Ki lehet Franciaország következő elnöke? 

A vírusjárvány miatt 2020 decembere helyett végül 2021 júniusára került voksolás és így az időbeli közelsége a francia elnökválasztásokhoz a szokottnál nagyobb jelentőséget adott az eseménynek.

Ami elsőre a legszembetűnőbb az eredmények vizsgálatakor, hogy rekord magas volt az urnáktól való távolmaradás. Hat évvel ezelőtt 11 millióval többen voksoltak, mint az idén.Évek óta jelentkezik az urnákhoz járulók számának csökkenése, de ez a rekord mértékű távolmaradás (a szavazásra jogosultak több, mint 60%-a) meglepte az elemzőket is. A jelenségnek nincsen egyértelmű magyarázata, de több tényező is szerepet játszhatott. Mindenekelőtt a régóta tapasztalható kiábrándulás a politikai elitből, illetve a helyi szintű politika iránti érdeklődés hiánya mindenképpen jelen volt. Nagy szerepet játszott a koronavírus is, mert járvány egyfajta apátiába taszított sok franciát, különösen a fiatalabb korosztályt. Ezt például jól mutatja az, hogy többségében 65 év felettiek mentek el szavazni.A figyelem a választások során leginkább a regiós tanácselnökjelöltekre koncentrálódott, mert köztük több országosan is ismert politikus szerepelt. Az egyik nagy kérdés az volt, milyen eredményt érnek el majd a Marine Le Pen pártjának jelöltjei, akik közül többen is esélyeseknek látszottak a győzelemre. Szintén a figyelem középpontjában volt Macron elnökhöz kötődő politikusok szerepelése is. Az a tény, hogy 13 jelenleg aktív miniszter és államtitkár vállalt jelöltséget jól mutatta, hogy a kormányzati körök reménykedtek abban, hogy meg tudják erősíteni pártjuk és egyben az elnök hatalmi pozícióit.

A várakozásokkal ellentétben azonban a tradicionális mérsékelt jobboldali és baloldali pártok jelöltjei értek el jó eredményeket. Jelentős többséggel választották újra Valérie Pécresse-t, Ile-de-France, illetve Laurent Wauquiez-t Auvergne-Rhone-Alpes régiók vezetőit. A két politikus mellett különösen is nagy figyelmet kapott Xavier Bertrand a Hauts-de-France régió újra induló elnöke is, aki korábban már bejelentette, hogy jelöli magát a 2022-es államfőválasztásra, ha megnyeri a 2021-es regionális szintű megmérettetést. Sarkozy egykori munkaügyi minisztere 53%-al győzedelmeskedett június 27-én.

Összességében a baloldal összefogás, ahol legtöbb esetben megtalálható volt a radikális baloldali politikai erők mellett a francia zöldek (EELV) és a szocialisták, öt kontinentális régiót tudtak megtartani és három tengerentúli régióban is győzelmet arattak. A mérsékelt jobboldalhoz tartozó erők hét európai régióban szerezték, illetve tartották meg a vezetést.

Országos szinten a leadott szavazatok alapján megállapítható, hogy a szavazók 38%-a a jobbközép formációkat, 34%-a a baloldali összefogást, 20,5%-a a Nemzeti Tömörülést, és alig 7%-a Emmanuel Macronhoz köthető erőket támogatta. Ebből az látszik, hogy a regionális és megyei választások két nagy vesztese Marine Le Pen és az államfőhöz köthető politikai formációk, jól lehet a két politikus továbbra is a legesélyesebb elnökjelöltek a felmérésekben. Megjelent viszont Xavier Bertrand is, mint harmadik megkerülhetetlen szereplő.

A regionális és megyei választások fontos üzenete abban rejlik, hogy rámutatott arra, hogy a Nemzeti Tömörülés pártjának 2021 tavaszától a felmérésekben tapasztalt dinamikája megtört, illetve megerősítette azt, hogy Macron elnök Marine Le Pennel szemben felépített stratégiája nem működik. A 2022-es elnökválasztásokon esélyesnek tartott mindkét jelöltnek újra kell gondolnia kampányát, a mérsékelt jobboldal szemben, mert nem várt módon potenciális komoly kihívóvá vált a számukra. Az eredmények azt is aláhúzták, hogy a mérsékelt jobboldal, illetve baloldal hosszú évtizedek óta kialakított helyi kötődései stabilak.

Nagy kérdés azonban, hogy Xavier Bertrand számára, hogy miként tudja összefogni a mérsékelt jobboldalt úgy, hogy egyetlen jelölt se induljon ellene. Mindenekelőtt Valérie Pécresse esetleges indulása okozhat számára felfájást. Az is problémát jelenthet, hogy Hauts-de-France regió elnöke nem tajga már a Republikánus pártnak, ahol szinten többen szándékoznak indulni a 2022-es megmérettetésen. Xavier Bertrand tudatában van ennek és megkezdte tárgyalásokat, hogy milyen ígéretek fejében szerezhetné meg a mérsékelt jobboldali erők egységes támogatását Az egyeztetések folyamatban vannak, de kevés esély látszik arra, hogy rövidtávon konszenzus alakuljon ki a mérsékelt jobboldalon pedig szűkség lenne arra, hogy minél hamarabb egyértelművé váljon a jelölt, mert csak így fog tudni a regionális választásokon kialakult dinamikából hasznot húzni.

A baloldalon a mérsékelt jobboldalhoz hasonló összefogásra - ugyan egyes csoportok tettek kísérletet erre - jelenleg szinte semmi esély sem látszik. Az érdekellentétek és az ideológiai távolság is nagy, ráadásul egyetlen karizmatikus személy sem emelkedett ki, aki össze tudná fogni ezeket a politikai erőket.

A regionális és megyei választások nagy veszteseként Marine Le Pen helyzete is jelentősen megváltozott. Pártja a Nemzeti Tömörülés jelentős számú, közel 4 millió szavazót vesztett ezen az önkormányzati szintű voksoláson 2015-höz képest, ami intő jel lehet. Úgy tűnik a 2021 tavaszán tapasztalt dinamika megtört. Marine Le Pen számára nagy veszélyt jelenthet, hogy egy ismert francia újságíró, televíziós sztár, aki inkább a radikális jobboldali támogatókra számíthat, Eric Zemmour egyre nyilvánvalóbban tesz lépéseket arra, hogy jelöltként induljon. Ezeket figyelembe véve a Nemzeti Tömörülés elnökének továbbra sem kizárt államfővé választása, de jelentősen csökkent az esélye.
A június 27-én záruló választások másik nagy vesztese maga hatalmon lévő elnök és politikai tábora. Macron pártjának, mozgalmának helyi szinten nem sikerült kialakítania megfelelő befolyást.

Az államfő még nem dekralált, de szinte biztos elnökjelöltsége mindazonáltal nem került végveszélybe. Az elnök népszerűsége erősebb, mint két elődjéé volt és a regionális választások után ez tovább nőtt. Az Elabe közvélemény kutató szerint 26-31% között van, míg Marine Le Penné 23-25% között. Ahhoz, hogy az államfő eséllyel induljon neki a 2022-es elnökválasztásoknak jelentős stratégiaváltást kell végrehajtania, hiszen a fő ellenfele már egyáltalán nem biztos, hogy a Nemzeti Front elnöke lesz. Macron tudatában van ennek, tudja, hogy a Republikánus és jobbközép szavazók egy részét maga mögé kell állítania. Célja elérésére várhatóan Edouard Philippe-re, népszerű egykori miniszterelnökére, volt LR-es politikusra támaszkodhat, aki most Le Havre polgármestere. Az államfő számára szintén fontos eszköz lehet, hogy megpróbálja a mérsékelt jobboldali tábor által támogatott, de a koronavírus miatt lelassult, vagy teljesen leálló reformokat megvalósítani. Így többek között a nyugdíjreform kérdését már most láthatóan előtérbe helyezi.

A francia elnök számára mindazonáltal a legnagyobb kihívás a vírusjárvány okozta súlyos gazdasági és a vele járó társadalmi kérdések megoldása lesz.

Franciaország már a koronavírus járvány előtt jelentős problémákkal küzdött, többek között a magas szuverén államadósággal, de a helyzet jelentősen romlott és 2021 márciusában már 118,2%-ra, azaz 2739 milliárd euróra nőtt. A költségvetési hiány 2020-ban a GDP 9,2%-a volt és a kormány 2021-ben 9,4%-al számol. A francia számvevőszék számításai szerint 2026-ra van csak esély, hogy a francia kormány 3% alá szorítsa a költségvetési hiányát. Franciaországot súlyosan érintette a koronavírus 2020-ban 7.9%-al csökkent a GDP-je. A vállalatok életben tartása és a munkahelyek megőrzésére a múlt évben 72,6 milliárd eurót költött az állam. A francia statisztikai hivatal (INSÉE) 6%-os gazdasági növekedést progonsztizál 2021-re, de a kormány csak 5%-al számol, a nemzeti bank pedig, 5,75%-al.

Egyes szakértők aláhúzták azt is, hogy 2020-ban az állami segélyeknek köszönhetően csak 35 ezer vállalat ment tönkre, míg korábban évente átlagosan 50ezer. A támogatások fokozatos kivezetésével számolni kell majd azzal, hogy sokkal több cég kerülhet bajba, mint korábban, ami nyilvánvalóan a munkanélküliség területén és negatív hatást okozhat. Macron elnök számára tehát nagy kihívás, hogy a vírusjárvány lecsengése után jelentkező gazdasági és társadalmi kihívásokat úgy tudja kezelni, hogy az ne okozzon számára népszerűség vesztést.

Összegezve tehát megállapítható, hogy a regionális és megyei választások után még bizonytalanabbá vált a 2022-es elnökválasztás kimenetele.

A június 27-én lezárult voksolás nagy vesztesei nem biztos, hogy ott lesznek a második fordulóban, de várhatóan a mérsékelt jobboldal jelöltjének, ha egy lesz belőle, komoly szerep juthat.

Nem szabad ugyanakkor elfelejteni azt sem - a 2017-es választások példája jól mutatja – hogy számos váratlan tényező az utolsó pillanatig befolyásolhatja a 2022-es voksolás eredményét. Többek között a vírus járvány esetleges újabb hulláma, a részvételi arány stb. Franciaországban a társadalom mélyen megosztott, de elnökválasztásoknál egyre kevésbé a pártok, programok, sokkal inkább személyes megjelenés és kommunikáció számít. A fiatalabb generáció inkább egy sztárt egy karizmatikus személyiséget keres, mint francia politikai élet színpadán régóta szereplő politikust. Mindezeket figyelembe véve kevés esély látszik arra, hogy Marine Le Pen vezesse Franciaországot 2022 tavaszától, de Macron elnök számára sem kikövezett az út egy újabb mandátum elnyeréséhez.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatatója