A Netflix és társai ártalmasak a filmes kultúrára - vélemény

DVD-n és Blu-rayen vásárolni a filmeket lassan olyan régimódinak számít, mintha susztertől vennénk a cipőnket, a szőnyegünket pedig egy takácstól szereznénk be. Nyilván nem véletlen, hogy a film-gyűjtés terén a fizikai hordozók elkezdtek kihalni. Hisz még az elindításuk is körülményes.

Ahelyett, hogy egy gombnyomásra indulna a kiszemelt tartalom, egy rakás figyelmeztető szöveget kell végignézni azután, hogy előkotortuk és beraktuk a lejátszóba a megfelelő lemezt. Ha ez nem lenne elég egy nehézkes menürendszeren is túl kell jutnunk mire a film végre elindul.

Mindezért pedig jó alaposan ki kell nyitnunk a pénztárcánkat.

Egy vadiúj film Blu-rayen 5-7 ezer forintba kerül, ha pedig nem elég a HD felbontás és ultra HD-ban szeretnénk nézni a kedvencünket, akkor egy két órás filmért akár 10 ezret is le kell szurkolnunk. Ennyi pénzért egy hónapra akár három streaming szolgáltatásra is elő lehet fizetni, amelyeken több ezer sorozat meg film között lehet válogatni.

Ennek fényében úgy tűnik nem is baj, hogy a fizikai hordozók lassan, de biztosan kihalnak és idővel az egész világ rászokik a streamingekre.

Csakhogy a fizikai hordozóknak van egy hallatlan előnye. Azután, hogy feltettük őket a polcunkra nem kell attól tartani, hogy a forgalmazó egyszer csak bejön a szobánkba és se szó se beszéd elviszi a lemezünket.

A streamingnél viszont egyetlen produkció se igazán a miénk. A Netflixnél is igazi lutrinak számít, ha egy film megnézést halasztgatjuk. Könnyen benne van a pakliban, hogy mire elhatározzuk, hogy végre megnézzük, addigra lekerül a kínálatból.  Még a saját gyártású produkciók sincsenek biztonságban. Annak idején nagy sikerrel készültek részben a Netflix közreműködésével az olyan Marvel sorozatok, mint a Daredevil, a Megtorló vagy a Jessica Jones. Ám aki ezeket látni akarja az a Netflixen már nem jár sikerrel.

Ennél is döbbenetesebb, hogy a magyar HBO Max idei zászlóshajója, a 80-as évek Magyarországáról szóló A besúgó mindenféle előzetes jelzés nélkül lekerült a Max felhozatalából.

A jelek szerint az anyacégnél pénzügyi gondok léptek fel, amelyeket részben úgy kezeltek, hogy a videotárukból lekaptak egy rakás nemzetközi produkciót. Mivel fizikai hordozón nem lett kiadva, aki látni akarja A besúgót az egyelőre csak illegális formában tudja ezt megtenni.

De néha a hasonló esetekhez még anyagi gondok se kellenek. Az HBO például Amerikában ideiglenesen megszerezte a South Park sorozat vetítési jogait, de a szókimondó szériánál néhány részt túl megosztónak éreztek, ezért azokat nem tették elérhetővé. Ugyanígy a Max volt az, amely Amerikában 2020-ban ideiglenesen levette a kínálatából az Elfújta a szelet, mert úgy ítélték meg, hogy az akkori politikai helyzetben problémás, ha ez a filmklasszikus elérhető marad.

Hasonló okok miatt a Disney se teszi elérhetővé néhány tartalmát a saját platformján.

A Disney+-on egy rakás klasszikus elérhető, de A Dél dala - Rémusz bácsi meséi nincs fent, mert a stúdió szerint a film nem kezeli jól a rabszolgaság témáját.

Sőt, aki a Disney+-on elindítja a népszerű 1992-es Aladdint az egy olyan szöveggel fog találkozni, amely épp amiatt fogadkozik, amiért a közkedvelt mese nincs levéve a streaming oldalról. A figyelmeztetés eleje egész pontosan így szól:

Ez a műsor negatívan és/vagy bántóan  ábrázol bizonyos kultúrákat vagy embereket. Ezek a sztereotípiák már a műsor készítésekor is helytelenek voltak, és helytelenek most is. A tartalom eltávolítása helyett úgy döntöttünk, hogy elismerjük annak káros hatását, tanulunk belőle, és beszélgetésre ösztönzünk mindenkit

Természetesen semmiféle biztosíték nincs rá, hogy a stúdió nem fogja meggondolni magát. Egy ponton nyugodtan dönthetnek úgy is, hogy nem beszélgetésre ösztönöznek minket, hanem inkább mégis leveszik a problémásnak vélt filmet.

Komoly érv a fizikai gyűjtemények mellett, hogy nem fogyatkoznak meg a friss politikai fejlemények miatt vagy azért, mert rossz anyagi helyzetbe került a gyártó.

A másik hallatlan előnye a fizikai hordozóknak, hogy a vásárló maga döntheti el, hogy az adott filmből melyik verziót akarja megnézni.

A Gyűrűk Ura trilógiának például létezik egy remekbe szabott bővített változata is, tele olyan kíváló jelenetekkel, amelyek a mozis verzióban nem szerepeltek.

Itthon viszont streamingen csak a moziverzió érhető el. Aki látni akarja a bővített változatokat annak be kell szereznie a filmeket DVD-n vagy Blu-rayen. Ugyanez igaz például az Avatarra vagy az Alien filmekre is.

A DVD-k előnye volt az is, hogy előbb utóbb nem csak a tömegigényt kielégítő produkciók, hanem a rétegfilmek is megjelentek itthon. A francia és az olasz mesterek munkáit is könnyedén be tudta szerezni a magyar közönség, hála az ezüstlemezeknek.

Az itthon is elérhető streaming szolgáltatásokon viszont a régi filmek felhozatala finoma szólva is roppant gyér.

Félreértés ne essék: nem a streaming szolgáltatások létjogosultságát akarjuk kérdőre vonni. Egyértelműen megvan a hasznuk. Amikor egy dolgos nap után keresni akarunk magunknak valami szórakoznivalót akkor roppant hasznosak.

Viszont sajnos az előretörésük a fizikai hordozókat lassan múlt időbe teszi, ez a trend pedig a filmes kultúrára komoly csapást jelent. A videotár-szolgáltatók túlságosan nagy kontrollt kaptak: könnyedén beleszólhatnak abba, hogy mit nézhetünk és mit nem.