Nem bír leállni a vásárlással? Vigyázat, lehet, hogy függő!

Vásárolni mindenkinek muszáj, ám vannak, akik nem csak szükségből teszik, még csak nem is feltétlenül élvezetből, hanem mert egyszerűen nem bírnak ellenállni. Vajon tekinthető a vásárlási mánia olyan függőségnek, mint akár az alkoholizmus?

Nevezhetjük függőségnek, igen, vagy akár az impulzuskontroll-zavarok egyik formájának (ilyenkor valaki nem tud ellenállni egy késztetésnek), de sokban hasonlít a kényszerességekhez is a vásárlásmánia.

S ha önmagában nem is feltétlenül betegség, mindenképpen figyelmeztető jel, mert sokféle pszichiátriai zavarral társulhat: depresszióval, szorongásos zavarokkal és szerhasználattal is.

Emil Kraepelin német pszichiáter már a XIX. században leírta a jelenséget oniománia néven, de igazán csak az 1990-es években vált gyakoribbá, mert a modern fogyasztási szokások és később az internetes vásárlás hatására megszaporodtak a kényszeres vásárlással küzdők. Két kollégám, Demetrovics Zsolt és Kun Bernadette 2010-ben 7 pontban foglalta össze, mik lehetnek az okai annak, ha valaki túlzásba viszi a vásárlást (lásd keretes írásunkat – a szerk.).

Van arról adatuk, hogy mennyi boltkóros él az országban? S vajon tényleg csak nőket érint?

Egyre gyakoribb probléma ez, a 90-es évek legelején még mindössze a lakosság 1 százaléka körül volt a vásárlási mánia előfordulási gyakorisága, ez a mostani kutatások szerint már eléri az 5 százalékot. Elsősorban fiatal nőket érint, tíz vásárlásfüggőből 9 nő.

A legtöbb viselkedési addikció hátterében fellelhetők negatív gyermekkori tapasztalatok, törések, traumák. Ez igaz a vásárlási mániásokra is?

Minden pszichiátriai betegségnél feltárhatók gyermekkori traumák, és itt sem ritka, hogy aki felnőttként kényszeresen vásárol, az gyermekként nem kapott elég figyelmet, vagy kifejezetten csak pénzzel, tárgyakkal „szerették”.

Sokan szenvednek közülük önbizalomhiányban, szorongók, bizonytalanok, nincs harmónia az életükben. Amikor viszont vásárolnak, felszabadultnak érzik magukat, az anyagi javak birtoklásával hiányokat kompenzálnak, ez által érzik magukat szerethetőnek, szépnek, sikeresnek, boldognak, így átmenetileg enyhítenek a rossz érzéseken. 

Gondolom, hogy itt az „átmenetileg” a kulcsszó.

Igen, hiszen maga az alapállapot ezzel nem változik, a depresszió nem szűnik meg, ahogyan az önértékelési zavart sem oldja meg egy új cipő, ruha. Amikor van egy erős késztetés a vásárlásra, az feszültséget okoz, maga a vásárlás kielégüléssel jár, de azután jön egy újabb rossz érzés, a bűntudat, hogy miért is volt erre szükség.

Ha valaki bűntudatot érez a vásárlás után, az már azt jelzi, hogy pszichés problémával küzd, ideje szakembert felkeresnie?

Szakemberhez annak érdemes fordulnia, aki nagyobb részt felesleges, haszontalan dolgokat vesz, ha mindig a vásárlás körül forognak a gondolatai, és különösen, ha ez a szenvedély még meg is haladja az anyagi lehetőségeit.

Mert míg az emberek nagy általánosságban a 80 százalékát használják is annak, amit megvásárolnak, és csak 20 százalékban adnak ki pénzt olyasmire, amit például egyszer vagy annyiszor sem vesznek fel, a vásárlási szenvedéllyel küzdőknél éppen fordított ez az arány.  

Ezek szerint a pénztelenség sem óvja meg az embert a vásárlási kényszertől?

Sajnos nem. Ők is vásárolnak, csak éppen nem trendi boltokban, hanem second shopokban, vagy hitelből, kölcsönből.

Az érintettségi arány ön által már említett növekedése nyilván összefügg a fogyasztói társadalom által ránk zúduló kínálattal, reklámözönnel és bizonyára azzal is, hogy az online boltoknak hála, már ki sem kell mozdulnunk otthonról ahhoz, hogy pénzt költsünk. Ennyire számít, hogy milyen külső hatások érnek minket?

Nagyon is!

Volt egy nagyon érdekes összehasonlítás: 1991-ben németek vizsgálták a vásárlási szenvedély előfordulását, és míg Keleten 1 százalék alatt volt, Nyugaton 4 százalék körül. Aztán megnézték ugyanezt a 2000-es évek elején, és akkor már mindkét országrészben egyaránt 6 százalékra nőtt a vásárlásfüggők aránya.

Napjainkban ismét emelkedik ez az arány, mert a magasabb életszínvonal kedvez a vásárlási szenvedély kialakulásának.

Főleg, hogy egy ilyen szenvedély társadalmilag is sokkal inkább elfogadott, mint, ha mondjuk valaki alkohollal vagy droggal enyhítené a pszichés problémáit.

Így van. Ugyanilyen, társadalmilag nem csak eltűrt, de még támogatott függőség a munkamánia is.

Létezik gyógymód a boltkórosságra?

Mindenképpen érdemes a probléma mélyére ásni, kikutatni az okot, az alapbetegséget, amit, ha gyógyítunk, megszűnik ez a szindróma is, hiszen, mint mondtam, önmagában nagyon ritkán fordul elő a vásárlási kényszer. Erre egyébként

nincs is célzott terápia, vannak olyan gyógyszerek, amelyek a késztetést segítenek visszafogni, illetve kognitív terápiák, amelyek segítenek az önkontrollt kifejlesztésében, erősítésében. Függőségeknél sokszor alkalmazzák például, hogy a páciens 24 órán át tartózkodik az addikciója tárgyától, és ezt mindennap újra megfogadja.

Ez rendben van az alkoholnál, amit nem muszáj inni, de vásárolni azért csak kell mindenkinek. Hogyan lehet absztinens egy vásárlásmániás?

Úgy, hogy

mindenki tudja, mi a gyengéje, mit szeret vásárolni a leginkább – neki azokat a valódi és online boltokat kell elkerülnie, ahol ezek a termékek kaphatók. Ha pedig tudja, hogy, mondjuk, a cipőknek nem tud ellenállni, akkor ne hipermarketbe menjen a heti nagybevásárlásba, hanem olyan üzletbe, ahol nem lehet ilyesmit kapni.Ha valaki motivált a változtatásra, akkor elég komoly esély van arra, hogy egy terapeuta vezetésével tünetmentes legyen, és találjon másfajta kompenzálást a hiányzó önbecsülésre vagy egyéb problémára, ami az egésznek a hátterében áll.