Meglepő számok érkeztek - így állnak a magyar cégek az ESG bevezetésében 

Felesleges, kötelező adminisztratív teher, a kkv-k azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, vagy hogy milyen mértékben érintik őket, ezért nem is foglalkoznak vele - eddig leginkább ezeket hallottuk az ESG-ről a magyar cégek vonatkozásában. Az Önök kutatása azonban egészen más eredményre jutott…

Valóban, a Siemens Zrt. átfogó, mélyinterjús és kérdőíves kutatást végzett a 20 fő vagy 1 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező hazai iparvállalatok körében, amelyből éppen az derült ki, hogy a magyar cégek életében ma már kiemelt szerepet játszik a fenntarthatóság és a mindennapi működésben is igyekeznek szem előtt tartani a jövőtudatosságot. Számszerűsítve,

a magyarországi iparvállalatok négyötöde igénybe veszi fenntarthatósági szakember segítségét zöld céljai megvalósítása érdekében. 

Mennyire általános ez a hozzáállás?

Azt figyeltük meg, hogy minél nagyobb szeletet hasít ki a vállalat a piacból, annál jellemzőbb, hogy komoly energiákat fektet a környezettudatosságba és a társadalmi felelősségvállalásba, illetve központi stratégia mentén szervezi kapcsolódó tevékenységeit. Összességében

a kutatásban résztvevők 54 százalékának van fenntarthatósági rendszere/politikája és 80 százalékuk működik együtt teljes/részmunkaidős (17 százalék) vagy külsős (30 százalék) szakértővel, vagy éppen vállalaton belül (33 százalék) bíznak meg valakit ezzel a feladattal.

Miben nyilvánul ez meg a cégek mindennapi működésében?

Saját bevallásuk alapján a hazai iparvállalatok a napelemrendszerek kiépítése, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a vízfogyasztás mérséklése terén érték el eddig a legnagyobb eredményeket, ugyanakkor egyre nagyobb szerep jut a fenntartható beszerzésnek is: a beszállító partnerek kiválasztása során a cégek több mint kétharmada (70 százalék) mérlegel ezt figyelembe véve.

Előkelő helyen végzett még a víz- és levegőszennyezés csökkentésére (78 százalék) törekszenek, ugyanakkor egyre fontosabb szempont a biodiverzitás megőrzése (61 százalék), az ellenőrizhető források használata (58 százalék) és a fenntarthatósági szempontú termékfejlesztés is (57 százalék).

A vállalatok egyébként elégedettek saját erőfeszítéseikkel: kétharmaduk nyilatkozik úgy, hogy hasonlóan teljesít ezen a téren, mint versenytársai, minden ötödik cég pedig úgy gondolja, többet tesz a fenntartható jövőért, mint a többi piaci szereplő. 

Ugyanakkor a felmérésben résztvevő minden ötödik vállalat a forráshiányt véli a legnagyobb problémának és 14 százalékuk hiányolja vagy kevesli a fenntarthatósági beruházásokra kiírt pályázatokat, azaz külső segítséget vár saját fenntarthatóságának növelésére.

Ugyanakkor minél több főt foglalkoztat egy cég, annál alacsonyabb arányban nyilatkozta, hogy fenntarthatósági beruházásait az anyagiak, a beruházások magas költsége, vagy a pályázatok hiánya akadályozza.

Az ESG mozaikszót az angol Environmental (környezeti), Social (társadalom), Governance (vállalat vezetés, irányítás) szavak kezdőbetűi alkotják. Hogyan néz ki a társadalmi felelősségvállalás, erre is vannak már példák?

A megkérdezett cégek döntő többsége saját bevallása szerint kiveszi a részét a társadalmi felelősségvállalásból is, és főként karitatív- és sportszervezetekkel állnak kapcsolatban.

A fenntarthatóság egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében, de mögöttes motivációjuk teljesen eltér a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások szemléletétől.

Miben mutatkozik meg ez az eltérés?

A felmérés arra is rákérdezett, hogy milyen tényezők befolyásolják a cégeket a fenntarthatósági politikájuk kialakításában vagy fejlesztésében. A válaszadók a médiát (43 százalék) és az így elérhető információkat és trendeket, a szakmai kapcsolatrendszert és csatornákat (41 százalék) nevezik meg, mint inspirációs forrást, de az is kiderül, hogy sok esetben a vezetőség (36 százalék) vagy a cégközpont (33 százalék) felől érkezik az iránymutatás. Fontos megjegyezni, hogy hazai cégeket még mindig elsősorban a külső nyomás motiválja a fenntarthatósági célok megvalósításában, döntő részben a jogszabályi előírások (44 százalék), másodsorban pedig az üzleti érdekek (19 százalék) és társadalmi-vevői elvárások (16 százalék).

Ebben elég nagy eltérés tapasztalható a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalatokhoz képest, melyek sokkal nagyobb arányban rendelkeznek fenntarthatósági szakértővel és stratégiával, illetve rövid- és hosszú távú célkitűzésekkel, a törekvéseiket pedig sokkal inkább belső elvárások és valós elköteleződés mozgatja.

Körükben erős a tulajdonosi-befektetői elvárás is, hiszen az Európai Unió 2024-től új vállalati ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer) jelentési kötelezettségeket vezet be lépcsőzetesen, ez pedig a banki finanszírozás elbírálásánál is fontos értékelési szempont lesz a jövőben.

Sok szó esik mostanában a karbonlábnyomról is, az iparvállalatokat ráadásul ez hatványozottan érinti. Mit mondanak erről a megkérdezettek?

A kutatás érdekes eredményt hozott a karbonlábnyom számítására és jelentőségére vonatkozóan, ugyanis miközben a válaszadó 39 százaléka szerint az erre vonatkozó vállalati információk a jövőben versenyelőnyt fognak jelenteni, 73 százalékuknál még nem készült ilyen számítás. Sőt,

csupán minden tizedik iparvállalat tudja megmondani, hogy mekkora a karbonlábnyoma, a megkérdezettek közel felét pedig egyelőre hidegen hagyja, hogy a termékei mennyire terhelik meg a környezetet.

A kérdésben előrébb járó cégek ráadásul szinte kivétel nélkül azért vannak tisztában a fogalommal, mert a külföldi anyavállalatnak szolgáltatnak adatokat ezzel kapcsolatban. Van tehát hova fejlődni, de a felmérésből az is látszik, hogy a fenntarthatóság egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében is.

Számos egyszerű gyakorlati lépést tehet minden olyan piaci szereplő, amely hosszú távon szeretne sikeresen működni egy olyan világban, melynek fenntartható jövőképe van. Ennek érdekében tesznek is a cégek: odafigyelnek a hulladékgyűjtésre és az újrahasznosításra, az okos vízgazdálkodásra, a tudatos energiafelhasználásra vagy éppen optimalizálják az üzleti utak számát és gyakoriságát – persze ezek egyben költségcsökkentő tényezőt is jelentenek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennél átfogóbb szemléletre lesz szükség hazánkban az igazi áttöréshez. Egyre fontosabb lesz a munkavállalói edukáció és az általános szervezeti elkötelezettség növelése, konkrét mérőszámok kitűzése a rövid- és a hosszú távú célokhoz, de nagy segítséget jelentenek az olyan digitális fejlesztések is, mint például a termékszintű karbonlábnyom kiszámítása, vásárlók felé közlése. Ez versenyelőnyt jelenthet a mind tudatosabb fogyasztók megnyerésére is.