehet azt a külső hatást, mely feltörekvő piacoknál a forró pénzek kivonása miatt ilyenkor egyébként is sújt. De ha már valutagyengülés és magas infláció van, kérdés, hogy megáll-e ezzel egyidőben legalább a folyó fizetési mérlegünk romlása.

Az euróövezeten szintén kívüli Csehországban régebb óta viszonylag stabil-nem leértékelő- az árfolyam, így is tartja az ország a külső egyensúlyt.

Kevésbé húzhat minket idén a német piac

Azt már tudjuk, hogy a számunkra meghatározó német piac 2021-ben nem tudott lényegesen bővülni, viszont az amerikai és a kínai gazdaság növekedési pályára állt.

Nagyobb félelem volt a britek első „szabad” - értsd EU belső piacon kívüli – tavalyi éves teljesítménye miatt. Nekünk is lényeges exportpiacunk - főleg a szolgáltatások terén – a brit, ráadásul sok magyar dolgozik kint, tehát fontos forrása a hazautalt megtakarításoknak. A kontinensre jellemző visszapattanás náluk is megvolt. Mind az EU mind Magyarország meg tudta tartani a brit irányú exportot, csak az import esett vissza, főleg az első félévben.

A világ újra kezd importálni, ezt nekünk is ki kell használni.

(2021-ben a magyar bruttó áruexport rekord magasságot, csaknem 120 milliárd eurót ért el, de ebben nem látjuk az esetleges átfolyó reexport szerepét.). De az ukrán válság, nem várt infláció és a német nehézségek miatt újra kell gondolnunk a növekedési pályánkat és az erre alapozott egyensúlyi számainkat is.

Csökkent a árukereskedelmi egyenlegünk aktívuma.

A magyar szolgáltatásexport - főleg a szállítás és turizmus – visszaesett, aktívuma szintén csökkent, ami regionális és nemcsak magyar jelenség volt. Hazánkban a nettó export tehát összességében csökkent, és kérdés, hogy-a gyenge forint segítségével is -meg tudjuk-e állítani a külső finanszírozási mérleg romlását.

Mivel talán egy jó turisztikai nyárra számíthatunk a pandémia visszaszorulása kapcsán, még bizakodóak is lehetünk.

Előztünk a kanyarban?

Számolási verseny indult el újabban annak a kalkulálásában, hogy melyik ország mennyire tudott tavaly, 2021-ben növekedni.

Azt gondolom, nem 2020-hoz viszonyítva kell nézni a teljesítményt hirtelen esésnél és visszapattanásnál, hanem azt, hogy az utolsó „normál” békeévhez (2019) képest mennyivel tudott 2021-ben nagyobb lenni az adott országban a GDP.

Ezt tette meg - szakszerű metódussal - legutóbb az előzetes utolsó negyedéves adatok alapján a jegybankelnök is. Az Eurostat és a KSH alapján néhány tagállamra már megvannak az adataink.

Magyarország erős 2 százalékkal haladta meg a 2019-es teljesítményt , míg a litvánok 6 százalékkal lesznek várhatóan a bázis fölött. 

A németek viszont alatta maradtak a 2019-es GDP-nek, és jelentős visszaesés várható a spanyoloknál, (kisebb a portugáloknál, szinte semekkora a görögöknél),akik csak 2023-ban haladják meg várhatóan a 2019-es teljesítményüket. A többi tagállamból a legnehezebb helyzetben lévők között meglepetésre a csehek és szlovákok is ott vannak.

De szerencsére a katasztrófa szcenárió elmaradt az olaszoknál; Mario Draghi higgadt politikája talán hoz valamilyen stabilitást Európa legnagyobb betegénél. Az, hogy ezek a visszapattanások mekkora eladósodási növekménnyel jártak, még nem látható, csak jósolható.

Vannak tagországok (Svédország és Írország), ahol tartani tudják a 2019-es rátát, máshol 20-30 %-os visszaesés is kalkulálható. Magyarország 15 %-ot emelt e téren, ami azért nem kevés, és párosulva a kamatemelési kurzus kényszerével, jócskán 2 % fölé emeli a kamatfizetés/GDP rátát.

Bármi is lesz az európai államháztartási fegyelmi amnesztia lejártának határideje az ukrán válság-és egy új esetleges pandémia hullám sem zárható ki- miatt ( e félév vagy inkább az év vége ), saját érdekünkben, Brüsszeltől függetlenül is jó lesz a költségvetést késő tavasztól kezdve kordában tartani.

Ami persze nem megszorítást jelent - az sehova sem vezet -, de a kiadások racionalizálását feltételezi, akárcsak a további adócsökkentés higgadt és szép lassú folytatását. A monetáris megszorítás sehol sem járhat laza fiskális fegyelemmel, márpedig hazánkban a februári csaknem 1600 milliárd forintos hiány emiatt is gyorsan korrigálandó.

Kik léphetnek be a régióban az eurózónába - és Schengenbe?

A horvátok készülnek az eurózónába való belépésre.

Az ilyenkor szokásos menetrend szerint áprilisban, a legfrissebb adatok alapján érkezik az előterjesztés a Bizottságtól (és az EKB-tól) a tagállami kormányok és az EP felé arról, hogy mennyire teljesítik a horvátok a mennyiségi és minőségi konvergencia feltételeit.

Nem várom azt, hogy az ukrán válság ezt elhalasztaná, mivel kell az eurózónának is a siker. (A bolgárok 20204-re készülnek, de esetükben a nagyobb gazdasági lemaradás és az ukrán válság miatt most ez már nehezebben belátható időtáv.)

Szükség lesz némi hajlékonyságra a belépési feltételeket illetően, hiszen a horvát infláció most valószínűleg nem fogja teljesíteni a szigorúan számolt maastrichti feltételeket. Ugyanez vonatkozik az adósságrátára, mely akkora nagyságrendű, mint a magyar, szintén csökkenő tendenciával.

Korábban - ld. Belgium, Görögország vagy Olaszország esetében – a maastrichti feltételektől való eltérést az eurózóna tagok elfogadták, ha a belépő az éves hiányt alacsonyan tudta tartani. A katonai válság ellenére a kuna tartja az euróval szembeni árfolyamát, pedig nincs sem valutatanács, sem rögzített árfolyam.

Miért érdekes nekünk a horvát belépés? Részben a közeli kapcsolatok, főleg a turizmus miatt, mely kapcsán van közöttünk versenyhelyzet is.

De főleg azért, mert a magyar szakmai közvéleményben is elterjedt az a nézet, hogy csak a jelenleginél magasabb reálfelzákózási szintnél lehetne megalapozottan belépnünk az övezetbe, márpedig Horvátország nálunk 8-10% ponttal kevésbe fejlett az utóbbi időben az EU-hoz viszonyítva, és az ár- valamint bérszínvonala sem haladja meg lényegesen a magyart.

Kevesen tudják azonban idehaza, hogy még a Juncker vezette Bizottság javasolta Zágráb Schengen-övezeti tagságát 2019-ben, de annál többen várják ennek bekövetkezését.

A kérdést most újra elővették, hiszen 2021 decemberében az EU belügyminiszterek hosszú évek után elfogadták a jelentést arról, hogy szomszédunk teljesíti a belépési feltételeket.

Joggal remélhetjük ezután, hogy még az idén befejeződik a tényleges eljárás az állam-és kormányfők szintjén - a harminc éves szlovén határkijelölési gondok ellenére is -, valamint az EP-ben is, és az év folyamán megszűnik a magyar-horvát határ ellenőrzése.

Ez lesz az utolsó politikai előfeltétele annak is, hogy a Mohács-Eszék közötti autópálya átadásra kerüljön drága határépületek és berendezések nélkül, amit a horvátok korábban - bár nyíltan sohasem mondták - nem akartak megépíteni.

Hasonló ikerfolyamatok a két övezetet illetően  gyorsulhatnak fel Bulgáriában és Romániában is a közeli években. Érdemes megjegyezni, hogy az euró övezet 2015, míg a schengeni övezet 2007 óta nem bővült új EU tagállamokkal, utóbbiba 2011-ben lépett be az EGT tag Lichtenstein.

Izgalmas tavaszunk lesz.

A szerző korábbi külgazdasági államtitkár, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.