Miért megint a lengyel gazdaság ússza meg kis veszteséggel a válságot? - Zeöld Zsombor írása

A világjárvány következtében fellépő gazdasági visszaesés egyre növekvő kihívást jelent az EU tagállamai számára is. Az Eurostat 2020. utolsó negyedévére vonatkozó adatai szerint az Unió GDP-je 4,1 százalékkal  csökkent – ezt az értéket alapul véve két visegrádi ország, Lengyelország és Szlovákia ugyanezen értékei (2,8% és 2,7%) kiemelkedően jónak számítanak. Éves szinten az EU GDP-je tavaly 6,2, míg Lengyelországé 2,7 százalékkal csökkent. Az elmúlt időszakban Lengyelország megint példaként merült fel Magyarországon, így adódik a kérdés: mi magyarázhatja ezt a lengyel adatot?

A válasz nagy valószínűség szerint az EU egyéb tagállamaiból és Nagy-Britanniából az elmúlt években hazautalt pénzmennyiségben és annak felhasználásában keresendő. Közkeletű tény, hogy a 2004-es csatlakozási kört követő munkaerő-piaci nyitási lehetőséggel a lengyelek is éltek: informális adatok szerint a 2010-es évek közepére kicsivel haladta meg a hárommilliót az EU más (nyugati) tagállamaiban, elsősorban Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában dolgozó lengyelek száma.

A munkaerőpiaci migráció egy-két alapvetését igazolva (egy, a Lengyel Nemzeti Bank (LNB) által készített 2010-es és 2012-ben megismételt kutatás szerint minimum 40% jelölte meg a családi helyzetet a kivándorlás okaként; az első hullámban inkább a fiatal férfiak mentek külföldre, hátrahagyva családot vagy párt) már az első években is megjelent a hazautalt külföldi munkabér tényezője. Ennek a forrásnak a mennyisége évről évre folyamatosan növekedett, 2013-ban megközelítve az összesen negyvenmilliárd eurót.

Ami a hazai lengyel GDP szempontjából releváns faktor lehet, az ennek a pénzösszegnek a felhasználása. Az LNB fentebb idézett 2012-es kutatása szerint a hazautalt összeg több mint 50%-át kiadásokra, s kevesebb mint 20%-át megtakarításokra fordították – egy 2018-ban megismételt adatfelvétel szerint ezen két kategória Nagy-Britannia, Hollandia és Németország esetében összesen 47% és 61% között mozgott.

A fenti trendek magyarázhatják a COVID-19 következtében alakuló GDP-adatokat.

Továbbmenve ezen a vonalon, a lengyel statisztikai hivatal (GUS) 2021. februári adatai szerint a kereskedelmi forgalom év/év bázison 3,1%-kal csökkent. Ha termékkategóriák szerint bontjuk le az adatokat, az élelmiszerekre fordított kiadások több mint 5%-kal csökkentek, viszont az elektronikai eszközök kereskedelme 9%-kal, a ruházati termékeké 12%-kal növekedett.

Az élelmiszer- és az elektronikai kategória a piacvezető cégek tulajdonosi összetétele miatt lehet érdekes: a lengyel elektronikai piacon jelen lévő öt legnagyobb vállalat közül több is lengyel tulajdonban van, az élelmiszeripari kiskereskelem viszont alapvetően külföldi kézben található (a kisebb üzletek között számon tartott Biedronka pl. portugál tulajdonosi hálózathoz köthető, az országban bolthálózatot tart fenn az Aldi, a Lidl, az Auchan, a Carrefour). A Tesco tavalyi bejelentése, miszerint kivonul a lengyel piacról, 330 üzletet érintett – ebből a dán Netto 301-et vett át.

Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a most fogyasztásra elköltött pénzmennyiség év/év bázison nagyobb százalékban marad az ország határain belül. Ezzel szemben egyes szektorokat, kiemelten a turisztikai iparágat, brutális módon érintették a lezárások: a GUS a 2020-as évet vizsgálva arra jutott, hogy csaknem 50%-kal (!) estek vissza az előző évhez képest a szálláshely-foglalások.

Ugyan a lengyel kormány e szektort is segíti (s talán nem véletlen, hogy az első – elsietett – nyitási kísérlet is ezt a szektort helyezte fókuszba), azonban Damoklész kardjaként lebeg a kormányzat feje felett az az alkotmányba foglalt kitétel, mely megtilt bármifajta hitelfelvételt és pénzügyi elköteleződést akkor, amikor az államadósság meghaladja az éves GDP 60%-át. Ez az érték az EU-nak leadott lengyel adatsorban 2020 harmadik negyedévében 56,7% volt.

Nem kizárható, hogy a mostani lengyel kormány hasonló pénzügyi lépések megtételére lesz rákényszerítve, mint anno volt a Donald Tusk által vezetett, ellenkező politikai irányvonalú kabinet a 2010-es évek elején-közepén. Akkor egy világgazdasági visszaesés környékén sikerült az alkotmányos kötelezettségeket kikerülni, viszont népszerűtlen gazdasági-társadalmi lépések árán. 2021. március végi-április eleji közvélemény-kutatások a PiS-vezette jelenlegi kormánykoalíció előnyét 3–8% százalékra mérik.

A szerző Lengyelország-szakértő