Szakértő: hazugság, hogy figyelmeztető lövés volt az iráni támadás, ez állhat a háttérben… 

Ballisztikus rakétákkal, drónokkal, robotrepülőgépekkel támadt Irán Izraelre a hétvégén. Ilyen közvetlen támadással eddig még nem próbálkozott a perzsa állam, hogyan reagált az új fenyegetésre a lakosság?

Mivel hétvégére esett a támadás, az emberek otthon voltak, nagy leállásokra a munkahelyeken így nem került sor, az iskolák még zárva voltak a tavaszi szünet miatt.

Egyébként a földről is jól látszott, ahogy az iráni támadóeszközöket egymás után semmisíti meg a légvédelem, olyan volt, mint egy tüzijáték. Pánikhangulat egyáltalán nem volt, már fél éve háborús helyzetben vagyunk, az emberek hozzá vannak szokva az efféle látványosságokhoz. 

Irán mindeddig beérte azzal, hogy különböző proxy szereplőkön keresztül támadja Izraelt. Mi változott most?

Irán részéről érzékelhető egy ritmusváltás, jó kérdés, miért. Szerintem két oka lehet: úgy ítélték meg, hogy Izrael belesüllyedt egy kétfrontos háborúba, és most van itt a remek alkalom egy ilyen erődemonstrációra.

A másik magyarázat az, hogy az említett proxy szereplők, akiket már egytől egyig mozgósítottak az Iszlám Dzsihádtól a húszi milíciákig, nem bizonyultak hatékonynak, ezért úgy érezték, hogy személyesen is lépniük kell.

Erre utal az a körülmény, hogy a katonai erejük legpotensebb eszközeivel támadtak, harckocsiállományuk, légierejük ezekhez képest a fasorban sincs, a hetvenes-nyolcvanas évek technológiai szintjén mozog.

Jegyezzük meg, hogy egy közvetlen Izrael elleni támadásra csak ezekkel az eszközökkel voltak képesek. 

Ehhez képest elég korlátozottra sikerült a támadás, sokan éppenséggel azt állítják, hogy tulajdonképpen nem volt több egy figyelmeztető lövésnél…

Csakhogy ez nem igaz. Irán bevetett több mint háromszáz harceszközt - 180 drónt, 120 ballisztikus rakétát, illetve robotrepülőket is nagy számban.

Vessük ezt össze azzal, hogy Oroszországnak ez egy fél éves muníciója Ukrajnában - ennyi idő alatt használnak el ezekből az eszközökből akkora mennyiséget, amekkorát Irán bevetett egyetlen csapás során.

Súlyos aránytévesztés lenne ezt figyelmeztető lövésnek nevezni, nem is beszélve a cirkálórakéták és a ballisztikus rakéták tetemes költségeire - 3-500.000 dollár darabonként, így ez a támadás még alacsony költségvetésűnek sem nevezhető. Ráadásul ezzel párhuzamosan a Hezbollah is támadott, 120 rakétát lőttek ki Izraelre. 

Tudom, hogy Magyarországon is terjed az a narratíva, hogy ez csak egy jelképes cselekedet volt Irán részéről. Terjesztői azt akarják elérni, hogy Izrael ne indítson válaszcsapást Irán ellen, ez lenne a Biden-adminisztráció érdeke is, ezért van tele ezzel a nyugati sajtó. 

Apropó válaszcsapás, Bidenék ide vagy oda,  egy ilyen mértékű támadásra viszont valamilyen formában Izraelnek lépnie kell, méghozzá záros határidőn belül. Mire számíthatunk?

Ezeket a célokat majd a politika határozza meg, egyelőre még nem látszik körvonalazódni, hogy mi lesz a vezetés célja, ettől függ majd, hogy a számos lehetséges irány közül merre fogunk elindulni.

Az biztos, hogy valamilyen válaszra sor fog kerülni, de nem feltétlenül kell itt egy nagyszabású légitámadásra, vagy hasonlóras gondolni, vannak ennek különböző, kreatívabb módjai is.

Nézzük meg, mit is tett most Irán ezzel a támadással? Gyakorlatilag beárazta az izraeli célzott likvidálásokat. Azt üzente, hogy amennyiben ezt elköveted, küldök ellened 300 csapásmérő eszközt. Korábban ezeknek az akcióknak semmilyen számottevő ára nem volt. Ha ezek után holnap történik egy újabb célzott likvidálás egy olyan helyszínen, aminek egyértelmű üzenete van, mondjuk Teherán szívében, annak egyértelmű üzenete lenne: nem sikerült megfélemlítened,

sőt a további akcióktól sem sikerült elrettenteni, azaz semmit nem ért a támadásod, a hadsereged büszkeségei csődöt mondtak. Egy ilyen válaszcsapás adott esetben még akár nagyobbat is üthet, mintha felküldünk a levegőbe 100 repülőgépet bármilyen célpont ellen.

Van aki hűti van aki fűti most a kedélyeket. Mi vár ránk a közeljövőben, még nagyobb háború, vagy csendben elülnek a hullámok?

Ezt nem hogy mi nem tudjuk, egyelőre valószínűleg a legfelsőbb döntéshozók sem látnak tisztán. Két olyan játékosról van szó, amelyek teljesen különböznek egymástól politikai kultúra, katonai célok tekintetében, más megfontolások, más játékszabályok és prioritások mozgatják a feleket, ezért minden kaotikus, lehetetlen jóslatokba bocsátkozni. 

Az eddigi eredmény viszont egyértelmű. Az, hogy Irán ezt a támadást el merte indítani Izrael ellen, és itt most hangsúlyozzuk ki, hogy az Egyesült Államok legfontosabb Közel-keleti szövetségeséről beszélünk, az jól mutatja, hogy a korábban sziklaszilárd elrettentés már nem működik.

Az érem másik oldala viszont az, hogy hatalmas kudarc volt ez Iránnak. Képzeljük csak el, hogyan beszélnénk ma a Pearl Harbour elleni japán támadásról, ha annak az lett volna a végkimenetele, hogy az amerikaiak játszva kilövik a támadó repülőgépeket, és még a japán anyahajók többségét is az óceán fenekére küldik. Irán ezzel a csúfos véget ért támadással legfeljebb belpolitikai hasznot könyvelhet el, az iráni kormány fel tudja mutatni a radikálisoknak, hogy képes támadni is - ezzel otthon akár még növelni is lehet a támogatottságot.