Mesterházy Attila: Amit a háborúból eddig láttunk, az csak a konfliktus eleje
InterjúKésésben vannak az oroszok a saját haditervükhöz képest, de a háború hosszát tekintve, katonai szempontból, ez még mindig tekinthető „villámháborúnak”. Az orosz katonai vezetés elkezdte kijavítani az eddigi hibákat és újra tervezni a hadműveleteket. Arra kell számítanunk, hogy a következő napokban folyamatosan nőni fog a civil áldozatok és az országból menekülni kényszerülők száma. Nem szabad elkapkodottan ítéletet mondani, hogy lám az oroszok látványosan kudarcot vallottak és semmilyen célt nem tudnak majd elérni. Interjú Mesterházy Attilával, a NATO-parlament elnökével.
Egyre elfogadottabb nézet, hogy Ukrajna orosz inváziója nem a tervek szerint halad és hosszabban tart, mint amire Oroszország eredetileg számított. Valóban nehezebben haladnak az orosz csapatok? Beszélhetünk még egyáltalán villámháborúról?
Mondhatjuk, hogy abban konszenzus van a katonapolitikai szakértők között is, hogy rossz tervezés, előkészítés egészen biztosan jellemezi az orosz inváziót. Továbbá tévesen feltételezték, hogy az Ukrajnában élő orosz kisebbség átáll hozzájuk és az a számításuk is hibás volt, hogy az ukránok nem tanúsítanak erős ellenállást és gyorsan, sokan leteszik a fegyvert.
Ehelyett komoly ellenállásba ütköztek, sőt a donyecki térségben az orosz kisebbség is az ukránok oldalán harcolt Oroszországgal szemben.
Abban pedig hazudtak a saját katonáiknak az orosz vezetők, hogy majd az ukrán nép, ahogy mondani szokták, vodkával és sózott kenyérrel várja őket, mint „felszabadító hadsereget”, másoknak pedig annyit mondtak, hogy csak gyakorlatozni mennek Ukrajnába. Amikor kiderült számukra, hogy mi a valóság, az jelentősen demoralizálta az első napokban az orosz kiskatonákat. Tehát nem az történt, amire az oroszok számítottak és nem tudtak olyan gyorsan haladni előre, ahogy azt tervezték. Késésben vannak saját haditervükhöz képest.
Ettől függetlenül a háború hosszát tekintve, katonai szempontból még mindig tekinthető ''villámháborúnak''.
Meggyőződésem, hogy ez egy hosszútávon elhúzódó konfliktus lesz, az orosz katonai vezetés elkezdte kijavítani az eddigi hibákat és újra tervezni a hadműveleteket, ezért amit eddig a háborúból láttunk, az ''csak'' az eleje ennek a tragikus konfliktusnak. Mostanra az oroszok felvonultatták azt a mennyiségű fegyvert és embert, amivel az eddigieknél is nehezebb idők jönnek a hősiesen védekező ukránokra.
Ezen a megkezdett tárgyalások sem változtatnak, Putyin mindent egy lapra tett fel, tehát nem hinném, hogy egyik pillanatról a másikra meggondolja magát, és kivonul Ukrajnából.
Az eredetileg kitűzött célokat, amiket a hadműveletekkel el akart érni, még egészen biztosan nem adta föl. Csak az erő pozíciójából akar majd egyezkedni, mert ha nem ér el ''eredményt'', az kihat belpolitikai imidzsére is.
Mesterházy Attila, a NATO-parlament elnöke, Jens Stoltenberggel, a NATO főtitkárával
Mik lehetnek ezek a célok?
Többes célja volt az orosz elnöknek. A katonapolitikai célok között van, hogy megteremtse a szárazföldi kapcsolatot a Krím-félsziget és Oroszország között, valamint, hogy Ukrajnát elvágják az Azovi-tengerre és a Fekete-tengerre való kijutás lehetőségétől, illetve, hogy lenullázzák az ukrán védelmi képességeket és elfoglalják vagy lerombolják a kritikus, stratégiai infrastruktúrát.
Emellett volt politikai célja is az inváziónak: megbuktatni a jelenlegi ukrán vezetést, ezt egyébként Zelenszkij elnök meggyilkolásával is elképzelhetőnek tartják, valamint, hogy egy oroszbarát bábkormányt tegyenek a helyére.
Továbbá az összes euro-atlanti integrációt támogató politikust is el akarják fogni, erről beszéltek nekem az ukrán kollégáim, akikkel a NATO Parlamenti Közgyűlésében dolgozom együtt. Ők most konkrétan fegyverrel védik az ukrán fővárost ezekben a pillanatokban is.
Az ukrán vezetés megbuktatása azért fontos, mert így akarják megakadályozni, hogy Ukrajna a NATO és az EU tagja lehessen. Azaz Putyin minimum programja politikai szempontból egy semleges Ukrajna, amely baráti kapcsolatokat ápol vele.
Az orosz propaganda szívesen hivatkozik arra, hogy Ukrajna atomfegyverhez szeretne jutni. Van ennek bármilyen racionalitása? Lenne akár csak kicsi esélye is Ukrajnának atomfegyverhez jutni?
Nincs semmi racionalitása ennek az állításnak.
Ukrajna egyszer már lemondott a Szovjetunió szétesése után a teljes nukleáris arzenáljáról, ami ott maradt nála, azt visszaadta Oroszországnak,
erről szólt a manapság sokat emlegetett Budapesti Memorandum. Az atomfegyverek terjedése senkinek sem érdeke a világban, különösen nem azoké az országoké, amelyek már rendelkeznek ilyen elrettentő erővel.
Oroszország azt kommunikálja, hogy kímélni akarta az ukrán civil lakosságot. Ennek van valóságalapja?
Azt hiszem, hogy az elején, mivel azt gondolták, hogy sokkal gyorsabban, kisebb ellenállás mellett tudnak előre haladni, volt valóságalapja. Ma már ezzel kevésbé foglalkoznak, és arról beszélnek, hogy mivel a lakosság is fegyvert fogott ellenük, ezért „legitim” célpontként tekintenek rájuk és a bombázások intenzifikálásával egyre nagyobb a rombolás és ezáltal magasabb a civil áldozatok száma is. A humanitárius folyosók bombázása, egy szülészet lerombolása pedig világosan jelzi, mit gondol az orosz hadsereg a civilek megkíméléséről. Arra kell számítanunk, hogy a következő napokban folyamatosan nőni fog a civil áldozatok száma és azoké is, akik menekülni kényszerülnek az országból.
Ezért fontos, hogy az egész ország összefogjon és szolidárisak legyünk a menekültekkel, mert ők konkrétan a halál elől menekülnek. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában segíti őket!
Mesterházy Attila, a NATO-parlament elnöke
Oroszország eddig az Ukrajnából érkező képek alapján többnyire szovjet haditechnikát vetett be. Ennek mi lehet az oka? Valóban olyan fejlett az orosz hadsereg mint azt korábban feltételezni lehetett, vagy túlbecsülték Oroszország erejét?
Oroszország az elmúlt tíz évben nagyon komoly haderő modernizációt hajtott végre, de hogy Ukrajnában milyen megfontolások alapján vetnek, illetve nem vetnek be bizonyos fegyvereket, azt nehéz megmondani. Az világos, egyre kevésbé válogatnak az eszközök között.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad elkapkodottan ítéletet mondani, hogy lám az oroszok látványosan kudarcot vallottak és semmilyen célt nem tudnak majd elérni. Én óvatosabb vagyok, hiszen az orosz hadsereg az egyik legerősebb a világon és a hadműveletek messze sem értek még véget, sőt.
Tehát tévedés volna alulértékelni Putyin elszántságát és az orosz haderő ütőképességét.
Kijev elfoglalása úgy tűnik kiemelt fontosságú Oroszország számára, azonban eddig jelentős ellenállásba ütköztek az ukrán fővárosban. Ha Kijev elesne, utána elképzelhető, Ukrajna gyors összeomlása és teljes orosz megszállása?
Kijevnek szimbolikus és stratégiai jelentősége is van, mint ahogy a többi nagyobb városnak is. Ukrajna egy nagy ország és Oroszország nem vonultatott fel akkora sereget, amivel az egész országot az ellenőrzése alá vonhatja. Különösen nem fogja tudni megszállás alatt tartani hosszú távon. Ez azonban valószínűleg egyelőre nem is célja Oroszországnak.
Összességében tehát én nem hiszek abban, hogy gyors összeomlás lesz Ukrajnában, és abban sem, hogy az oroszok képesek a helyzetük stabilizálására hosszú távon.
Egyébként a katonák azt mondják, hogy az ostromlónak, ha el akarja foglalni a települést kb. tízszeres számbeli fölényben kell lennie, ami nem áll az oroszok rendelkezésre. Az ukrán városokban a civilek összedolgoznak a katonákkal, van, aki például figyeli az ellenséges katonák mozgását, okostelefonnal lefilmezi, elküldi a koordinátákat, majd ezután jönnek az ukrán katonák és fellépnek a betolakodókkal szemben.
Ilyen körülmények között elfoglalni Kijevet csak brutális módszerekkel lehet, de azok már bőven a háborús bűncselekmény kategóriába is eshetnek.
Ezért is mondják azt, hogy nem egyszerű feladat elfoglalni egy nagyvárost, bár az igaz, hogy az idő nekik dolgozik, ha az utánpótlást, élelmiszert gyógyszert nem tudják bejuttatni és elvágják a víz-, villanyszolgáltatást, a fűtést, akkor egyre nehezebb lesz a védekezés.
Ha lezárul a háború, Putyin hosszabb távon tudná pacifikálni a helyzetet?
Én azt gondolom, hogy amíg Putyin hatalmon van nem. Az orosz vezetés szavahihetősége hosszú időre elveszett. Ami pedig ennél is nagyobb tragédia, hogy a két egymás mellett élő nép életéből ez a tragikus háborús tapasztalat nem fog eltűnni egy emberöltő alatt sem.
Sokan félnek attól, hogy Oroszország nem áll meg Ukrajnánál. Van rá reális esély, hogy egy NATO tagállam ellen forduljon?
Eddig minden jel arra utal, hogy ez az opció irreális. De a veszély megnőtt, arra, hogy például valamilyen véletlen okán, vagy kommunikációs hiba, félreértés miatt tovább éleződjön a konfliktus. Ennek elkerülésére hoztak létre egy forró drótot az USA és Oroszország között, különös tekintettel arra, hogy az agresszor atomnagyhatalom.
Azt Putyin is tudja és az USA is világossá tette, ha bármely NATO tagállamot bármilyen támadás ér, akkor az egész szövetség fog teljes erejével fellépni és megvédeni a szövetséges országok területének minden egyes négyzetcentiméterét.
A NATO hadereje, védelmi képessége pedig többszörösen meghaladja az orosz képességeket. Azért fontosak a bevezetett szankciók, hogy Oroszország ne tudja finanszírozni a háborúját és annak feladására kényszerüljön, továbbá, hogy eddigi lépéseiért komoly árat fizessen, ezzel elvéve az orosz vezetés ''kedvét'' attól, hogy bármikor a jövőben hasonlóval próbálkozzanak.