Óriási lehetőség: a földgáz 20 százalékát kiválthatnánk biometánnal

Ön a szennyvíztisztítás, illetve a biogáz-technológia szakértőjeként többször, több fórumon is nyilatkozta már, hogy Magyarország hatalmas, ugyanakkor kihasználatlan biogáz-potenciállal rendelkezik. Mire alapozza ezt a véleményt?

A biogáz-potenciálunk legalább Dániáéval azonos, ahol 1,4 milliárd köbméter az éves termelés. Idehaza ez a szám 200 millió köbméterre tehető, miközben további minimum 500-600 millió köbméter földgáz-egyenértékű biometánt lennénk képesek előállítani. Ezzel a mennyiséggel a lakossági földgázigény már látható része – kb. 20 százaléka - kielégíthető lenne. 

És persze az ország gázimportja ugyanennyivel csökkenhetne… 

Ma Magyarország földgázimportja 8-8,5 milliárd köbméter évente, amihez hozzá számolandó az itthon kitermelt mintegy 1,8-1,9 milliárd, vagyis a teljes igény nagyjából 10 milliárd köbméter. A lakossági fogyasztás kb. évi 3 milliárd m³. Biogázt termelve akár 20 százaléknál is nagyobb mértékben csökkenhetne az import.

Ezt a célt szolgálja a pályázat Ön szerint? 

Nyilvánvalóan, hiszen meglévő biogázüzemek korszerűsítésére, fejlesztésére, új biogázüzemeknek az építésére, illetve biogáztermeléshez kapcsolódó biometán előállítására lehet pályázni. Egyúttal rugalmas és széles felhasználói kör számára alkalmas a kiírás. A támogatásintenzitás 45-55-65 százalékos attól függően, hogy milyen méretű vállalatról beszélünk, úgyhogy akinek megvannak az adottságai és lehetőségei, azoknak érdemes pályázni.

Az első időablakban 39 pályázatot adtak be. Ezek kik? Mezőgazdasági üzemek, vagy szennyvíztelepek?

Mindkettő.

Az Önök cége megkerülhetetlen a biogáz-technológia témakörében. Gondolom, ebben az egész folyamatban komoly szerepet tudnak és akarnak vállalni… 

A Water4All Zrt. a biogázüzemek koncepcionálásától a tervezésen, a megvalósításon át egészen az üzemeltetésig, karbantartásig terjed, vagyis igyekszünk a teljes spektrumot a saját tevékenységünkbe bevonni. Persze, a véső szó mindig a megrendelőé. Mindenesetre számunkra, mint a technológiáját folyamatosan fejlesztő cég számára nagyon fontos, hogy a megépült művek üzemeltetési adatait a lehető legteljesebb részletességgel lássuk. Tudnunk kell, hogy a tervezésünk hozta-e a kívánt eredményt, vagy ha nem, akkor miért nem? Segítenünk kell a megrendelőket abban, hogy a termelt biogázmennyiséggel a tervezett megtérülés paritásban legyen.

Önök kész technológiát adaptálnak? 

Több mint tíz éve már saját technológiát tervezünk és építünk idehaza és külföldön, ez az Inwaferm technológia, amelyet a testvércégünk, az Inwatech Kft. fejlesztett ki. Ebben vannak saját, hazai tervezésű és gyártású elemek, de vannak külföldi technológiai gépészeti berendezések is.

Mi lehet a biogáz alapanyaga?

Az alapanyagok listája igen terjedelmes, ha az egymástól kismértékben eltérő tulajdonoságú anyagokat is eltérőnek tekintjük, úgy az ezret bőven meghaladó. Mi ebből szakmailag jelenleg két nagy alapanyag féleséget felülelő területhez kapcsolódunk: a szennyvíziszapból valamint az állattartás és a növénytermesztés mezőgazdasági hulladékaiból nyerhető biogáz előállításhoz.

Értem, de konkrétan milyen hulladékok hasznosíthatóak, milyen hatásfok mellett?

Technikailag gyakorlatilag minden olyan szerves anyag alkalmas lehet, melynek száraz szerves része nedves és anaerob körülmények között elbontható, amihez a rothasztás komplex feltételeit kell biztosítani. Az elmúlt évtizedekben elsődlegesen az állattartás területén keletkező híg és almostrágyák képezték a biogáz üzemek bázisát. Ma már Európában sokfelé zöldhulladékból, élelmiszeriparban keletkező melléktermékekből, a kereskedelmi forgalomból kivont lejárt szavatosságú élelmiszerekből, települési külön gyűjtött biológiai hulladékokból állítanak elő biogázt, valamint városok esetében számottevő biogáz-forrás a szennyvíziszap.

Segítsen megérteni, hogy a szennyvíziszap hogyan keletkezik?

A szennyvíztisztítás során a szerves, majd a szervetlen anyagok eltávolítását különféle mikroorganizmusok tömegei végzik el. Nekünk csak az a dolgunk, hogy biztosítsuk az életfeltételeiket, de most nem mennék bele a technológia részleteibe. A lényeg, hogy a tisztítás során a mikroorganizmusok fölös tömegét - mely szervesanyagban gazdag - szennyvíziszapként vonjuk ki és különválasztjuk a tisztított szennyvíztől. Ezt a híg iszapot sűrítjük, mígnem ez a paradicsomlé állagú anyag készen áll a rothasztásra. A rothasztás utáni víztelenítésből származó csurgalékvíz, és maga a fermentlé (biogáz trágya) pedig folyékony trágyaként hasznosítható.

A rothasztó emlékeim szerint az a nagy gömb, ami megfigyelhető a nagyobb szennyvíztisztító telepeken.

A gömb maga a biogáz tároló tartály, a rothasztás alatta történik, zárt térben. A kellemetlen szaghatások elkerülésére szintén biológiai elven működő légtisztítót építünk minden rendszerbe. A keletkező biogázt további feldolgozást követően minőségileg beállított biometánként be lehet táplálni a gázhálózatba, vagy feldolgozás nélkül gázmotorhoz kapcsolt áramfejlesztő révén hasznosítható villamos áram előállítására. Ezen megoldások költséghatékonyabbá tehetik a szennyvíztisztító telepek üzemeltetését, ami fontos, mert a telepek gépészete igen sok áramot használ.

A mezőgazdaságban is jelentős működési költséget lehet megtakarítani a szerves hulladékból nyert biogáz révén?

Ahol koncentráltan (egymáshoz közel és nagy mennyiségben) keletkeznek szervesanyag tartalmú melléktermékek, ott a biogáz üzemeknek kellően gazdaságos mérete alakítható ki. Sajnos azonban a megvalósítás és a fenntartás költsége is jelentős.

Kérdés, hogy megtérül-e a beruházás?

A föld mélyéből fúrással kitermelhető földgáz önköltsége nyilván jóval alacsonyabb, mint ugyanannyi biogázt majd biometánt előállítani szerves hulladékból. Az szól mégis a biometán előállítása mellett, hogy a biogáz majd biometán helyben állítható elő és jól tárolható. A korábban megvalósult biogáz-üzemek között vannak 3-4 megawatt villamos teljesítmény előállítására képesek is. A biogázt számos célra lehet használni, lokális energiaigény kielégítésekre (pld. szennyvíztisztító telepek energia ellátása), vagy a villamos energiát vagy biometánt közcélra hálózati betáplálással. Fontos új lépés a mostani kiírásnak köszönhetően a biometán földgázhálózatba való betáplálási lehetőségének megteremtése is. Az, hogy melyik az optimális felhasználási mód, a helyi körülményektől és természetesen az energiaáraktól függ.

Mondjuk, a világpiaci energiaár-hullámzások valóban okoztak nehézségeket a gazdálkodásban…

Ráadásul úgy tűnik, egyhamar nem tér vissza a korábbi alacsony árszintre a villamos energia ára! Az állami támogatás mellett tehát a biogáz előállításához szükséges beruházás belátható időn belül megtérülő befektetésé vállhat. Mindenki el tudja dönteni, hogy termelési folyamataihoz mennyire illeszthető a biogázzal előállított villamosenergia. Vannak rá példák, hogy az előállítható villamosenergia lefedi akár a teljes saját energiaigényt is.

Mint például a szennyvíztisztító telepek esetében?  

A nagyobb szennyvíztisztító telepeken, ahol kiépült, vagy a kisebbeken, ahol kiépíthető a szennyvíziszap-alapú biogáztermelés. Ott, ha nem is váltja ki teljesen, de sokat spórol az üzemeltető amikor minimálisra szorítja le a hálózati áram vételezését.

Mi lesz azzal az anyaggal, ami megmarad a rothasztás után? Úgy tudom, jó trágya lenne, ha nem tartalmazna kis koncentrációban nehézfémeket és egyéb veszélyes anyagokat…

Csak a felhasználási helyet megfelelően megválasztva lehet hasznosítani a maradékot. Az iszapvíztelenítéskor keletkező úgynevezett ferment lé természetes trágyaként, a földszerű száraz (szeparált) anyag talajjavítóként használható. A hatósági előírások szabályozzák, hogy mit milyen dózisban tudunk a termőföldeken és más helyeken felhasználni. Persze az is igaz, hogy a modern diagnosztikai eszközöknek köszönhetően egyre több anyag kerül reflektorfénybe, gondoljunk csak akár gyógyszermaradványokra, akár a perfluorozott (szintetikus) vegyületekre, amelyek határértékeivel kapcsolatban még nincs konszenzus a szakemberek körében sem a tisztított szennyvíz sem a szennyvíziszapok vonatkozásában. A határérték egy nehéz, lezáratlan kérdés.

A laikusok számára nem biztos, hogy világos, hogy mi zajlik egy biogáz-reaktorban, pedig aki érdeklődik a biokémia iránt, annak tényleg nagyon izgalmas. Jól tudom, hogy levegőtől elzárt folyamatokról beszélünk?

Az egyszavas válasz, az a rothasztás. A mi szakmánkban, a szennyvíztisztítás területén alapvetően két nagy csoportot különböztetünk meg: az aerob, tehát a levegő hozzáadásával végbemenő tisztítást és az anaerob, azaz levegőtől elzárt tisztítási módot. Ha az iszapból állítjuk elő a biogázt, az is az anaerob folyamatokhoz tartozik. A természetből ismertek a metanogén baktériumok. Ha az anaerob körülmények közé helyezünk szerves anyagot, például hermetikusan nejlonba csomagoljuk a nedves zöldséget, akkor az magától elkezd bomlani, rothadásnak indul, ezt tapasztalhatja mindenki a saját háztartásában is. A metanogén mikrobák mindenütt jelen vannak körülöttünk és adott körülmények között természetes módon képesek az ilyen típusú munkát elvégezni, a legtöbb esetben biogázt állítanak elő.

A mérnök dolga pedig az, hogy megteremtse a rothadás ideális feltételeit.

Úgy van, technológiai megfontolások alapján kell tervezni a folyamatokat, figyelembe véve a tartózkodási időt, a tápanyagarányokat, a hőmérsékletet. Otthon sem egy nap alatt rothad el a krumpli, a biogáz-reaktorban is több hét, akár egy hónapon túl is tartó a folyamat, mire kellő mértékben lebomlanak a szerves anyagok. Mivel a tartózkodási idő hosszú, ezért nagy térfogatokat kell építeni.

Milyen kifutását látja a biogáz-termelésnek Magyarországon?

Európában csak biometán-üzemből több mint 1500 van, míg idehaza mindössze kettő. Nekem meggyőződésem, hogy van értelme ehhez a táborhoz csatlakozni és fejleszteni a biogáz-kapacitásokat Magyarországon. Pontosan erről szól az Energiaügyi Minisztérium által kiírt pályázat is. Az energiakitettség csökkentése nemzetstratégiai cél. 2028 végig kell megvalósítani ezeket a projekteket és ha minden sínre kerül, megköttetnek a támogatási szerződések és az ügyfelek tudják biztosítani az önrészt, akkor olyan időszak elé nézünk, amikor látványos mértékben nőhet a biogáz-termelés Magyarországon.