Nukleáris skizofrénia Nyugat-Európában - Jamniczky Zsolt írása

De sajnos ez nem így történik. A Zöldek kulcsszerepet kaptak az új német kormánykoalícióban és miután övék a meghatározó ágazati tárcák többsége - gazdasági és klímaügyi minisztérium (kancellárhelyettes), külügyminisztérium, táplálkozási és mezőgazdasági minisztérium, környezetvédelmi minisztérium, valamint a család- és nőügyi minisztérium – zöldítési elképzeléseiket hatékonyan érvényesíthetik, mind belföldön, mind Brüsszelben.

Mik lesznek a német energia- és klímapolitika sarokpontjai, amelyre jobb, ha már most erősen figyelünk?

1) A német klímasemlegesség elérését 2045-re tűzik ki, az atomenergia villamosenergia-termelési célú felhagyása mellett kitartanak az eredeti menetrend szerint, azaz 2022-vel bezárólag. Az európai és a globális színtéren Németország azért fog küzdeni, hogy az atomerőművek az általuk okozott költségeket maguk viseljék (ez pl. Magyarországon így van). A német határhoz közeli külföldi, kockázatosnak gondolt reaktorok leállításáért pedig a német kormány fel fog lépni, és ehhez szövetségeseket is keres;

2) A szénerőművek leállítását megpróbálják felgyorsítani, 2038 helyett ideális esetben 2030-ra az összes német szénerőmű leállhat. A koalíciós partnerek szerint ehhez a megújuló energiaforrások kiépítésének gyorsítása és modern gázerőművek létesítése is szükséges;

3) A villamosenergia-fogyasztás 80%-át megújuló energiaforrásokból kívánják fedezni 2030-ra, az új ipari létesítmények alkalmas tetőszerkezeteit kötelező lesz napelemekkel befedni, magánházaknál ennek mindennapos gyakorlattá kell válnia. Cél, hogy 2030-ra a német napelemes beépített teljesítőképesség érje el a 200 GW-ot (ma ennek az értéke 58 GW);

A coal exitek és az atomstoppok – a menekülési útvonalak bezárásával – mindezt valószínűleg inkább erősíteni fogják Ahogyan Nyugat-Európa földgáz függőségét is, miként az időjárásfüggő megújulók terjedésének erőltetése is, hiszen 2040-2045-ig várhatóan csak a flexibilisen üzemeltethető földgáz-tüzelésű erőművekkel lehet majd biztosítani a rendszerszintű egyensúlyt. R

áadásul az időjárásfüggő megújulók ellátásbiztonsági szempontból sem tudják pótolni például az atomerőműveket. Telepíthetünk sok száz gigawattnyi nap- és szélerőművet, szürke-szélcsendes időben akármit csinálunk a leadott valós teljesítmény 0 MW lesz.

Magyarországon, a nemrégen felállított több, mint 7360 MW-nyi fogyasztási csúcsból a nap- és a szélenergia 25 MW-al vette ki a részét, pedig a nap- és a szél beépített kapacitás 3000 MW körül van. És persze közben dübörgött az import, több, mint 41%-át adva az aktuális fogyasztásnak.

4) Északi Áramlat-2. Nagy kérdés az is, hogy mi lesz az Északi Áramlat-2-vel? A Zöldek végig ellenezték a megépítését, most is ellenzik az üzembe helyezését. Annak ellenére, hogy az Északi Áramlat-2-őn keresztül bejövő gáz rövidtávon képes lenne enyhíteni az európai földgáz hiányt, csökkentve a nagykereskedelmi árakat is, viszont még súlyosabb geopolitikai függőségbe taszíthatja Németországot.

Energiaválság ide, energiaválság oda, a németek nem vicceltek, de a belgák is elvesztették a humorérzéküket

Energiaválság ide, energiaválság oda, a németek nem vicceltek. A múlt év végén lekapcsoltak három atomerőművet a hálózatról: Brokdorf, Grohnde (Alsó-Szászország), és a bajorországi Gundremmingen. Legkésőbb a jövő év végéig pedig leáll az Isar 2 (Bajorország), az Emsland (Alsó-Szászország) és a Neckarwestheim 2 (Baden-Württenberg).

Ráadásul a napokban a belga kormány is megerősítette azt a korábbi döntését, amely szerint 2025-ig fokozatosan lekapcsolják az országban működő atomerőműveket, miközben fenntartják a kutatásokat és befektetéseket az új atomenergia-technológiák területén.

A nukleáris energia jelenleg Belgium energiaellátásnak mintegy 40 százalékát biztosítja. De nem Németország és Belgium az egyedüli országok, melyek deklaráltan atomenergia-mentessé akarnak válni. Olaszország már leállította az atomerőműveit, Svédország és Svájc szintén ki akarja vezetni az atomenergiát a villamosenergia mixéből, míg mások – Dánia, Írország, Portugália és Ausztria - fent akarják tartani az atomenergia-mentes státuszukat.

Akik köszönik, de nem kérnek a német „atomhisztiből”

Az európai szintéren Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Finnország, Lengyelország, Románia, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária és Magyarország eltökélt az atomerőművek rendszerben tartása mellett, sőt kapacitásaik növelését tervezik.

A Borssele atomerőmű élettartamát pl. 20 évvel meghosszabbították Hollandiában. Sőt, a környezetvédelmi miniszter kijelentette, Hollandiának nem szabadna kizárnia második atomerőmű építését azzal, hogy az üvegházgáz-kibocsátási egyezmények betartásához nyitva kell hagyni a lehetőséget az atomenergia felhasználásának növeléséhez.

A finnországi Olkiluoto-ban megkezdte működését a franciák által épített harmadik generációs EPR-típusú atomerőmű. 1650 megawattos teljesítményével Finnország energiaszükségletének 15 százalékát biztosítja, és egyben a legnagyobb teljesítményű, működő erőművi blokk Európában.

Több évtized szünet után Franciaország is új atomreaktorokat épít azért, hogy az elszálló energiaárak gazdasági hatását jobban ki tudja védeni, csökkentse a más országoknak való energiakitettségét és közben még határozottabban tudjon küzdeni a 2050-es klímacélok elérésének érdekében is.

A döntés szembemegy a Macron elnökségének elején hangoztatott céllal, hogy a nukleáris energia súlyát az energiamixben 75% körülrül 50%-ra csökkentsék 2035-re és teljesen eltér a nagy európai rivális Németország energiastratégiájától is – jegyzi meg a Reuters. Októberben már voltak sajtóértesülések arról, hogy hat nyomottvizes (EPR) atomreaktort épülhet, nyilván azzal összefüggésben, hogy a felmérések szerint az elszálló energiaárak komoly aggodalmat keltenek a francia lakosságban fél évvel a francia elnökválasztások előtt.

A francia elnök szerint az új atomreaktorok abban is segítenek majd, hogy ésszerű áron lehessen energiához jutni.

Egyébként a nukleáris energetikai együttműköds az egyik alapja a magyar-francia kapcsolatoknak jelenleg, legalábbis ahol nincsenek ellentétek.

Nem túlzás tehát ha kijelentjük: skizofrén állapotok uralkodnak az atomenergiát illetően Nyugat-Európában

Máris áll a bál, hiszen az európai taxonómia rendelet atomenergiát és a földgázt a fenntartható, zöld energiaforrások közé átsoroló módosítása és a Macron köré csoportosuló atomenergia-párti tagállamok hatékony lobbizása alaposan kiverte a biztosítékot az ’új-seprő-jól-söpör’ fázisában lévő új német kormánynál.

Egyenesen az atomenergia zöldre festésével és a 2050-es karbonsemlegességi célok elárulásával vádolták meg máris a Bizottságot.

Milyen kár, hogy nem tudjuk csak úgy hanyatt dőlve, karosszékből szemlélni ezt a politikai cicaharcot. Még élvezetes is lehetne, ha nem múlna nálunk is annyi minden ezen. Például a rezsicsökkentés nevű politikai termék hosszú távú kilátásai.

Mindenesetre Magyarország számára előnyt jelent a nemzetközi politikában a hosszú távú elkötelezettsége a nukleáris energiatermelés mellett, melyet kiválóan meg fog tudni lovagolni – pártállástól függetlenül – bármely kormány.

Az sem elképzelhetetlen, hogy az Unióval fennálló éles ellentéteken is tompítani tud az atomenergia a francia elnökség alatt, ki tudja. Ami biztos, hogy karbonsemleges zsinóráramtermelés nélkül (melyre jelenleg kizárólag az atomenergia képes) semmilyen karboncsökkentési célt nem lehet elérni sem rövid, sem középtávon. Így az új nukleáris reneszánsz mögé kénytelen lesz a politika is beállni előbb vagy utóbb, előbb, ha lesz blackout, utóbb, ha az elmarad. A zöldek pedig – paradox módon – csak egy újabb Csernobilban vagy Fukushimában bízhatnak, esetleg a csodában.

A szerző az E.ON Hungária Zrt. vezérigazgató-helyettese.