A közép-európai térség gazdasági integrációjának felgyorsítására létrehozott Három Tenger Kezdeményezés (HTK) júliusi, szófiai csúcstalálkozója előtt a résztvevő államoknak régóta húzódó, a felajánlott források felhasználását is érintő kérdéseket kell(ene) tisztázniuk. Nem kellőképpen átütő eredmény esetén a HTK súlyt veszíthet más regionális együttműködési formákkal szemben.
Közép-Európa országaiban a rendszerváltás óta eltelt harminc évben fel-felmerültek olyan kezdeményezések, melyek a regionális politikai-gazdasági integrációt tűzték ki célul. A legsikeresebb ilyen együttműködésen, a Visegrádi négyeken kívül más platformoknak is szerepet szántak az elmúlt években – legutoljára (2015-2017 között)
a Három Tenger Kezdeményzés (HTK) ötlete merült fel, mely az Adriai-, a Balti-, és a Fekete-tenger közötti tizenkét EU-tagállamot fogja össze.
A kezdeményezést a horvát és lengyel köztársasági elnökök indították el útjára, s legelőször – 2017-ben – akkor kapott nagyobb publicitást, amikor Donald Trump akkori amerikai elnök egy Varsóban megrendezett HTK-csúcstalálkozóra látogatott el. A HTK létrehozása mögött európai részről a közép-európai régión belüli észak-déli összeköttetések kiépítésének és megerősítésének szándéka húzódott meg. A kezdeményezés három prioritási területe az energetikai és a közlekedési infrastruktúra további kiépítése, illetve digitalizációs fejlesztések voltak.
A HTK-ban résztvevő államok
A HTK ötletének felfutása mögötti egyik ok az Egyesült Államok támogatásának megléte volt. A Trump-adminisztráció és az amerikai törvényhozás a Kezdeményezést be tudta illeszteni saját külpolitikai eszköztárába, s 2017 és 2020 között egyre nyitottabban fordult a projekt felé.
Európai oldalról a formátum legerősebb támogatójának Lengyelország bizonyult. Varsó következetesen tett azért, hogy a résztvevő országok nagy többségében külpolitikai szereppel nem rendelkező elnöki hivataloktól a nemzeti kormányokhoz kerüljön át a Kezdeményezés és annak kezelése, mindemellett a BGK fejlesztési bankon keresztül elsőként ajánlott fel pénzügyi forrást a Kezdeményezés céljainak elérésére. Így indulhatott el a HTK pénzügyi lábának kiépítése 2019-ben, a HTK pénzügyi Alapjának életre hívásával.
Valószínűsíthető, hogy a kezdeményezés jövője a HTK soron következő, 2021 júliusában, Szófiában megrendezendő csúcstalálkozója előtt négy fő faktoron múlik.
Már az Alap létrehozásának idejében felmerült, hogy évi 5-7%-os hozam ígéretével piaci befektetők számára is adott a lehetőség a HTK-ban való szerepvállalásra, azonban az Alapba felajánlott források 2021 közepén is elmaradnak az évekkel korábban kívánatosnak tartott 3-5 milliárd eurótól. Ugyan több ország ajánlott fel saját forrást az Alap számára, komoly piaci befektetőről egyelőre nem érkezett hír.
További kérdés, hogy sikerül-e döntést hozni azokról, a pénzügyi láb felhasználását érintő két kérdésről, melyek megoldása egyre égetőbbé válik a kezdeményezés jövője szempontjából. Nem egyértelmű ugyanis, hogy egyfelől a nemzeti forrásokból felajánlott pénzeket kizárólag az adott nemzet saját projektjeire lehet fordítani, s szintén kérdéses az, hogy a nemzeti keretből felajánlott pénz megosztható-e (s ha igen: hogyan) a HTK által lefedett három láb között.
A Kezdeményezésnek leginkább, az eltelt időt is figyelembe véve, egy látványos, látható, nagyobb projekt elkezdésére és befejezésére lenne szüksége.
Ugyan az elmúlt másfél évben az Alap négy, közép-európai cégbe is befektetett, azonban ezeknél látszólag inkább az dominált, hogy lehessen őket kötni a HTK három pilléréhez (többek között egy megújuló energetikában utazó, egy vasúti szállítással, illetve egy adattárolással foglalkozó cégről van szó).
Nem teljesen egyértelmű, hogy a közelmúltban hivatalba lépett új amerikai kormányzat milyen szerepet szán a HTK-nak, azonban a jelek nem feltétlen biztatók.
2020 legvégén, már az átmenet időszakában, az amerikai fél 70%-kal, egymilliárd USD-ről 300 millió amerikai dollárra csökkentette az általuk biztosítható pénzügyi keret maximumát, s az európai infrastrukturális fejlesztéseket középpontba helyezve, európai nézőpontból nem pozitív, hogy a Biden-adminisztráció a COVID-19-világjárvány utáni gazdasági újjáépítést az USA-n belüli infrastruktúra-építéssel akarja elérni.
A magyar álláspont részleteiről a sajtóban keveset tudni: Budapest 2020-ban csatlakozott az Alaphoz 20 milliárd EUR-s összeggel (ez nominálértékben nem lóg ki több másik régiós ország hozzájárulásához képest),a sajtóban megnevezett magyar projektek eddig a közlekedési és az energetikai infrastruktúra-fejlesztéshez kapcsolódtak.
Az észak-déli közlekedési folyosók fejlesztése mindenképpen Budapest érdekében áll, s ezek hazai kiépítésével az ország ütemesen halad.
Amennyiben a HTK pénzügyi jövőjével kapcsolatosan nem sikerül egy-két fontos kérdést megoldani, Budapestnek arra is fel kell készülnie, hogy a Kezdeményezéssel kapcsolatos álláspontok megváltozhatnak más fővárosokban, mely akár a V4 megerősödésével is járhat.
A szerző Lengyelország-szakértő.
