Egyre több fiatal jön Magyarországra, akik kinn tanulnak, azok is hazajönnének

Óriások vállán

A zseniális Sir Isaac Newtonnak tulajdonított mondás elődjét az olasz írófejedelem, Umberto Eco kutatásai szerint már a hatodik században is használták. Egészen pontosan egy latin nyelvtudós, a Caesareában született és nevelkedett Priscian élt vele Institutiones Grammaticae című művében.

De bárki is a szülőatyja a szállóigének, nem változtat a mondanivalójának lényegén, mely szerint a tudomány soha nem önmagában, dohos pincék elzárt magányában, hanem a kortársak és elődök eredményeinek élő szövetén születik és növekszik.

Newtonnak egyébként minden oka meg lett volna arra, hogy büszkébb legyen saját eredményeire, hiszen a matematikai analízis megreformálása, a mozgás és a gravitáció törvényeinek felfedezése, a modern optika megalapozása mellett egyesek szerint az ő fejéből pattant ki az első macskaajtó ötlete, megreformálta a fémpénzek nyomtatását (bevezette a recés széleket, ami lényegében lehetetlenné tette a korában elterjedt csalást, melynek keretében levágták az ezüstpénzek kerületéből, így jutva hozzá az értékes nemesfémhez), sőt, a világvégét is megjósolta (mely számításai szerint 2060 előtt semmiképpen nem fog eljönni).

Ám estében is igaz volt a saját mondása. Bár kevés olyan ember van, akinek többet köszönhetnek a tudományok, mint Newtonnak, az elődei számára is kitaposták az ösvényt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy Leibniz és Hooke vele egyidőben jutott nagyon hasonló eredményekre.

A fizika megreformálásának magyar élharcosa

A tudomány hálózatos jellege a relativitáselmélet felfedezésében is tettenérhető. A tömegek által meggörbített térben történő számítások teljesen újszerű, nem-euklideszi módszereket és megközelítést igényeltek.

Ezek kidolgozásában pedig világviszonylatban is kiemelkedőt alkotott egy honfitársunk, Bolyai János.

A magyar matematikus és hadmérnök a párhuzamossági axiómának bizonyításával foglalkozott, mígnem egy vad ötlettől vezérelve fel nem vetette, hogy a matematika ezen bevett alaptörvényét akár ki is hagyhatnánk a tudomány fundamentumai közül. Így fedezte fel a hiperbolikus geometriát. Erről 1823-ban így írt édesapjának „Semmiből egy ujj más világot teremtettem”.

Azonban bár élete nagyrészében valóban a tudomány akkori fellegváraitól jókora fizikai és szellemi távolságban volt kénytelen alkotni, ő sem volt egyedül, külső szellemi inspiráció nélkül. Fiatalemberként Bécsben tanult. De ami talán ennél is fontosabb, édesapja, nevelője és mentora, Bolyai Farkas a göttingeni egyetemen tanult, ahol közeli barátságba került a világtörténelem egyik legnagyobb matematikusával, Carl Friedrich Gauss-szal.

Az Erdélyben született és szinte egész életében ott alkotó Bolyai Farkasnak csak azért volt lehetősége a matematika császárát megismerni, mert korának egyik jelentős mecénása, báró Kemény Simon fia mellé vette tanulótársnak és oktatónak, és megfinanszírozta, hogy Bolyai elkísérje fiát a göttingeni egyetemre. Az ott eltöltött éveknek nem csupán két zseniális magyar matematikust köszönhetünk, hanem a magyar matematikai kutatás megalapozása mellett az idősebb Bolyai által oktatott fiatalok tudásának szélesedésén keresztül egészen biztosan komoly pozitív gazdasági és társadalmi folyományuk is volt.

A magyar brain drain

A fiatalok külföldi tanulmányai tehát jelentős mértékben segíthetik egy ország gazdaságát a kinti tudás és jó megoldások hazahozatalával. Ez azonban csak úgy működik, ha a fiatalok nem csak kimennek, de vissza is jönnek. A tartósan külföldön maradó fiatalok ugyanis csak viszik a tudást. Ez az agyelszívásnak a lényege.

Magyarország jelenleg sikeresen importálja a nemzetközi tudást.

2022 január elsején 1109 fővel több 20 éves tartózkodott hazánkban, mint ahány 19 évesünk volt egy évvel korábban. A két szám közötti eltérés fő oka az, hogy 2021 során több mint ezerrel több 19 éves fiatal jött Magyarországra, mint ahányan elhagyták az országot. Ahogyan láthatjuk, a 20-24 éves korosztályt és a 31 év felettieket a nettó bevándorlás jellemezte, míg a 25-31 éveseknél minimális mértékben a kivándorlás felé billent a mérleg.

A korosztályok kiválasztásánál két szempontot vettem figyelembe.

Egyrészt a nagyon fiatalok körében a lakóhely megválasztása jellemzően nem önálló döntés eredménye. Ez indokolta azt, hogy a 20 év alatti korosztályok nem szerepelnek az ábrán. Azonban a migrációs folyamatok ezen korosztályok esetében is hasonlóak. Egyetlen korosztályban a 2022-ben 10 éveseknél mérhetünk nettó csökkenést, ám ennek értéke minimális, mindössze 14 fő, miközben a 20 év alatti korosztály egészére a nettó növekedés értéke 4507 fő.

A másik szempont a felső végpont meghatározásánál volt lényeges. Egy bizonyos kor felett az adott korcsoport létszámának megváltozását már nem a lakóhely megváltoztatása, hanem az elhalálozások vezérlik. Ezért választottam a legmagasabb ábrázolt életkornak a 40 évet.

Ahogyan az ábra kiválóan megmutatja, hazánk nagyon sok fiatal huszonévesnek jelent vonzó alternatívát. Az idősebb huszonéveseknél (minden bizonnyal az egyetemi tanulmányok lezárása után) már inkább jellemző a külföldi munkavállalás. Ám 31 év felett újra Magyarország felé gravitálnak az emberek.

Mindez összhangban van a tudásimport szempontjából ideális karrierpályával.

Az itthon versenyképes tudást szerző fiatalok kipróbálják magukat külföldön, majd pár év nemzetközi tapasztalat, tanulás, szakmai fejlődés, anyagi gyarapodás után hazajönnek, és itthon használják az ismereteiket és kapcsolataikat, a felgyülemlett pénzügyi és szellemi tőkéjüket.

Ez a képlet azonban nem volt mindig ilyen szerencsés.

2012 előtt a 23-34 éves korosztály tömegesen hagyta el hazánkat, és csupán elenyésző részük tért haza később. Mivel a KSH 2012 előtt csak 2001-re adja meg az egyes korosztályok létszámát, így ezt az időszakot nem lehetett a rendelkezésre álló adatok alapján tovább bontani.

2012 elején közel tízezer fővel volt kevesebb 26 éves Magyarországon, mint ahány 15 évesünk volt 11 évvel korábban. Azaz a 2012-ben 26-31 éveseknél évfolyamonként közel ezer főt veszítettünk el minden egyes évben 2001 és 2012 között. A 2012-ben 20-40 éves korosztályok egészében pedig majdnem 50 ezer magyar hagyta el az országot.

Ez a trend teljes mértékben megváltozott 2012 után. Bár ekkor is jellemző volt, hogy első sorban fiatalok jönnek hazánkba, az itt végzettek egy része 24 éves kor után elhagyja Magyarországot, ám 30 éves koruk felett egyre jellemzőbb a repatriálás, azaz a visszaköltözés hazánkba.

Ha a teljes 20-40 éves korosztályt nézzük, akkor láthatjuk igazán, mennyit változott a világ 2012 után. 2012 és 2022 között ugyanis kicsivel több, mint 50 ezer fővel bővült Magyarország lakossága, szemben a 2001 és 2012 közötti időszakhoz, amikor szinte ugyanennyien hagyták el hazánkat. Magyarország a lábbal szavazók szerint tehát jobb, vonzóbb lakóhellyé vált az elmúlt tíz évben.

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.