Újabb három éves szerződést kötött Hanga Ádám a Barcelonával

Interjú2019. aug 11.Fodor Sándor

A még 1 éves szerződéssel rendelkező Hanga Ádám, a Barcelona kosárlabda csapatának magyar sztárja, újabb 3 éves szerződést írt alá a katalán csapattal, amelyik az elmúlt évben megnyerte a spanyol kupát és csak a döntőben vérzett el a bajnokságban a Real Madrid ellen. Egy budapesti étteremben találkoztunk Ádámmal és a menedzserével, Lóránt Andrással, de hogy a labdarúgók se maradjanak ki társaságból, ha már a Barcelonáról beszélgetünk, Feczesin Róbert a török Adanaspor csatára is csatlakozik a társasághoz. Balzsamos, fűszeres illatok szállnak a mediterrán ételek körül, igazán illik a hely a beszélgetéshez.

Mennyire volt egyértelmű számodra, hogy a Barcelonában szeretnéd folytatni a pályafutásodat?

Már januárban jeleztem az ügynökömnek, Lóránt Andrásnak, hogy nem szeretnék úgy belevágni a következő bajnoki évbe, hogy ezt követően lejár a szerződésem, ugyanis már korábban eldőlt bennem, hogy a Barcelonából szeretnék visszavonulni. Tavasszal viszont a klub keresett meg, hogy szeretnének hosszabbítani velem. S ettől kezdődően már nem volt nehéz megállapodni, sokkal könnyebb tárgyalás volt, mint két évvel ezelőtt, amikor a Baskoniából szerződtem a Barcához.

Ezzel szinte biztos, hogy nem láthatunk az NBA-ben játszani, annak ellenére, hogy a San Antonio Spurs 2011-ben draftolta a játékjogodat. Azóta is visszatérő téma, hogy miért nem játszol az amerikai profi ligában. Talán ezzel a szerződéshosszabbítással elülnek ezek a hangok, mert „drága emberek”, azért ez mégiscsak a Barcelona!

Amikor a Baskoniában lejárt a szerződésem, egyértelműen az volt a cél, hogy mindent egy lapra föltéve kijussak az NBA-be. Több szerződésajánlatom volt Európából, ezek szakmailag és anyagilag is nagyon előnyösnek tűntek, de mindenkinek nem-et mondtam, mert a San Antonio Spurs volt a cél. A legjobb korban voltam 28 évesen, mindent megtettem azért, hogy megvalósuljon ez az álom, ráadásul egy olyan szezon volt mögöttem, hogy az év legjobb védőjátékosa lettem az Euroligában, a spanyol bajnokságban pedig bekerültem az év legjobb ötösébe. Mégsem sikerült, nem kaptam meg a lehetőséget, hogy NBA játékos legyek és ezzel én el is engedtem ezt a dolgot.

Mit vesztettél, hogy nem jött össze az NBA, és az is érdekelne, hogy mit nyertél azzal, hogy Európában maradtál?

Nyilván az NBA egy fantasztikus tapasztalat, amit most már nem fogok megszerezni. Jártam kint többször is az Egyesült Államokban, edzettem sokat a Spurs draftolt játékosaként, és sok volt NBA játékossal játszottam Európában. De ez nyilván nem ugyanaz, mint maga a kinti bajnokság. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy valóban az NBA egy nagyszerű dolog, de egy teljesen más vetélkedés, mint az Euroliga. Egy Barcelona, vagy Real Madrid játékos fiatal korában és felnőttként is mindig azért harcol, hogy bajnok legyen vagy kupát nyerjen, miközben rengeteg NBA játékos azért, hogy a 10. vagy 15. hely között melyik helyezést tudja elcsípni a csapatával. Vagy mondjuk, a bajnokság végén inkább elveszítenek meccseket, hogy rosszabb helyen zárják az évet, mert így a drafton erősebb, jobb játékosokat választhatnak. Mindent a pénz mozgat. És tényleg elengedtem már, mint valós lehetőséget.

Rettentő boldog vagyok, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy Barcelona szintű csapat játékosa lehetek. Hálát adok az Istennek és a családomnak, hogy itt tudok játszani és most teljes mértékben csak arra koncentrálok, hogy a Barcelonával megnyerjük az Euroligát, vagy a spanyol bajnokságot.

Milyen a Barcelona családjához tartozni?

Fantasztikus. Végre, amikor megkérdezik, hogy milyen csapatban játszom, egy olyan nevet mondhatok, amit mindenki ismer. Az FC Barcelona egy olyan világmárka, hogy bármerre jársz a világon, mindig látsz gyerekeket, vagy éppen felnőtteket, akik Barcelona mezt viselnek.

Ez a legprofibb klub, ahol valaha megfordultam, a járandóságomat mindig pontosan megkapom, a családomat biztonságban tudhatom, a csapat milliője pedig olyan, hogy mindenki büszke, amikor fölveszi a mezt és azon ott virít a klub címere.

Különleges érzés, hogy a csarnok, ahová minden nap edzeni megyek, szemben van a legendás Nou Camp stadionnal. Ehhez is hozzá lehet persze szokni, de vannak olyan napok, amikor azt mondom magamnak, állj meg egy pillanatra, gondold végig, hogy hol vagy és mit csinálsz és köszönd meg, hogy ilyen szerencsés és áldott helyzetben élhetsz és dolgozhatsz.

Az idei bajnoki döntőt a Real Madriddal vívtátok, s ezúttal a madridiak nyerték a bajnoki címet. A kosárlabdában is ugyanolyan erős a rivalizálás a Barcelona és a Real Madrid között, mint a fociban?

Természetesen. Egy jellemző példa, hogy három évig együtt játszottam a Baskoniában Fabien Causer-rel. Nagyon jó barátok lettünk, még az esküvőjén is ott voltam. Tartottuk a kapcsolatot, hetente beszéltünk. S mióta a Barcelona játékosa lettem, ő pedig a Real Madridba szerződött, valami megváltozott. A kupában, a bajnokságban és most már az Euroligában is annyi mérkőzést játszunk egymás ellen, hogy elkerülhetetlen a rivalizálás. És ez beszivárog a barátságunkba, a kommunikációnkba, ami ugyancsak megcsappant. Ha befejezzük a játékot, biztosan minden újra a régi lesz, de most nem.

Spanyolországban a két legismertebb klub a Barca és a Real is működtet fantasztikus kosárlabda csapatot, de ugyanígy van például kosárlabda csapata Törökországban a Fenerbahcenak vagy a Galatasaraynak, Németországban a Bayern Münchennek. Ezek szerint ez egy működőképes modell. Elképzelhető lenne, hogy például a Ferencváros ugyanígy megjelenjen a férfi kosárlabdában?

Szerintem igen és talán éppen ez a jövő. Gondoltam már én is ilyen szempontból a Ferencvárosra, mivel ott már létezik egy nagyon jelentős és fanatikus szurkolói bázis. S ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy legyen Budapesten egy kiemelkedően jó kosárlabda csapat, az csak egy ilyen bázison képzelhető el.

Volna kedved egy ilyen csapatban játszani?

Egy ilyen kezdeményezésben nagy lehetőséget látnék. Ám, hogy ki fogja megvalósítani, az egy más kérdés, és egyáltalán fűződik-e bárkinek érdeke ahhoz, hogy megvalósuljon, hiszen lenne Magyarországon egy csapat, ami kiemeltebb támogatást kapna, mert nagyon sok pénz kellene hozzá. De mikor fölmerül, hogy miért külföldön játszom, arra lehetne az a válaszom, hogy, ha lenne egy Fradi a kosárlabdában, amelyik az Euroligában játszik, én lennék a legbüszkébb ember és boldogan jönnék. Mert olyan csapatokat láthatnának a nézők Budapesten, mint a Barcelona, vagy éppen a Real Madrid. És mint magyar játszhatnék ellenük a saját magyar csapatomban. 

Milyen a kapcsolata a kosárlabda csapat játékosainak a Barcelona focistáival?

Nagyon kevés a találkozás, ami kicsit csalódás is számomra, mert azt gondoltam, lesznek közös jótékonysági, vagy ünnepi programjaink. De annyira erőltetett és feszes a program mindkét csapatnál, hogy sajnos ez lehetetlen.

A közösségi médiában viszont felbukkant egy fotód Lionel Messivel. Mikor készült?

Amikor megnyertük a spanyol kupát és kivittük a Nou Campba megmutatni a közönségnek és a labdarúgóknak, ami valójában egy hagyományos program. Éppen melegítettek, úgy rohantam be a pálya közepére, mint egy kisgyerek, de nemcsak én, hanem a játékostársaim is. Odafutottam Messihez és lőttem egy képet, de le kellett guggolnom, hogy ő is ráférjen. 

Mi az, ami most már a kosárlabdán kívül is Barcelonához köt?

Két kislányom van, mindketten anyanyelvi szinten beszélnek spanyolul és nagyon örülök, hogy jó iskolát találtunk nekik, ahová szeretnek járni. Szinte most volt, amikor kis taknyosként megjelentem a válogatottnál, most pedig 30 évesen azon töprengek, hogy milyen gyorsan elment az idő és mit fogok csinálni a pályafutásom befejezése után. Valójában az lesz az életem nagyobbik része. Spanyolországban már berendezkedtünk. És jó lenne, ha a gyerekek ott tudnák befejezni az iskolát. Viszont megtanultam, hogy fölösleges tervezgetni, mert bármi történhet. Hiába írtam alá újabb három évet, ami a hátralevő egy éves szerződésemmel együtt még 4 év a Barcelonában, bármikor jöhet egy vezetőváltás, edzőváltás és nem kellek.

A sérülések sem kerültek el eddigi pályafutásod során.

Háromszor műtötték a térdemet és a tavalyi nyaram arról szólt, hogy mankóztam Budapesten. Az volt az egyetlen kérésem, hogy otthon végezhessem el a rehabilitációt Magyarországon. Nagyon megértőek és együttműködőek voltak a klubnál, mindenben támogattak, nyilván ehhez kell az is, hogy megbíznak bennem. 

Ha a saját jövődet tervezgeted, mennyire kötődnek az elképzeléseid a kosárlabdához?

Szeretnék több lábon állni, de szinte száz százalékban a kosárlabdával foglalkoznék. Annak ellenére, hogy edző nem akarok lenni. Legszívesebben átadnám azt a tapasztalatot, amit elmúlt 20-25 évben szereztem, kiválasztani és segíteni tehetséges fiatalokat.

Talán éppen azért, mert ez neked hiányzott?

Pontosan. Az a tapasztalat, amit megszereztem alkalmassá tesz arra, hogy egyengessem mások, a mostani fiatalok útját.

Nekem ez hiányzott. Hogy mondja valaki, mikor elrontottam valamit, vagy adjon tanácsot, hogy csináljak másképpen dolgokat.

Ne menjek, mondjuk tizenévesen nyáron a Balatonra, hanem keressek egy termet és dolgozzak reggeltől estig. És akkor lehet, hogy tényleg az NBA-ben lennék most. Hiszek benne, hogy tudnék segíteni a gondolkodásban, a hozzáállásban, a választásokban, döntésekben. És van egy kapcsolati rendszerem Európában, ami ugyancsak hasznos lehet. Hogy ezt milyen formában tenném, egy saját akadémia keretein belül, vagy másképpen, az még a jövő nagy kérdése.