Miért is ne küzdenénk tovább a lakáspolitikai fordulatért, amikor olyan sokat nyerhetnénk vele?
Nyerhetnénk évi 30-40 ezer új otthont, erős támogatást a demográfiai fordulathoz, évi 1 százalékos többlet GDP-növekedést, 40-50 ezer új teljes munkahelyet, jelentős többlet költségvetési bevételt, zöld és energiatakarékos új lakásállományt, új kertvárosokat, új tereket nagycsaládosoknak és családi együttéléseknek, új „otthonom a váram” védelmi vonalakat a járvány helyzetekre és még lehet sorolni a várható előnyöket.
Minden szám ismert, minden összefüggést leírtunk már, mindenki ért az ingatlanpiachoz, mint a focihoz és mindenki érdekelt a fordulatban. Egyéni értékrendű ország vagyunk, a személyes gyarapodás a lehető legjobb saját otthon elérését célozza elsőként, ezért keresleti oldalról eleve erős az érdekeltség az otthonteremtésre. Ezt segíti a kormány családtámogatási programja is, helyesen.
Ma kínálati fordulatra van szükség, mert az erős kereslet nem találkozik hasonlóan erős kínálattal a lakáspiacon, sem a mennyiség, sem a térszerkezet tekintetében. Az ÁFA korábbi kedvezményes mértékének visszaemelése – ami hibás lépés volt – tovább gyengíti a kínálati oldalt. Összességében a mai rendszerben a lakáspolitika inflációt termel és nem új otthont teremt.
Szükség volna egy olyan programra, amit a jegybankok indíthatnának el, miután kormánydöntés születik a lakáspolitikai fordulatról. Ennek hiányában nem érdemes a jegybankoknak lépniük, mert a fordulathoz ugyan kell, de nem elegendő a forrás oldal megerősítése.
Egy „Új Otthon Program” körvonalai, fő pillérei és céljai a következők lehetnek:
- Támogatja új zöld otthonok építését, de csak ezeket, mert a hitel visszafizetéséhez fenntartható családi költségvetésre van szükség.
- Olcsó, 0 százalékos hitelt kínál az új zöld otthont építőknek és vásárlóknak.
- Tíz éves futamidőt kínál, ami már jó az otthonteremtőknek, de még nem terheli hosszútávon a jegybanki mérleget.
- Felső határokkal jelentős összegű hitelforrást kínál a családoknak és az ingatlanfejlesztőknek egyaránt. A nagyobb mértékű hitelkeretek a mainál lényegesen nagyobb otthonok megépítését teszik lehetővé, mind vevői, mint fejlesztői oldalon.
- „Fele-fele” alapon kínál forrást: a teljes forrásszükségletet meg lehetne osztani a jegybanki, illetve a saját, a családi, a baráti, egyéb banki források és a kormányzati támogatások között.
- A jegybanki forrást biztosítási szerződéssel lehet elérni, tehát jelzálog helyett piaci biztosítással lehet a 10 éves hitelhez hozzájutni.
- Az elbírálási folyamat során igénybe vehető a pénzügyi rendszer szereplőinek előminősítése, amiért a jegybank díjat fizethet a normatív feltételek alapján igénybe vett pénzügyi szolgáltatóknak, azok további költséget, kamatot nem számolhatnak fel.
- A hitelbírálatnál az állami támogatások (Magyarországon ilyen a CSOK), a megtakarítások és az egyéb pénzügyi források beszámításra kerülnek.
- A pénzügyi szolgáltatók előminősítése 5 napnál, a jegybank döntése 5 óránál a pénzutalás pedig 5 másodpercnél nem tarthat tovább.
- A 21. század legfontosabb nyersanyaga az adat. Itt az idő ezt az értékes nyersanyagot a pénzügyek területén is előremutató módon használni. Ehhez átfogó, megbízható hitelinformációs rendszerek kellenek.
Magyarországnak is el kell indítania a kereslet és a kínálat egyensúlyára építő, a zöld és energiatakarékos megújulást támogató saját „Új Otthon Programját”. Ideje új stratégiával újjá szabni, hogy ebben milyen feladat hárul az államra, a családokra és a piaci szereplőkre.
Mert igaz Széchenyi kedvenc mondása: „Adok, hogy adjál”.
