A valódi James Bondok élete: az igazi kémeknek így telnek a mindennapjai

Aligha okozhat túl nagy sokkot, hogy ha eláruljuk, hogy a 007-es mozik nem ábrázolják túl autentikusan a kém munkát.

A titkos-ügynökök nem szokták vagányul elárulni a valódi nevüket, és fél hadseregeket se szoktak hűvösre tenni két szmokingos parti között.

Ha a valóságra alapoznának a filmek, akkor rengetegszer látnánk számítógépek előtt ülő embereket.  Az ügynökségeknél a dolgozók jelentős része ugyanis azzal foglalkozik, hogy különféle adatokat elemez, vizsgál vagy IT rendszereket tör fel.

Időről időre pedig még egy operatív tiszt munkája is sablonos tud lenni.

 „Van egy csomó hétköznapi rutinmunka, ügynökök felállítása, munkahelyi pepecselés és olyan megbeszélésekre járás, amikből nem sül ki semmi” – mesélte egy volt ügynök Harry Ferguson a Guardian-nek.

A nagy különbség az átlagos irodai munkához képest, hogy itt néha a gombnyomások után rakéták szabadulnak el.

Jó példa erre az, ahogy a 21 éves brit állampolgárral Junaid Hussain-al végeztek a brit és az amerikai titkosszolgálatok. A férfi miután csatlakozott az Iszlám Államhoz, hackertámadásokat koordinált és több iszlamistával is tartotta a kapcsolatot egy titkosított üzenetküldő alkalmazáson keresztül.

Azt viszont nem tudta, hogy az egyik kapcsolattartója valójában egy fedett ügynök.

Így nem is gyanakodott, amikor kapott tőle egy linket. Ahogy rákattintott a program máris felfedte a valódi tartózkodási helyét. Egy katonai drón, melyet Angliából irányítottak hamar a közelbe is repült és Hussain-t két másik társával együtt a levegőbe repítette.

De efféle véres akciókban kevesen vesznek részt. Annál többen dolgoznak az informátorok beszervezésével.

„Majdnem olyan, mintha eladó lennél, csak épp kémkedést árulsz” – meséli egy volt CIA ügynök Lindsay Moran.

Kém házasságok

Mindenesetre ha a kémek nem teszik jól a dolgukat, akkor előfordul, hogy egy informátort a hazájában kínzásnak vetnek alá, börtönbe viszik, vagy esetleg kivégzik. Azt a terhet, amivel mindez jár pedig nem nagyon van kivel megosztani. Régen a 90-es évek előtt a kémeknek még a közvetlen hozzátartozói sem tudhatták meg, hogy mi a valódi munkájuk.

Van egy közismert anekdota a CIA-nél, amely szerint amikor egy 60-as éveiben járó nő bekerült a testülethez és az irodában váratlanul találkozott a férjével, akkor tudta meg, hogy a házastársa a kapcsolatuk alatt végig a CIA-nak dolgozott.

Az utóbbi évtizedekben a szabályok elkezdtek puhulni, mind Amerikában mind az Egyesült Királyságban.

Ha komolyra fordul egy viszony, akkor a kémek a párjuknak általában már elárulhatják, hogy mit dolgoznak, de a részletekről ezután sem beszélhetnek.

Nem ezaz egyetlen gyakorlat, ami időközben megváltozott. Régen például elsősorban friss diplomások közül kerültek ki a kezdő kémek. Ma már viszont egyre gyakrabban előfordul, hogy idősöket is bevesznek a testületekbe,

úgyis ha korábban nem volt semmiféle kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal.

Eleve ha egy teljesen más területen már felépítettek egy karriert, akkor az segíthet a kémmunka eltitkolásában, hisz így a környezetük kevésbé gyanakszik rá, hogy titkos-ügynöknek álltak.

Filléres James Bond

Akiket kiküldenek terepre gyakran tényleg kísértetiesen hasonló helyzetben találják magukat, mint a kémfilmek sztárjai. Volt, aki elárulta, hogy amikor egy ellenséges országban titkos találkozóra kell menni, van hogy tényleg azzal kerülik el a lehetséges lebukást, hogy elmaszkírozzák magukat.

A Washington Post hasábjaira pedig egy volt CIA-s, Robert Baer arról írt, hogy egy alkalommal szinte tényleg 007-esnek érezhette magát, mivel a monte-carlói kaszinóban kellett találkoznia egy informátorral. A végkifejlet azonban nem volt igazán filmbe illő.

A CIA nem vett neki szmokingot és, aki a bevetés büdzséjét tervezte nem akart pénzt adni arra, hogy játszhasson a kaszinóban, amiből viszont az lett, hogy a biztonságiak hamar kiszúrták és ugyan barátságosan, de kivallatták.

Végül a kellemetlen közjáték miatt az informátorral nem is tudott találkozni.

Baer egy másik tanulságos történetet is megosztott. Mint elmesélte: amikor a néhai líbiai diktátor Moammer Kadhafi megfúrásán dolgoztak, ő maga nem sokat tudott a titokban szerveződő ellenzékről. Egy nap viszont arra kelt, hogy bérgyilkosok elől menekülve két líbiai informátora nála akar elbújni.

Este sokat beszéltek vallásról és az ország jövőjéről és Baer-nek a beszélgetésük végére lett világos, hogy a jóbarátaik, akiknek segíteni akarnak,

valójában szélsőséges iszlamisták, akik Líbiát egy iszlám köztársasággá akarják formálni.