Soha nem látott fordulatszámon pörög az orosz dezinformációs gépezet – interjú a Putyin trolljai szerzőjével

Miben változott meg a mostani dezinformációs hadjárat az elmúlt években, például a Krím-félsziget annektálása során tapasztaltakhoz képest?

Jelenleg is nagyon hasonló az érvelés és az indoklás, mellyel az ukrajnai inváziót magyarázzák. 2014-ben a Kreml azt állította, hogy az ukrán vezetés nácikból és fasisztákból áll, fogságba ejtették az ukrán népet, akiket emiatt fel kell szabadítani. Ezzel a magyarázattal érte el Moszkva azt is, hogy rengeteg fiatal csatlakozzon a hadsereghez, akik aztán amikor bevetették őket Ukrajnában szembesültek az igazsággal: nem nácik ellen kellett harcolniuk. Többen közülük ezt követően interjúkat is adtak a nemzetközi sajtónak, melyben elmondták, mennyire csalódtak a Kreml hamis állításai miatt. Most, nyolc évvel később ugyanezt az érvelést halljuk, ami a náci rezsimet illeti, kiegészítve egy új kifejezéssel, a „nácimentesítéssel”.

Ezek mellett azonban sokkal agresszívabb és felkavaróbb elemek is megjelentek. Vlagyimir Putyin arról is beszélt, a „különleges katonai művelet” bejelentésével körülbelül egy időben, hogy azok az államok, melyek be mernek avatkozni soha nem látott körülményekkel fognak szembesülni.

Emellett pedig az orosz állami média azzal is vádolja az ukrán vezetést, hogy nukleáris fegyver előállítását tűzte ki céljául. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy megállítandó ellenség képét alakítsák ki. Sajnálatos módon bizonyos célcsoportok nagyon fogékonyak a propagandára, ezt pedig a Kreml jól tudja. Látjuk, ahogy az orosz átlagemberek elhiszik és tovább terjesztik a hamis állításokat, a nyugati médiumok írásait pedig teljességgel elutasítják.

Oroszországban tulajdonképpen egy teljesen más, alternatív valóság kezd kialakulni, miután a Facebookot, a Twittert és a legtöbb nyugati sajtóorgánumot korlátozta a Kreml. Hogyan tud az átlag orosz hiteles információhoz jutni az ukrán háborúval kapcsolatban, hogyan tudják áttörni az „információs vasfüggönyt”?

Nagyon érdekes ellenhadjárat indult az orosz dezinformációval szemben a háború első napjait követően, szinte azonnal. Több helyen is arra biztatják az embereket, hogy a Google Maps segítségével terjesszék az Ukrajnával kapcsolatos híreket, fejleményeket.

Ezeket a különböző vállalatok, cégek és helyek értékelése során hagyott hozzászólásban tudják megtenni, ugyanis az orosz cenzúra erre a platformra még nem terjed ki.

Emellett az Anonymus hackercsoport is hadat üzent Putyinnak. Az állami propagandát terjesztő médiumok, televízió-csatornák adásait megszakítva közölnek kép- és videófelvételek a háborúról, a civilek bombázásáról, ezenfelül pedig rövid, informatív üzenetek segítségével is tájékoztatják az átlagembereket arról, hogy az orosz katonák mit csinálnak igazából Ukrajnában. Még egy lehetségese módszere a cenzúra és korlátozások kikerülésének a Tor böngésző használata. Ezt kifejezetten ilyen célokra fejlesztették ki, hasznos lehet a hiteles információk terjesztésében.

A Kreml számára egyre nehezebbé válik sajátos narratívájának terjesztése ezen lehetőségek miatt.

A nemzetközi sajtóban több helyen is arról lehetett olvasni, hogy Putyin lekapcsolná Oroszországot a globális internetről. Ebben az esetben mi történne?

Amennyiben ez a forgatókönyv megvalósulna – amit sem én, sem pedig kiberbiztonsági szakértők nem tartanak valószínűnek –, az az orosz társadalom teljes és megakadályozhatatlan agymosását jelentené. Szerencsére az eddigi információink alapján ez nagyon nehéz feladat lenne, szinte lehetetlen. Legalábbis mi úgy tudjuk.

Az intenzív dezinformáció ellenére úgy tűnik, hogy az orosz társadalom egy nem elhanyagolható része elítéli a háborút, és a propaganda-gépezet is akadozik: az egyik legnézettebb, állami televízió-csatornán sugárzott talk showban a szakértő vendég a Szovjetunió afganisztáni háborújához hasonlította a mostani helyzetet, hozzátéve, hogy az ukrajnai invázió még annál is rosszabb. Az orosz védelmi minisztérium csatornáján egy katonai tisztviselő arról beszélt, hogy rengeteg orosz katona veszti életét a háborúban. Mindkét eset bűncselekménynek számít Oroszországban. Mi okozhatja a gépezet ilyen szintű zavarát?

Nos, Putyin nem tud mindent az ellenőrzése alatt tartani. Úgy tűnik vannak olyan egyének, akik nem akarnak engedelmeskedni, vagy nem áll érdekükben engedelmeskedni a parancsnak, akadnak olyanok, akik elég bátrak ahhoz, hogy kimondják az igazságot.

Szinte lehetetlen egy ekkora gépezetet folyamatos kontroll alatt tartani.

Eddig mégis úgy tűnt, hogy nincs ezzel probléma.

Igen, úgy tűnt, ami nagyon rémisztő. A nyugati hatalmaknak éppen az lenne a feladatuk, hogy hozzájáruljanak a dezinformációs gépezet széteséséhez, leépítéséhez. Az összes olyan médiumot és kommunikációs csatornát, amely részese ennek, le kellene tiltani, egész egyszerűen nem értem ez a politikusoknak és döntéshozóknak miért esik annyira nehezükre. Legalább meg kellene próbálnunk megvédeni azokat, akik a dezinformáció által kifejezetten veszélyeztetett országokban – többek között például a volt Szovjetunió tagköztársaságai (a szerk.) – élnek.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter már 2017-ben bejelentette, hogy az orosz hadsereg az információs hadviselésre szakosodott egységet állít fel, annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon fellépni az országot érő támadásokkal szemben – ugyanis az orosz narratíva szerint ők az áldozatok.

Tehát tudjuk, hogy átlagemberek erre szakosodott profik által terjesztett propagandának vannak kitéve, mégsem teszünk érdemben semmit ennek megfékezésére.

Egyébként egy érdekes jelenség megfigyelhető ezzel kapcsolatban; mióta az orosz állam korlátozta a közösségi oldalak elérését lényegesen kevesebb a Kreml narratíváját terjesztő troll profilok száma a nyugati híroldalak kommentszekcióiban. Az összes nyilvánvalóan nem tűnt el, ugyanis ezeket nem csak Oroszországban működtetik, azonban több friss jelentés is arról számol be, hogy egyes szélsőjobboldali oldalak látogatottsága, interakciói szignifikánsan csökkentek az elmúlt időszakban.

Ön hogy, gondolja, lehet összefüggés a Szovjetunió afganisztáni háborúja és Putyin ukrajnai inváziója között? Sokan az afganisztáni csúfos kudarcot tartják a Szovjetunió összeomlása kezdeti kiindulópontjának.

Szerintem az összeomlás jelei már most látszanak. A szankciókkal sújtott gazdaság a háborús kiadások mellett és a külföldi vállalatok elmenekülésével nem húzhatja sokáig.

Nem sok minden maradt Oroszországban, ezek után pedig egyre nehezebb lesz igazolni a háborút szükségességét, mind az állampolgárok, mind a regionális vezetők számára.

Diplomatikusan fogalmazva, az ukrajnai helyzet nem tesz jót az orosz társadalom egységének.

Finnország és a finn társadalom már a háború előtt is nagyszabású információs hadviselésnek volt kitéve. Hogyan változott azóta a helyzet? Növekedett, vagy csökkent az orosz narratíva szerinti álláspontot képviselők aránya?

Egyértelműen csökkent.

Azok az emberek, akik eddig nem vettek részt a Kreml és az általa folytatott tevékenységről kialakult közéleti párbeszédben, most csatlakoztak és nagyon keményvonalas, kritikus álláspontot fogalmaznak meg Moszkvával szemben.

Emellett az ukrán lakosság és katonák támogatására is indultak civil kezdeményezések. Mindent összevetve eléggé Kreml-ellenes hangulat uralkodik a finn társadalom jelentős részében.

Ezzel párhuzamosan azonban jelen vannak azok a „véleményvezérek”, akik eddig is az orosz narratívát terjesztették, most magasabb fokozatba kapcsoltak, egyre erőszakosabban népszerűsítik a Moszkva és az orosz védelmi minisztérium által közölt hamis híreket. Sajnálatos módon sokan bedőlnek ezeknek és továbbosztják azokat saját közösségi profiljukon, még nagyobb elérést generálva ezzel.

Egyfajta „háború” alakult ki azok között, akik Moszkvának hisznek és akik a nyugati sajtóból, nyugati információk alapján tájékozódnak. Azonban jelenleg a Kreml állításai sok esetben annyira egyértelműen hamisak, hogy sokan eddigi támogatóik közül is ellenük fordultak.

Látják, hogy mi történik Ukrajnában, látják a videófelvételeket, képeket. A mostani helyzetben sokkal nehezebb átpréselni az embereken az orosz narratívát.

Finnország semlegességéről híres, ami a katonai szövetségi rendszereket illeti. Elképzelhető, hogy az ukrajnai háború következtében a közeljövőben az ország csatlakozzon a NATO-hoz?

Már most is van két polgári kezdeményezésre indított petíció, ami ezt a kérdést tárgyalja. Az egyik a törvényhozókat kéri a csatlakozás megindítására, a másik pedig egy népszavazási kezdeményezés. Jelenleg mindkettő a parlament elbírálására vár, meglátjuk mi lesz belőle. Azt azonban mindenképp szeretném megjegyezni, hogy mindkét esetben rekord gyorsasággal gyűlt össze a kellő számú aláírás.

Az ukrajnai háború hozzájárult ahhoz, hogy az átlag finn polgár érdeklődését felkeltse az ország esetleges NATO-tagsága.

Ami még lényegesebb, hogy Moszkva jelen helyzetben is fenyegeti Finnországot.

Az invázió első napjaiban az orosz külügyminisztérium Twitter-oldalán közölt egy bejegyzést, melyben arra hívták fel a finn emberek és döntéshozók figyelmét; komoly következményekkel fog járni, ha az ország csatlakozik az észak-atlanti szövetséghez.

Ami pozitívum, hogy ez hatalmas felháborodást váltott ki az emberekből, rengeteg elítélő hozzászólás érkezett a bejegyzés alá.

Az, hogy a közeljövőben valóban lesz-e esély a csatlakozásra, még kérdéses, azonban az kétségtelen, hogy Oroszország inváziója megváltoztatta a közvéleményt ezzel kapcsolatban, és nem csak Finnországban.

Egész Európa és a nyugati világ egységesen lépett fel Putyinnal szemben, erre pedig még nem volt példa. Ha eddigi terveit nem is, ezt mindenképpen sikerült elérnie.