Ki lesz a nyertese a digitális multik adóalapjáért folytatott vitának? - 2020 kritikus év a nemzetközi adózás jövőjében
MAGAkik követik a nemzetközi adózás fejleményeit, bizonyára egyetértenek abban, hogy az elmúlt évtized roppant eseménydúsra sikeredett. A világ 20 legnagyobb gazdaságát tömörítő G20 szervezet és az OECD kezdeményezésére 2013-ban elindult – a multinacionális vállalatcsoportok országok közötti nyereségáthelyezéséből adódó adóalap-amortizáció visszaszorítását célzó – BEPS projekt, amely éreztette hatását Magyarországon is. A nemzetközi adózás megreformálása azonban ezzel nem ért véget, az OECD ambíciózus határidőt (2020 vége) tűzött ki a – főként digitalizált szolgáltatásokat nyújtó – multinacionális vállalatok adóalapjának országok közötti újraelosztásával kapcsolatos konszenzus elérésére. Úgy tűnik, hogy 2020 egy kritikus év lesz a nemzetközi adózás jövőbeli alakulásának szempontjából.
Jelenleg egy külföldi vállalat általában akkor válik társasági adóalannyá egy országban, ha annak ott adó szempontú telephelye keletkezik, amelynek egyik fő feltétele a fizikai jelenlét. A digitalizáció megjelenésével azonban átalakult a világgazdaság, ma már lehetőségük van a vállalatoknak a másik államban lévő fogyasztóikkal kapcsolatba lépni, azoknak terméket vagy szolgáltatást értékesíteni, esetleg értékes adatot gyűjteni róluk bármilyen fizikai jelenlét nélkül.
Manapság egy digitalizált nagyvállalat aktívan részt tud venni „távolról” egy másik ország gazdaságában anélkül, hogy akár egy munkavállalója is átlépné az ország határát.
Gondoljunk csak például az online piacteret üzemeltető eBay-re, amely a világ sok országában úgy köt össze eladókat és vevőket – és ezáltal tesz szert jutalékra -, hogy egy darab irodát nem tulajdonol vagy bérel az adott országban.
A világgazdaság digitalizációját nem követte le elégségesen a nemzetközi adórendszer, amely egy ország adóztatási jogát jellemzően még mindig a fizikai jelenléthez köti. Az országok adórendszerei és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények mellett az olyan digitális multinacionális vállalatok, mint a Google, Amazon, Facebook vagy Netflix úgy tehetnek szert jelentős jövedelemre a világ legtöbb országában, hogy ott semmilyen társasági adókötelezettségük nem keletkezik.
Ezt az állapotot több ország sem érezte igazságosnak és vezetett be olyan – főleg árbevétel alapú – digitális adót, amely főként a fent említett nagy amerikai digitális vállalatokat célozza. Így tett idén például Franciaország is, aki 3%-os, árbevétel-alapú digitális adót vezetett be azon óriáscégekre, melyek digitális tevékenységből származó globális árbevétele meghaladja a 750 millió eurót (és ebből legalább 25 millió euró Franciaországból származik), de a magyar reklámadó 2017. januári 1-i módosítása is hasonló célt szolgált.
Valós veszély tehát, hogy az egyes országok unilaterálisan, egymástól eltérő digitális adót vezetnek be a digitális nagyvállalatokra, ami jelentős bizonytalanságot okozna a világgazdaságban és torzító hatással lenne az érintett cégek befektetési döntéseire.
Ezen felül irreálisan nagy adminisztrációs terhet helyezne a globális jelenléttel rendelkező társaságokra az országonként eltérő szabályoknak való megfelelés.
Ezt a veszélyt felismerve az OECD – a BEPS projekt eredményein felbuzdulva – egy konszenzuson alapuló multilaterális megoldást javasol a digitális multik vaskos adóalapjának országok közötti újraelosztására (ún. BEPS 2.0 kezdeményezés). A BEPS 2.0 első pillére kiterjesztené az adóztatási jogukat és nagyobb adóalapot allokálna azoknak az országoknak, ahol a fogyasztók vagy felhasználók találhatók. Az országok között folytatott párbeszéd alapján 2019 elején az OECD három lehetséges megoldási opciót azonosított a multinacionális vállalatok profitjának újraelosztására:
- Felhasználói részvételen alapuló javaslat
- Marketing immateriális javakon alapuló javaslat
- Jelentős gazdasági jelenléten alapuló javaslat
Mivel a BEPS 2.0 projekt sikerességéhez a résztvevő országok konszenzusára van szükség, az OECD titkársága ősszel nyilvánosságra hozta a három potenciális javaslat közös jegyeire épülő ún. egységes megközelítést, melyre jelenleg várják az érintettek visszajelzését.
Az egységes megközelítés szerint a fogyasztókkal szoros kapcsolatban lévő, globális szinten jelentős árbevétellel rendelkező vállalatcsoportok (ún. „consumer-faced businesses”) fizikai jelenlét nélkül is társasági adóalanyokká válhatnak egy adott országban, amennyiben az onnan származó bevételük meghalad egy meghatározott árbevétel-küszöböt. Az egységes megközelítés szerint az új szabály hatálya alá tartozó vállalatcsoportok konszolidált eredményének az átlagos nyereséget meghaladó része (ún. nem-rutin jövedelem vagy maradék nyereség) felosztható – egy képlet alapján – azon országok között, ahonnan az érintett vállalatcsoportnak az árbevétel-küszöböt meghaladó árbevétele – és ezáltal adóalanyisága – keletkezett.
Látható tehát, hogy az OECD által javasolt egységes megközelítés egy adóalap átrendeződést vetít előre: az eddig főként a közbülső hub-okban, illetve a végső anyavállalat országában lecsapódó profitot szét kellene osztani azon országok között, ahonnan az adott vállalatcsoport jelentős mértékű árbevételt realizál.
Így lesznek nyertesei és vesztesei is az új rendszernek: míg a BEPS 2.0 által elsődlegesen célba vett digitális multinacionális vállalatok (Facebook, Google, Apple, Netflix, stb.) végső anyavállalatainak országa (pl. USA) valószínűleg vesztese, addig a sok fizetőképes felhasználóval, fogyasztóval rendelkező országok (pl. EU tagországok) nyertesei lehetnek az OECD által szorgalmazott nemzetközi adóreformnak.
Nem meglepő, hogy december 3-án Steven T. Mnuchin amerikai pénzügyminiszter levelet küldött az OECD-nek, melyben komoly aggodalomnak adott hangot az egységes megközelítés kapcsán, különösen a szokásos piaci ár elvétől („arm’s length principle”) és az eddigi nexus szabályoktól való javasolt eltérés miatt, melyek a nemzetközi adószabályok régóta fennálló alappilléreinek számítanak.
Az OECD mindeközben konszenzusra törekszik: Pascal Saint-Amans szerint az Egyesült Államok is jól járhat az OECD által javasolt egységes megközelítéssel, mivel annak konszenzusos elfogadása esetén az amerikai székhelyű digitális nagyvállalatok egy kiszámítható, a világ legtöbb országában azonos felépítésű szabályrendszer mellett tudják globális tevékenységüket folytatni. Szerinte ettől hátrányosabb lenne számukra, ha az egyes országok egymástól eltérő, unilaterális szabályok mentén adóztatnák őket. Képzeljük csak el, hogy például a Facebooknak mennyi ország különböző szabályrendszerének kéne megfelelnie.
Végül felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon milyen hatással lenne a BEPS 2.0-nek hazánkra. Mivel Magyarország inkább fogyasztója a digitális nagyvállalatok termékeinek és szolgáltatásainak, mintsem nyújtója azoknak, ezért valószínűleg plusz adóforintokat jelentene a magyar költségvetésnek, ha elfogadnák 2020 végén az OECD javaslatát. Bár az OECD a 2013-ban elindított BEPS projekt legtöbb határidejét eddig tudta tartani, kétséges, hogy 2020 végéig sikerül az Inclusive Framework csaknem 135 országának konszenzusra jutni a BEPS 2.0 kezdeményezésről.
A szerző az EY szenior adótanácsadója.
