Állami beavatkozással mennyire lehet letörni az inflációt?

Az Európai Versenynap (European Competition Day) egy minden évben megrendezésre kerülő konferencia. A házigazda hagyományosan az Európai Tanács soros elnökségét betöltő ország versenyhatósága. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon, a Gazdasági Versenyhivatal 2024. második félévben biztosít majd helyszínt a versenyjog és versenypolitika egyik kiemelkedő nemzetközi eseményének.

„Az árak megfékezése és a versenypolitika kéz a kézben kell járjon”

A 2023. május 5-én, Stockholmban megszervezett Európai Versenynap központi témája a versenypolitika volt a válság idején. A konferencián három különálló panelbeszélgetés hangzott el a gyorsuló inflációról, az energiaágazat kínálati hiányáról és a versenypolitika fenntarthatósági szempontjairól.

Az esemény megnyitójából kiderült: az erősebb verseny a belső piacokon nemcsak a fogyasztók és a vállalatok számára jelent előnyöket – például alacsonyabb árak formájában és a nagyobb választék miatt – hanem hozzájárulhat az Európai Unió versenyképességének növeléséhez is, azáltal, hogy a verseny erősíti az európai vállalatok versenyképességét és a növekedést.

Rikard Jermsten, a svéd versenyhatóság főigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyasztói árak - különösen az élelmiszerek, illetve az elektronikai termékek tekintetében - jelentősen, egyes termékek esetében duplájára emelkedtek Svédországban az elmúlt egy évben. Úgy fogalmazott:

a magas infláció elleni küzdelem jelenleg a legfontosabb feladatunk.

Sara Modig, a svéd energiaügyi minisztérium államtitkára szerint az egész Európára kiterjedő válság okozta problémákat abból a szempontból kell értékelnünk, hogy azok mekkora nehézséget okoznak a lakosságnak. Mint mondta: a hatékony verseny nyilvánvalóan hozzájárul a válságjelenségek – mint a magas infláció, vagy az energiakrízis – legküzdéséhez, ugyanakkor lehetnek olyan szempontok, amelyek átmenetileg felülírhatnak hagyományos versenyjogi szabályokat.

Erik Thedéen, a svéd nemzeti bank elnöke leszögezte, hogy a verseny jó, segíti a fejlődést, jó a fogyasztóknak, serkenti az innovációt. Ezért a verseny korlátozása mindig veszélyeket hordoz magában. Úgy vélte, hogy alapvetően azt a kérdést kell feltennünk, hogy a válság okozta gazdasági és társadalmi jelenségek következményei hogyan befolyásolják a versenyt, és az egyes intézkedések képesek-e helyreállítani az egészséges versenykörnyezetet. Hangsúlyozta:

az infláció megfékezése jelenleg a legfontosabb feladat Európában. Ezért az árak stabilitása és a hatékony versenypolitika kéz a kézben kell, hogy járjon.

Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogért felelős biztosa, a digitális korszakért felelős ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy a tapasztalatok megosztása most különösen felértékelődik.

Mint mondta: oda kell figyelnünk egymásra és tanulnunk kell egymástól. Arra hívta fel a figyelmet, hogy válság idején mindenki hajlamos arra, hogy szemet hunyjon az egészséges versenyt meghatározó hagyományos szabályok felett. Mint mondta ez azért veszélyes, mert a széleskörű, egészséges piaci verseny teszi ellenállóvá a gazdaságokat, és ez a fogyasztók számára is ez kívánatos. A magas infláció, az energiapiacokon fellépő kínálati sokkok, vagy a klímaváltozás elleni küzdelem felértékelődése ugyanakkor teljesen új helyzetet teremt. Ezért rendkívül élénk diskurzust kell folytatnunk egymással a versenyjog és versenypolitika európai közösségében. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy az Európai Uniónak még válságos időkben sem szabad lazítania a versenyjogi szabályok érvényesülését.

Úgy vélte, hogy a digitális alkalmazások széleskörű elterjedése és használata hozzájárulhat az árak csökkenéséhez, ezért a válság leküzdésében a digitalizációnak is fontos szerepe van.

Az inflációs válság - hogyan reagáljon a versenypolitika?

Az első panelbeszélgetés résztvevői (Tina Søreide, a norvég-, Andreas Mundt, a német versenyhatóság vezetője, Ana Sofia Rodrigues, a portugál versenyhatóság vezető közgazdásza és Jonas Frycklund, a svéd vállalkozók szövetségének közgazdásza) kiemelték, hogy az infláció gyorsan növekszik olyan tényezők miatt, mint a világjárvány és az ukrajnai háború. Mint kiderült: az árak emelkedése, eltérő mértékben, de az EU minden tagállamában nehézségeket okoz.

A panel tagjai feltették a kérdést, hogy segíthet-e a hatékony verseny az infláció visszafogásában, és ha igen, hogyan? A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem a verseny hiánya az infláció elsődleges okozója, a hatékony versenyt mégis kulcsfontosságúnak nevezték annak biztosításához, hogy a piacok jól felkészültek legyenek az új sokkok kezelésére és a jövőbeli fellendülés elősegítésére.

Úgy vélték, hogy a hatékony verseny rugalmasabbá teszi a piacokat és növeli például a monetáris politika hatékonyságát is. Elhangzott, hogy a válság lehetőséget teremt arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a nemzeti bankokat és a nemzeti versenyhatóságokat.

A résztvevők rámutattak, hogy az infláció meredek emelkedése számos politikai kezdeményezést eredményezett, elsősorban a háztartások megélhetési költségeinek enyhítése érdekében.

Szóba került, hogy az árszabályozás vajon megfelelő eszköz-e a gyorsan emelkedő árak lassítására? Mint kiderült: számos európai kormány hozott az lakosságot érintő árak mérséklésével, vagy hatósági csökkentésével, befagyasztásával járó döntéseket.

Ezekkel kapcsolatban az a nézet alakult ki, hogy az intézkedések rövid távon képesek kifejteni a kívánt szociálpolitikai hatásokat, ugyanakkor hosszú távon alkalmazva torzíthatják a versenyt, ami a piaci folyamatok normalizálódása ellen hathat.

A beszélgetés során felmerült az a dilemma is, hogy a versenypolitikai beavatkozás alapesetben hosszútávú hatásokat képes kifejteni, az inflációs krízis viszont rendkívül gyors, helyenként azonnali beavatkozást igényel. Ezért az európai versenyhatóságok is egy teljesen új helyzettel szembesültek.

Ezzel együtt a panelbeszélgetés során világossá vált, hogy az infláció elleni hatékony fellépés a versenyhatóságok egyik legfőbb prioritása jelenleg. Szinte minden európai intézmény foglalkozik ezzel a kérdéssel valamilyen formában.

Ezek többsége ugyanakkor időben elhúzódó eljárás, ezért gyakorlatilag egyedülálló, hogy a Gazdasági Versenyhivatal már lezárta az első, a tejek és tejtermékek piacán végzett, január végén indított gyorsított ágazati vizsgálatát, és hamarosan a tartós élelmiszerek piacán végzett vizsgálat eredményeit is társadalmi vitára bocsátja.

Az energiaköltségek válsága - hogyan biztosíthatja a beavatkozás hosszú távon az egészséges versenyt?

Az Európai Unió energiapiacait inflációs és kínálati sokkok sújtják. Nemzeti szinten politikai kezdeményezések születtek a fogyasztókra és a vállalkozásokra gyakorolt hatások enyhítésére. Hogyan befolyásolja ez a belső energiapiac fejlődését? Melyek a legnagyobb akadályai egy ilyen belső piac kialakításának és a hatékony verseny megteremtésének?

Mit kellene tenniük a felügyeleti hatóságoknak, a politikusoknak és az EU-nak? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az Európai Versenynap második panelbeszélgetése.

Az eszmecsere résztvevői (Dennis Hesseling, az EU energiaszabályozással foglalkozó ügynökségének egyik vezetője, Henrik Sjölund, a Holmen AB igazgatója, Pär Holmberg, a svéd ipargazdasági kutatóintézet szakértője, Oskar Ahnfeldt, a Vattenfall AB alelnöke és Mary Starks, a Flint Global partnere) elsősorban abból indultak ki, hogy a verseny alapjaiban alakult át meg az energiapiacokon, az elmúlt évben ugyanis drámai mértékben csökkent a kínálat, és Európa energiaellátása alapjaiban változott meg.

Bár ez a folyamat elsősorban a földgázt érintette, súlyos következményekkel járt a villamos energiára és más tüzelőanyagokra, vagy például a különböző üzemanyagokra is.

Nemzeti és uniós szinten számos politikai kezdeményezés született a fogyasztókra és a vállalkozásokra gyakorolt hatások enyhítése érdekében. Ezek főként keresletoldali intézkedések formájában valósulnak meg, beleértve a háztartások és a vállalkozások támogatását a megnövekedett energia-, vagy üzemanyag-költségek miatt, valamint a kereslet rugalmasabbá tételére irányuló kezdeményezéseket jelentettek.

Állami támogatások kontra piaci verseny

Emellett egyes országok kínálati oldali intézkedéseket is bevezettek, főként állami támogatások és segélyek formájában.

Ezek az intézkedések együttesen alapvetően megváltoztathatták az energiapiacokat – hangzott el a panelbeszélgetés során. Ez pedig számos további kérdést vet fel. Például, versenyjogi szempontból milyen kockázatokkal járnak a háztartásokra és a vállalkozásokra gyakorolt negatív hatások enyhítését célzó intézkedések? Akadályozhatják-e a belső energiapiac fejlődését?

Fennáll-e annak a veszélye, hogy a támogatások bizonyos formái hosszú távon károsíthatják a vállalkozások versenyképességét, illetve az általános piaci versenyt?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a piaci folyamatok normalizálódása kizárólag akkor következhet be, ha tartósan mérséklődik az infláció, helyreállnak az ellátási csatornák, források, illetve további jelentős előrelépés következik be az európai energiafüggőség csökkentése, illetve a zöld átállás területén.

Az üzemanyagszektort, illetve a fogyasztói árak alakulását a Gazdasági Versenyhivatal is kiemelten figyeli. A GVH a tiszta verseny őreként továbbra is mindent megtesz azért, hogy az infláció csökkenése a következő hónapokban is folytatódjon mind az élelmiszerek, mind az üzemanyagok területén. Ennek érdekében várhatók további hatósági intézkedések is – közölte néhány héttel ezelőtt a nemzeti versenyhatóság.

Fenntarthatósági szempontok beépítése a versenyjogi jogérvényesítésbe - hol tartunk?

A zöld átállásra és a zöldenergia terjedésére már a második panelbeszélgetés résztvevői is felhívták a figyelmet, ami lényegében felvezette az Európai Versenynap utolsó témáját.

A fenntarthatóságot a fókuszba állító harmadik panelbeszélgetés résztvevői (Ioannis Lianos, a görög versenyhatóság elnöke, Pierre Régibeau, az EU Versenypolitikai Főigazgatóságának vezető közgazdásza, Agustín Reyna, a BEUC jogi és gazdasági ügyekért felelős vezetője, Jonathan Ford, a Linklaters trösztellenes és külföldi befektetésekkel foglalkozó csoportjának partnere és Elise Provost, a francia versenyhatóság fenntartható fejlődésért felelős vezetője) számos kérdés vetettek fel.

Mint például: milyen szerepet játszik az üzleti és versenypolitika a zöld átállás felgyorsításában? Milyen keretek között kellene lehetővé tenni, hogy a versengő vállalkozások együttműködjenek a környezeti előnyök megteremtése érdekében? Hogyan kell a versenyjog alapján értékelni a vállalkozások közötti környezetvédelmi együttműködéseket?

A panelbeszélgetés kiindulópontja az volt, hogy a magánszektor fontos szerepet játszik a zöld átállásban. A vita középpontjában a versengő vállalkozások közötti együttműködések működése, illetve azok megítélése állt.

Ezzel kapcsolatban a résztvevők kifejtették, hogy egyes szakértők a vállalkozások közötti együttműködés elősegítésének kockázatait hangsúlyozzák, arra hivatkozva, hogy az korlátozhatja a versenyt.

Mások ezzel ellentétes álláspontot képviselnek, és azzal érvelnek, hogy a vállalkozások által érzett szabályozási bizonytalanság miatt sok környezetvédelmi innováció talán soha nem is valósulhatna meg. E nézet szerint a környezetvédelmi innovációk gyorsabban és hatékonyabban valósulhatnak meg, ha lehetővé teszik a versengő vállalatok számára, hogy egyesítsék a szakértelmüket, hogy világos és jól meghatározott keretek között együttműködjenek – mutattak rá a panelbeszélgetés résztvevői.

A vita másik központi kérdése az volt, hogy a versenyjog érvényesítése hogyan tud különbséget tenni a kartellek és a versengő vállalkozások közötti együttműködés között oly módon, hogy az tartós környezeti előnyökkel járjon, és ne akadályozza a versenyt.

Hogyan kell figyelembe venni a környezeti hatásokat az erőfölénnyel való visszaélés, az összefonódás-ellenőrzési eljárások és az állami támogatás-ellenőrzési eljárások során?

A rendkívül élénk eszmecsere során felmerült az is, hogy miként biztosítható, hogy a versenyjogi végrehajtás ne akadályozza a vállalkozásokat abban, hogy együttműködjenek az éghajlatváltozási tervekben? A végső központi kérdés pedig az volt, hogy miként kell a versenyző vállalkozások közötti környezetvédelmi együttműködést a versenyjog alapján értékelni?

A beszélgetés során többször szóba került a „greenwashing” („zöldre festés” vagy „zöldre mosás”) jelensége, amely egyes negatív fogyasztóvédelmi és versenyjogi jelenségeket jelöl: egyrészt a fogyasztók környezettudatosságának tisztességtelen kihasználását, másrészt a versenykorlátozás tilalma alóli, fenntarthatósági célú jogszabályi mentesítéssel való visszaélést.

A Gazdasági Versenyhivatal nemzetközi szinten is aktív a káros jelenséggel szembeni fellépésben, ugyanis Európában az elsők között folytatott róla társadalmi tudatosító kampányt a fogyasztók védelmében, elsők között foglalta össze a vállalkozások számára a zöld reklámállítások jogi kereteit, a trösztellenes szabályok kapcsán pedig legelsőként mérte fel globális szinten a versenyjogi jogérvényesítés környezeti fenntarthatósági szempontjainak gyakorlatát.

A greenwashinggal szembeni fellépés keretében a GVH 2022 novemberében piacelemzést is indított arról, hogy milyen eltérések tapasztalhatók a különféle környezetvédelmi reklámüzenetek valós tartalma és azok fogyasztói értelmezése között.

A nemzeti versenyhatóság célja, hogy az eljárás lezárásakor felvázolhassa, milyen tényezőkre érdemes a jogalkotónak figyelnie egy igazolható, ellenőrizhető, a fogyasztó számára hiteles állítás- és jelölésrendszer kialakításakor (vagy a meglévő rendszerek finomhangolásakor).

A munkafolyamat részeként a GVH 2023 februárjában 60 hazai weboldal kommunikációját tekintette át egy átfogó gyorsellenőrzés (ún. sweep) keretében. Az elemzés eredményei alapján a hazai vállalkozások nagyon széles értelmezésekkel és rendszerezetlen módon kommunikálnak a fenntarthatósággal kapcsolatban.

A hatóság a gyorselemzést követően felhívta a hazai vállalkozások figyelmét a feltárt, aggályos reklámmódszerek elkerülésére, illetve a jó gyakorlatokra.

A fogyasztók a GVH honlapján olvashatnak bővebben a greenwashing jelentőségéről, a vállalkozások pedig a hatóság Zöld marketing útmutatójából kaphatnak közérthető iránymutatást a környezetvédelemre vonatkozó reklámállítások elvárásairól.

A szerző a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kommunikációs vezetője.