Most semmiképp ne vegye ki a megtakarítását a nyugdíjpénztárból!
InterjúNem szabad kivenni egy rossz félév miatt a nyugdíjpénztárban lévő megtakarításunkat, mert így realizáljuk a veszteséget. Magyarországon sajnálatosan hiányzik a munkáltatói nyugdíjpillér, ami komoly gond. De nemcsak ez okoz ma problémát a nyugdíjasoknak, hanem az egekbe szökött inflációt egyelőre nem ellensúlyozó emelés. Ezekről és még sok egyébről beszélgettünk Farkas Andrással, a Nyugdíjguru alapítójával.
A tavalyi évben veszteségesek voltak a nyugdíjpénztárak. Kell aggódni a pénztári tagoknak?
Nem kell megijedni a tagoknak, hiszen a tőkepiacok szinte törvényszerűen hullámzó teljesítményt mutatnak, nem is beszélve a pénz-és kötvénypiacokról. A tavalyi év első felében éppen egy ilyen hullámvölgyre került sor, az év végére azonban már ismét pluszba fordultak a hozamok. Semmiképpen nem szabad kétségbeesni, hiszen egy ilyen hosszú távú befektetésnél egy-egy rövidebb ideig tartó kedvezőtlen szakasz nem jelent gondot. Nagyon fontos, hogy ilyenkor nem nagyon szabad kivenni a pénzt, vagy áthelyezni valami más befektetésbe, mert akkor realizáljuk a veszteséget. Ha azonban hagyjuk dolgozni a pénzünket, akkor ismét jönnek a pozitív hozamok, és a portfólió ledolgozza a veszteséget.
Összefoglalva, nem szabad megijedni és meggondolatlan lépéseket tenni.
Vannak-e adatok arra vonatkozóan, hogy Magyarországon hányan rendelkeznek valamiféle nyugdíjelőtakarékossági befektetéssel, illetve hányan önkéntes nyugdíjpénztári tagok?
Az önkéntes nyugdíjpénztáraknak hozzávetőlegesen egymillió tagja van, közülük azonban csak 560 ezren fizetnek rendszeresen a számlájukra, a többiek csak tartják a tagságot. Ezen az arányon jelentősen javíthatna, ha a kormány visszaállítaná a 2017 előtti állapotot, amikor a munkáltatói támogatói befizetésekre adókedvezmény járt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ma a munkáltató a dolgozója önkéntes nyugdíjpénztári tagsági díjának támogatása után ugyanannyi közterhet fizet, mintha bérként adná oda a dolgozónak.
Ezért az alkalmazottak inkább bérként kérik az összeget, ahelyett hogy nyugdíjszámlára utaltatnák. Éppen ezért már két éve amellett lobbizok, hogy legalább a szociális hozzájárulási adót ne kelljen a munkáltatónak a nyugdíjpénztári tagdíj támogatása után megfizetni, ami 13 százalékkal alacsonyabb terhet jelentene a számára. Ez az állam számára is kedvező lenne, hiszen a növekvő nyugdíjpénztári vagyon megjelenne az állampapírpiacon, a nyugdíjpénztárak ugyanis többek között ezen a piacon fektetnek be.
További haszon lenne, hogy ez a 13 százalékos szocho mentességgel ösztönzött munkáltatói támogatási összeg nem jelenne meg vásárlóerőként, hanem befektetésként találná meg helyét, és ezzel csökkenne az inflációs nyomás, amely most az egyik legfontosabb kormányzati célt jelenti. Nyugdíjbiztosítással hozzávetőlegesen négyszázezren, nyugdíjelőtakarékossági számlával viszont kevesebb mint százezren rendelkeznek. Utóbbi aránya azért ilyen alacsony, mert ennél a megoldásnál mindent a számlanyitónak, azaz a nyugdíjra készülő polgárnak kell intéznie, emiatt értenie kell a pénz- és tőkepiacok működéséhez. Az állam az említett három nyugdíjcélú öngondoskodási eszközt (önkéntes nyugdíjpénztári tagság, nyugdíjbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla) az éves befizetés 20 százalékával megegyező összegű, de összesen legfeljebb évi 280 ezer forint személyi jövedelemadó jóváírással támogatja.
Sajnálatos módon az adójóváírás keretösszege 2014 óta változatlan, így mára az ösztönző erejének nagyobb részét elvesztette.
Régiós viszonylatban hol áll Magyarország, mekkora az önkéntes nyugdíjpénztári tagság aránya?
Nagyon rosszul! Az utolsó harmad utolsó harmadába tartozunk. Ráadásul a 20-35 év közötti fiatal generációk szinte teljesen hiányoznak a pénztári tagságból. Magyarországon a legnagyobb gond, és a komplett nyugdíjrendszert veszélyezteti, hogy nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér. Ennek az előkészítője lenne az önkéntes nyugdíjpénztár. Persze ez a foglalkoztatói pillér akkor igazán hatékony, ha a dolgozók legalább felére kiterjed. Az olyan fejlett nyugdíjrendszerrel rendelkező országokban, mint az Egyesült Királyság vagy Hollandia, az alkalmazottak 80-90 százalékára kiterjed a foglalkoztatói nyugdíjpillér, így a nyugállományba vonulást követően innen is kap ellátást. Franciaországban pedig csaknem eléri a száz százalékot a foglalkoztatói pénztári tagság aránya.
A mostani tiltakozási hullám nem csupán a korhatár emelése miatt tört ki, hanem mert a jelenleg működő 42 foglalkoztatói alpillér számát jelentősen csökkenteni akarják, amely miatt sokakat veszteség érhet.
A napokban jelent meg, hogy a medián nyugdíj 180-190 ezer forint közötti összeg. Hogyan értékelhető ez?
Pontosan 185 ezer forint. Ez látszatra nem rossz összeg, a gond azonban a kiugróan magas infláció. A jegybank által közölt 15-19,5 százalék közötti infláció optimistának mondható, amit az adat ismertetésekor el is ismertek, amikor azt mondták, hogy ennek eléréséhez nagyon sok tényezőnek kell kedvezően alakulnia. De mit lát a kisnyugdíjas? Elmegy vásárolni, és az tapasztalja, az egyébként is magas bázishoz képest még februárban is 43 százalékos az átlagos élelmiszer-áremelkedés, nem is beszélve a kiemelkedő mértékben megdrágult termékekről. A közel ötven százalékos élelmiszerinfláción felül más tényezők is gyengítik a nyugdíjak vásárlóerejét. A 13.havi nyugdíj, valamint a januárban kapott 15 százalékos nyugdíjemelés ugyan 23,3 százalékkal jobb helyzetbe hozta a nyugdíjasokat, mint ahol az előző évben voltak, ezzel szemben áll azonban a KSH által februárra számolt 26,9 százalékos nyugdíjasinfláció. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az energiaár is 49, azon belül a vezetékes gáz ára közel 79 százalékkal emelkedett. Tehát egyelőre nem tűnik megalapozottnak a kormány érvelése, hogy nem kell megijedni, az emeléseknek köszönhetően biztonságban vannak a nyugdíjasok.
Jelenleg inkább nagyon nehéz helyzetben vannak, még akkor is, ha éves szinten talán nem lesz akkora a gond, hiszen idén remélhetőleg még két alkalommal, júniusban és novemberben is várható további, alkalmanként mintegy 2-2,5 százalékos emelés.
És nyilván az élelmiszeráraknak is vissza kell esniük, már csak a bázishatás miatt is. Persze az is igaz, hogy eddig az aktív lakosság sem járt jól, hiszen a legfrissebb adatok szerint januárban 7,6 százalékkal csökkent a reálbér, így egyre kevesebb az elkölthető forint a lakosság zsebében, amit az élelmiszerforgalom adatai is igazolnak.
Hányan dolgoznak nyugdíj mellett?
A hivatalos statisztika szerint 153 ezren, de jó az esély arra, hogy az önfoglalkoztatókkal együtt a számuk elérheti a 200 ezret. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem mindenki szükségből dolgozik, hanem mert szükségét érzi a munkának. És bizonyított tény, a nyugdíj mellett végzett munka meghosszabbítja az életet.
Érdekes, hogy Dániában, bár alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, jellemzően 70 éves kor felett is dolgoznak az emberek. Az nálunk is igaz, hogy van még munkaerő tartalék a nyugdíjas társadalomban. A kormány által a napokban emlegetett plusz félmillió munkavállaló iránti igény az aktívak között nem áll rendelkezésre, a nyugdíjasok közül azonban még sokakat be lehet vonni a termelésbe. Erre durvább megoldás lenne a korhatár két évvel történő emelése, amely kétszázezerrel növelné az aktívkorúak számát. Ez azonban ma nem járható út, mert éppen most fejeződött be egy korhatár-emelési ciklus.
A másik megoldás a nyugdíj melletti munkavállalás ösztönzése. Ez részben megvalósult azzal, hogy nem kell járulékokat fizetni, vagyis a munkavállaló a 18,5 százalékos tb-járulékot, a munkáltató pedig a 13 százalékos szociális hozzájárulási adót spórolhatja meg.
A másik oldalon viszont visszafogja a munkavállalási kedvet, hogy kivezették a katát, így megszűnt a nyugdíjasok kedvező nem főállású kisadózásai lehetősége, ami mintegy 50-60 ezer nyugdíjast vezethetett ki indokolatlanul a munkaerőpiacról. Megoldást jelentene, ha számukra ismét létrehoznának egy kigészítő kisadózási lehetőséget.
