Kontrollinggal a fenntartható fejlődésért

Nem kérdés, hogy e célok követése immár nem önkéntes vállalás a cégek részéről, hanem alkalmazkodási kényszer. Ehhez azonban a rövid távú profitmaximalizálás helyett a fókuszt közép- és hosszútávú célok megvalósítására kell helyezni, amelyek közé a nyereség mellett be kell építeni a fenntarthatóság szempontjait is, vagyis vizsgálni kell a vállalati működés környezeti és társadalmi hatásait is.  Ebben meghatározó szerep hárul a kontrolling részlegekre.

A német zsargonban green controlling-nak, az angolszász irodalomban inkább environmental management accounting-nak hívott tevékenység a kontrolling egy olyan alrendszere, amely különböző pénzügyi és mennyiségi mutatószámok és módszerek segítségével támogatja a vállalatirányítást a fenntarthatósági szempontú döntéshozatalban.

Fontos megjegyezni azonban, hogy nem csak egzakt módon számszerűsíthető információkat használ, hanem üzleti feltételezésekkel és modellezéssel is kiegészíti a fenntarthatósági szempontú tervezést és beszámolást.

Az alkalmazható eszközöket többféleképpen lehet csoportosítani, az alkalmazás szintje (stratégiai vagy operatív), az alkalmazás területei (mely területre fókuszálnak), vagy éppen aszerint, hogy a vállalat hol tart a fenntartható működés megvalósítása felé vezető úton, és ehhez milyen támogatásra van szüksége a kontrolling területéről.

A fenntarthatóvá válás felé vezető úton a vállalatok eltérő szinteken állnak, mely nagyban függ a tevékenységi körtől, országos és régiós szabályozói környezettől vagy a belső vállalati kultúrától is.

A legalacsonyabb szinten azok a vállalatok alkalmazkodnak a szabályozói környezethez (törvények, szabványok), esetleg előre tekintve figyelembe veszik a várható szigorítások támasztotta elvárásokat is, ezzel csökkentve saját jövőbeli költségeiket.

Az ennél környezettudatosabb vállalatok már törekednek a saját ökológiai lábnyomuk csökkentésére és általában véve az értékláncok fenntarthatóságának biztosítására.

Ennek keretében nemcsak a saját kibocsátásukat és erőforrás felhasználásukat teszik átláthatóvá, hanem a kapcsolódó (beszállító, disztribútor) vállalatokat is innovációra ösztönzik.

A következő szinten a vállalati működési és üzleti modell már tükrözi a fenntarthatósági szemléletet, és a vállalat a folyamatait, termékportfólióját, árazását is úgy alakítja ki, illetve módosítja, hogy azok ne csak a hagyományos rövidtávú profitelvárásokat tükrözzék. Ezen a fejlettségi szinten már a fenntartható üzleti tervek kidolgozása, a zöld átmenetet biztosító értékelési mutatók (KPI-ok) és vállalat különböző szintjei számára meghatározott ösztönzők is megjelennek a teljesítményértékelésben. Ez új bevételi vagy költség csökkentési lehetőségeket teremthet új termékek vagy a termékekhez potenciálisan kapcsolható új szolgáltatások révén, vagy a belső folyamatok újragondolásával.

Az új termékek és üzleti modellek akár teljesen új piacok meghódítását is lehetővé tehetik.

A progresszív irányítású vállalatok szisztematikusan elemzik a piacokat a fenntarthatóság szempontjainak beépítésével, amivel jövőbeli piaci pozíciót szerezhetnek vagy erősíthetik azt. Az egyes fejlettségi szinteken a kontrolling más-más eszközökkel támogathatja az előrehaladást.

Az első és legfontosabb lépés a belső és a külső riportálás szempontjából a megfelelő adatbázis kialakítása a zöld kritériumok teljesítésének nyomonkövethetőségére, a környezeti szempontból releváns adatok gyűjtése a pénzügyi adatok mellett. 

Általános tapasztalat, hogy a meglévő számviteli és menedzsment információs rendszerek alig, vagy csak egyéb információkkal összemosva tartalmaznak releváns adatokat, statisztikákat.

A szigetrendszerekben többnyire most is rendelkezésre állnak az információk (pl.: hulladék, energia és egyéb naturáliák), de ezek csak akkor érdemesek az alaposabb feldolgozásra, pénzügyi adatokkal való összekapcsolásra, fajlagosok számítására, ha ebből igazán értékes üzleti információ állítható elő vagy támogat egyéb megfelelési gyakorlatot.

Az adatkörök meghatározásával és tárolásával átláthatóvá és értékelhetővé válik az egyes szereplők környezetre gyakorolt hatása, a fenntarthatóság költségei és potenciális bevételei.

A kontrolling releváns adatok birtokában már támogathatja a környezettudatos döntéshozatalt különböző költségallokációs-, beruházás gazdaságossági- és teljesítmény értékelési eszközök és módszerek segítségével.

A vállalatok gyakran nem azonosítják a fenntartható működéshez kapcsolódó költségeket (pl.: hulladék), ezért azok vagy kimaradnak a költségallokációból, vagy az általános overhead költségek között jelennek meg.

Ugyanez a helyzet a potenciális bevételeknél (pl.: támogatások, adó- és egyéb kedvezmények) is. Ezzel torzulhatnak a termékjövedelmezőségi kalkulációk, az árazásra vonatkozó döntések. Pedig a tényleges költségelemzéshez és allokációhoz rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök.

Ilyen a life cycle costing vagy life cycle assessment (LCA), activity-based costing (ABC) és flow cost accounting, amelyek önmagukban, de egymással kombinálva is alkalmazhatók.

A life cycle costing egy olyan módszer, amely számításba veszi nem csak egy jól behatárolt időhorizont, hanem a teljes termék életciklus, és bizonyos esetekben még ez után is felmerülő kapcsolódó költségeket, tehát a termékhez kapcsolódó összes költséget bemutatja. A termékek életciklus elemzése kiegészülhet a felhasznált anyagok értékelésével is, kapcsolódva a körkörös gazdasági működés illetve termelés kialakításához a fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve.

A KPMG által kifejlesztett Circular Transition Indicators alkalmazásával a vállalatok képesek meghatározni a felhasznált alapanyagok és kiáramló termékek, szolgáltatások esetében a jelenlegi körkörösség teljesítményét. Optimalizálással a bennük rejlő lehetőségeket. A kritikus alapanyagok azonosítása után, optimalizálási folyamatokkal fejleszthető a teljesítmény, amelynek meghatározható pénzügyi értéke is az árbevétel volumenével összekapcsolva.

Az activity-based costing segítségével azonosíthatóvá válhatnak az addig jobbára rejtett környezeti költségek és azok a megfelelő költségviselőhöz rendelhetők. Ezáltal reálisabb képet kaphatunk a környezetszennyezőbb termékek és tevékenységek valódi költségeiről, illetve csökkenthetjük azokat a folyamatok átalakításával.

A flow cost accounting a szervezet tevékenységein átívelő anyag- és energia áramlásokat vizsgálja a tényleges mennyiségek és a kapcsolódó költségek segítségével.

Az eszköz célja, hogy ezeket a mennyiségeket számszerűsítse és leszorítsa, ezáltal csökkentse a termék előállítás költségét és egyúttal a környezeti terhelést is.

A vállalatok esetében jellemzően az energiafelhasználás során jelentkezhetnek olyan kihasználatlan lehetőségek, amelyek jelentős költségcsökkentéshez vezethetnek.

Az energia használatának felmérése, fajlagos értéken való kifejezése megfelelő alapot nyújthat zöld fejlesztési lehetőségek azonosítására, mint például okos mérőberendezések telepítése, saját használatú ingatlanok illetve gyárak szigetelése, energia illetve elektromos áram termelése saját megújuló erőforrásból.

A hagyományos beruházás gazdaságossági számítások leginkább alkalmazott indikátorai a nettó jelenérték (NPV), belső megtérülési ráta (IRR) vagy megtérülési idő (PBP).

A döntéshozóknak azonban figyelembe kell venniük a környezettel, fenntartható működéssel kapcsolatos költségeket és bevételeket is.

Ezek lehetnek eddig javarészt rejtett, az életciklus bármely szakaszán felmerülő személyi- és anyagjellegű vagy adminisztratív költségek, jövőbeni függő kötelezettségek vagy egyéb nehezen számszerűsíthető költségek és bevételek (pl.: „image vagy kapcsolati költségek”, melyek jelentkezhetnek közvetlenül a vállalatnál, de annak tulajdonosánál is). Különösen ez utóbbiak miatt szükségszerű a hagyományos kalkulációkat kockázat- és szcenárió elemzéssel is kiegészíteni. Ezen értékelésekbe ajánlott beépíteni a klímaváltozás várható negatív hatásainak vállalati következményeit is, ezáltal mérlegelve a jövőbeli adaptációs lépéseket. Fontos, hogy a gazdaságossági számítások megfelelő időtávot öleljenek fel, és ne súlyozzák alul a hosszú távon jelentkező környezeti költségeket vagy bevételeket.

A szervezet fenntarthatóság iránti elkötelezettségét jól mutatja, ha a teljesítmény értékelés és célkitűzés rendszerébe minden szinten beépülnek a releváns mutatók és elvárások.

Az environmental balance scorecard (EBS) vagy sustainability balance scorecard (SBSC) olyan teljesítmény menedzsment eszközök, melyek a hagyományos scorecard-okat kiegészítik a fenntarthatósági szempontokkal is.

Általánosságban elmondható, hogy a kontrollingnak is fel kell készülnie arra, hogy a fenntarthatóság szempontjai egyre nagyobb mértékben lesznek a gazdasági élet meghatározói. 

Új tényezők figyelembevételére és a döntési kritériumok közé való beemelésére van szükség annak érdekében, hogy jól tudja támogatni a döntéshozókat a megváltozott és folyamatosan változó körülmények, fogyasztói és szabályozói elvárások között.

A szerzők a KPMG Hungary munkatársai