A Biden-paradoxon: demokrata zöldítés a geopolitikai realitások árnyékában

Cohen szerint „mindezek muzsikát jelentettek a megújuló energiahordozót támogató vállalkozások fülének, amelyek a nagylelkű kormányzati kutatási támogatások haszonélvezői; a nagy szél- és vízenergia-előállítók élvezik majd a bőkezű támogatásokat, és, reményeik szerint, az atomenergia és a fúziós energia úttörői.”

Mi valósult meg ezekből a jóslatokból? Kétségtelen, hogy Biden visszatért a Párizsi Klímaegyezményhez, kinevezett egy klímavédelmi csapatot, érvénytelenítve a Trump-időszak rendelkezéseit.

Az új elnök hivatalba lépése új funkciókat és kinevezéseket hozott magával: Biden kinevezte John Kerry személyében a klímaügyi küldöttet, Gina McCarthy személyében pedig a Fehér Ház nemzeti klímavédelmi főtanácsadóját.

Egyikük sem ismeretlen az amerikai döntéshozatalban. Kerryt nem kell bemutatni, hiszen a Demokrata Párt „régi motorosáról” van szó, a párt többszörös elnökjelöltjéről, a McCarthy név azonban valószínűleg nem elsősorban Gina McCarthy révén ismerős a magyar közönségnek.

A demokrata párti, környezetvédelmi egészségügyi mérnök végzettséggel rendelkező McCarthy Obama elnöksége idején, 2013 és 2017 között vezette az 1970-ben megalapított Környezetvédelmi Ügynökséget. Jelenleg az Ügynökség vezetője az a Michael Stanley Regan, aki már a Clinton-adminisztráció idején az Ügynökség keretében dolgozott, és elkötelezett a Tiszta Energia Terv mellett, amely 2030-as, illetve 2050-es határidővel előirányozza az üvegházhatású gázok csökkentését, valamint a szén-dioxid mentesség elérését.

Jelzésértékű Biden személyzeti politikájával kapcsolatban, hogy Regan az első afroamerikai tisztviselő, aki alapítása óta az Ügynökség élén áll.Már a személyzeti politika is jelzi, hogy Biden nem hanyagolja el a környezetvédelem szempontját az energiapolitikai prioritások kialakításában. Az elnök a kampány során 10 millió új munkahelyet ígért a „tiszta” energiaágazatokban. Az elnök előirányzott egy kétbillió dolláros tervet a zöld energiapolitika infrastruktúrájának kialakítására. Biden egyéb nagyra törő terveket is meghirdetett: az Egyesült Államok szén-dioxid lábnyomának csökkentését 50%-kal 2035-ig, valamint 400 milliárd dolláros befektetést a „tiszta” energiaágazatokba a következő tíz évben

Mindazonáltal nemcsak különbségek, hanem folytonosságok is akadnak a két elnök energiapolitikájában. Biden elődje, Donald Trump bízott a hagyományos energiahordozókban, és ennek mindig hangot adott.

Könnyű lenne persze Trumpon elverni a port, úgy, ahogyan manapság az újbaloldal, zöld baloldal teszi, de lássuk be: reális társadalompolitikai prioritások húzódtak meg a trumpi energiapolitika mögött, nem magyarázható meg minden a fosszilis energialobby kiszolgálásával.

Az igaz, hogy a Republikánus Párt üzleti támogatói köre az olajiparhoz kötődik, míg a Demokrata Párt vastagon benne van a Szilícium-völgyben. De nem ez az egyetlen társadalmi és gazdasági szempont.

Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a bányák újranyitása komoly szerepet játszott Trump 2016-os választási győzelmében. Így a hagyományosan demokrata fellegvárként számon tartott Nyugat-Virginiában, amely egykor híres, történelmi bányavidék volt, az újranyitás ígérete segítette Trump győzelmét.

Ebből is látszik, hogy az energiahordozók melletti választás kérdése korántsem csak energiapolitikai és környezeti kérdés (ahogyan sokszor az újbaloldal leegyszerűsíti), hanem vastagon pártpolitikai, választáspolitikai kérdés is.

Ez jelezheti a Biden-adminisztráció nagyratörő környezetvédelmi és energiaügyi terveinek határait. Biden nem mehet teljesen szembe a társadalommal, amely ma még drágának találja a „tiszta” energiahordozókat, és még javarészt a hagyományos iparágakban dolgozik, igaz, egyre kisebb arányban. Jelenleg több millió amerikai munkavállaló dolgozik az olaj- és gázszektorban, ami ugyan jóval kevesebb, mint korábban, de még mindig elég nagy ahhoz, hogy foglalkozni kelljen az átképzésükkel és segélyezésükkel egy energiapolitikai fordulat esetén.

Nem véletlen, hogy bár az adminisztráció kiáll a „tiszta” energia mellett, Biden ígéretet tett a szén-, olaj- és földgáz-lelőhelyek, illetve széntüzelésű erőművek mellett élő lakóhelyi közösségek támogatására, a régi bányák megnyitása és a szennyezett területek megtisztítása révén.

Az elnök elrendelte egy munkacsoport összehívását, amely összehangolná az adminisztráció terveit és a munkahelyteremtésben és -bővítésben érdekelt közösségek érdekeit. Noha nyilvánvaló, hogy a Demokrata Párt elkötelezte magát az energiapolitikai fordulat mellett, a jelenben figyelemmel kell lennie a párt régi bázisát alkotó „kékgalléros munkásosztály” érdekeire.

Biden szavai, miszerint „soha nem felejtjük el azokat a férfiakat és nőket, akik felszínre hozták a földgázt, és építették az országot”, egy tisztelgés a demokrata párt régi bázisa, például az ír származású munkásosztály iránt.

Minderre szükség is van, hiszen Trump jórészt a munkásrétegnek a szavazatával nyert négy évvel korábban.A Biden-adminisztráció külpolitikája szorosan kapcsolódik az energiapolitikához. Az Irán elleni szankciók föloldása lehetővé tenné a perzsa államnak, hogy növelje olajkitermelését és részvételét a nemzetközi olajpiacon.

Ennek feltétele a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrzésének engedélyezése az ország területén. Az Iránnal és Kínával folytatott bideni külpolitika a másik olyan terület, ahol folytonosságra számíthatunk a két adminisztráció között. Egy birodalom, mint az Egyesült Államok, nem engedheti meg riválisai megerősödését.

Fölmerül a kérdés: milyen lesz a Biden-adminisztráció hatása az Európai Unióra és Magyarországra. Ha távlatosan nézzük, az EU és Magyarország számára Biden megválasztása lendületet adhat a zöld ügyek és a klímavédelmi célkitűzések képviseletének. Az európai belpolitikában nagyobb a kohézió a zöld energiaforrások kutatásában, mint az amerikai közéletben.

A környezetvédelemhez való hozzáállás kevésbé táborképző és megosztó, mint az Egyesült Államokban, ahol a gazdasági célok jobban hozzátartoznak a szabadság érzéséhez.

Ám a hagyományos energiahordozók – szén, kőolaj, földgáz – még egy darabig nélkülözhetetlenek lesznek. Magyarország számára elsődleges fontosságú, hogy a Biden-adminisztráció éppúgy elkötelezett a geopolitikai realitások mellett, mint előtte bármelyik amerikai kormányzat. Nyilvánvaló, hogy továbbra is elsődleges amerikai érdek Oroszország és Kína nyomulásának megakadályozása, legalábbis lefékezése. Biden feltehetően harcosabban lép majd föl Ukrajna és az Északi Áramlat kérdésében Oroszország ellen.

Tekintettel a Paks II projektre és a Gazprom révén szállított importgázra, valamint a kínai finanszírozású Belgrád-Budapest vasútvonalra, a Biden adminisztráció külpolitikája súlyosan érinti a magyar kormányzatot, amely nyitott a BRICS államok, és főleg Oroszország és Kína iránt.

Az energia lehet az egyik eszköz, amely révén Washington nyomás alatt tarthatja a magyar külpolitikát. Ami nagy kérdés, az LNG ügye. A Trump-adminisztráció támogatta az LNG-exportot Európába. Az Egyesült Államok vált a legnagyobb LNG exportőrré 2016-ban, jelenleg több mint 30 országot lát el cseppfolyósított gázzal. Ha Biden következetes a klímavédelmi, zöld energiahordozókat támogató tervéhez, akkor csökkenteni kell az LNG előállításának volumenét, azaz végső soron a földgázkitermelést. Az LNG azonban geopolitikai eszközként korlátozhatja Oroszország nyomulását Európában.

Egyelőre Biden sem talál megoldást arra, hogyan lehetne az LNG-előállításból és –exportból származó érdekeket és a klímavédelmi célokat összehangolni. Az azonban biztos, hogy az új amerikai elnök klímavédelmi célkitűzései támogatást adhatnak Európában és Magyarországon a megújuló energiaforrások kutatásának és támogatásának.

A szerző az E.ON Hungaria Zrt. igazgatóságának tagja.